Helyszíni tudósítások

 

 IMG_20180606_210459.jpg
Lengyel Ferenc, Garaczi László és Szegő János

 

Koncz Tamás

 

A (lem)úri közönség melbát majszol

 

Nem engem kell keresni a könyvben – figyelmeztetett Garaczi László új könyve, a Hasítás bemutatóján. Aztán kiderült, hogy mégis, sőt, a közönség egy Garaczi-szövegben találta magát.

 

Az aranyozott csillárok alatt a nyolcvanas évek punkzenéi dübörögtek. Garaczi László eközben Melba-kockákat rendezgetett akkurátusan a pódiumon – jutalomfalatokat azoknak, akik később erre rászolgálnak. Egy kivetítőn Dixi bohócvigyora rémlett fel újra és újra, miközben csak gyűlt a tömeg, egyre nőtt hőség a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében. Félálomból bevillanó jelenet: a szerző készült így új novelláskötete, a Hasítás bemutatójára, szürreális Garaczi-show-t láttunk a Margó Fesztivál nyitóestéjén.

A ráhangolást moderátorként Szegő János, a Magvető kiadó szerkesztője segítette, míg Lengyel Ferenc színész részleteket olvasott fel a novelláskötetből. A Hasítás – ez gyorsan kiderült – fanyarú humorú számvetés a piával, droggal és passzív ellenállással átvészelt nyolcvanas-kilencvenes évekkel. Részben fiktív magánkrónika, amiben ott lüktet az erőszak, a szabadság, az elvágyódás – és újra felbukkan a Garaczi-szövegekből jól ismert karakter, a mesés lemur (Lemur Miki) is.

 

IMG_20180606_211346.jpgLengyel Ferenc felolvas

 

Szegő jó ismerője a Garaczi-prózának, már 2015-ben, a Wünsch-híd megjelenésekor is ő kérdezte az írót. Mivel a Hasítás már az ötödik olyan Garaczi-kötet, ami a lemur szerepjátékot élteti tovább, kézenfekvőnek tűnt felvetés: mi tartja egyben ezt a lebegő, évekre megszakadó sorozatot, hogyan tekint az előzményekre maga az író?

Garaczi László emlékeztetett, először 95-ben, a Mintha élnél megjelenésekor váltott írói stílust. Ekkor kezdett korábbi rövid prózák helyett önéletleíró – hanem is önéletrajzi – szövegeket alkotni; gyerekkori emlékeket szőtt át fikcióval, a narrátor hangján pedig hol az író, hol a mesebeli lemur szólalt meg. „Azóta minden könyvet más ritmikával, hangnemben igyekszem írni, de a motívumok átöröklődnek, az előző szöveg is hatással lehet az újra” – mondta mintegy szabadkozva. Az író gyorsan arra is figyelmeztette a Hasítás olvasóit, hogy „Nem engem kell keresni a könyvben” – a megszólaló identitása mindig bizonytalan.

Az eredendő bizonytalanság magát a kötetbemutatót is jellemezte: Lengyel Ferenc olyan rövidprózákat olvasott fel a Hasításból, amelyek az íróvá válás nehézségeivel, a választott és ránk kényszerített szerepjátékokkal foglalkoznak. Ezek azonban egyenetlen minőségűek voltak, helyenként olyan éles stílusváltásokkal, amikkel a közönség nem igazán tudott mit kezdeni. Hálásan nevettek például a pályakezdés nehézségeiről szóló íráson – ebben Csupi, a szerkesztő névmódosításra kéri a főhőst, mert „olyan névvel, hogy Garaczi, senki sem lehet sikeres a Kárpát-medencében” – és jól ültek a kortárs irodalmi utalások is. A józsefvárosi műkedvelő stricikről, vagy a Tüdő nevű, zombiként szétfoszló focistáról szóló jegyzetek azonban erőltetettnek tűntek, humoruk mögül pedig váratlanul bukkant elő valamilyen groteszk, sötét társadalmi allegória, aminek megemésztésére már nem jutott elég idő. Pedig a Hasításból több erős részlet megjelent már a Bárkában és a Literában is, talán érdemes lett volna inkább azokat felolvasni.

A munkafolyamatról szólva Garaczi elárulta, sokszor „rávakul a dologra”, írás közben nem könnyű érezni a helyes arányokat, ezért hónapokkal később is visszatér egy-egy szöveghez, gyomlálgat belőlük; Szegő János bólogatott – maga is találkozott a Hasításban olyan írással, amit a szerző közel kétszázszor javított át. A szerkesztő szerint a lemurkönyvek (Mintha élnél, Pompásan buszozunk, Arc és hátraarc, Wünsch-híd és most a Hasítás) fokról fokra egyre személyesebbé váltak, Garaczi László mintha egyre inkább saját bőrét vinné a vásárra velük. Garaczi ezt nem is tagadta; mint mondta, az írás számára mindig önelemzés és szembesülés, de ebben nem fárad el, inkább mindig új utakat, módokat keres.

A szembesüléssel arra is rájött, gyerekkorában öregnek látta, most pedig sokszor infantilisnak érzi magát – tette hozzá Garaczi. Utóbbi érzésben a közönség is osztozott: néhány novella – a Higany nevű olasz parafenomén punkról, és egy véletlenül kidurrantott gumitehénről szóló szövegek – felolvasása után a szerző ugyanis műveltségi kvízt szervezett nekik. Aki tudta, hogy ki és mikor rendezte meg az első Könyvhetet, vagy hogy milyen eredménnyel zárult a magyar-fehérorosz fociválogatott meccse, az Melba-kockát kapott. A könyvbemutató végén a nyertesek boldogan tódultak a pódiumhoz a jutalomért, miközben egy szervezési hiba – vagy talán a téridőben bekövetkező zavar – miatt elkezdtek beözönleni a következő irodalmi program közönsége és vendégei. Parasztgúnyás, napszemüveges hungarofuturisták keresték kánonon túli helyüket a PIM dísztermében, élő bizonyítékként arra, hogy a Garaczi-próza bekebelezte a valóságot.

 

(Hasítás: Garaczi László könyvbemutatója a Margó Fesztiválon, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 2018. június 6., 21:00 óra)


Főoldal

2018. június 08.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png