Pusztai Ilona
Mesélő állatvilág
Állatmese? Ó, már az ókori görögök (Aesopus) és rómaiak (Phaedrus) is… Mi újra is számíthatunk? Bölcselkedő okoskodás – sorolhatjuk az ellenvetéseket némi malíciával. Ám Egressy Zoltán meséi az ellenpéldák: ez a műfaj manapság is lehet naprakész, divatos, sőt a mai gyerekeket szintén meg tudja szólítani. Taníthat nem szájbarágósan, hanem szórakoztatva toleranciára, egymás és a világ sokszínűségének elfogadására.
Egressy Zoltán saját nevére utalva, a savanykás zöld gyümölcs egyik népies elnevezéséből alkotta meg bölcs mesélőjét, Piszke papát, hogy a képzeletbeli Óperencián inneni és túli vidékek állatlakóinak kalandjait megoszthassa olvasóival.
Pusztai Ilona
A tíz történet hőse tíz állatkölyök, mind jó barátok. Pedig ennél különbözőbbek már nem is lehetnének. Mert van köztük emlős: kecskegida, dromedár, kenguru vagy lajhár; rovar: szöcske, kullancs, hangya, pók; madár: flamingó ‒ sőt még vízi állat, kardhal is. Vannak egész nagyok vagy egész picik, nagyon gyorsak és rém lassúak, szelídek és félelmetesek, szökdécselve, repülve, mászva, ugrálva, úszva közlekedők. Vannak köztük gyerekek kedvencei és olyanok is, amiktől sokan inkább félünk, irtózunk. De a mesékben akár ilyenek, akár olyanok, mind külön egyéniségek és mind egyformán szerethetők. Legyen szó Pepiről, a kíváncsi kecskéről, Vivienről, a sükebóka szöcskéről, Artúrról, az iszákos kullancsról, Matyiról, a falánk kengururól, Bitiről, az oktondi lajhárról, Zoliról, az önzetlen pókról, Krisztináról, a makacs dromedárról, Bucekről, a muzikális hangyáról, Roziról, az érzékeny flamingóról, Katáról, a sajátos kardhalról. Végül is, ez a barátság lényege: elfogadjuk a másikat a jó és rossz tulajdonságaival együtt. Segítünk, mint Matyi, a kenguru vagy Krisztina, a dromedár, ha a másik bajban van. Ami elég gyakran megesik, ha társunk olyan kíváncsi, mint Pepi, a kecske vagy hebrencs, mint Vivien, a szöcske. Tudunk bocsánatot kérni, ha véletlenül megbántjuk a másikat. Mert az bizony könnyen megy, ha a társunk olyan érzékeny, mint Rozi, a flamingó, mi pedig olyan tréfamesterek vagyunk, mint Artúr, a kullancs. Zoli pókhoz hasonlóan mi is vagyunk olyan bölcsek, hogy nem nevetjük ki a nálunk butábbakat. Mert hátha bizony Biti, a nehézfejű lajhár találja fején a szöget. Bár Zoli pók találós kérdésére még Biti sem tudta a helyes választ megadni. Próbálkozhattok, hátha nektek sikerül! Jobb szeretünk együtt játszani, mint büszkélkedni a saját képességeinkkel. Ahogy Bucek, a hangya szívesebben énekel együtt a barátaival, vagy Rozi, a flamingó szívesebben tanítja meg a társainak a legújabb tánclépéseket, mint gyönyörködik a saját művészetében. Hisz a közös éneklésnél, táncolásnál nincs a világon jobb dolog. Talán csak az, ha egy új barátra tehetünk szert, aki egy addig ismeretlen világot nyit meg számunkra, ahogy Kata, a kardhal ismerteti meg a szárazföldön élő barátaival a tengerek csodáit.
Még egy nagy erénye van a mesekönyvnek, olyan állatokat is sikerül megkedveltetni, amelyektől leginkább viszolyogni vagy ódzkodni szoktunk. Mert ki rettegne ezután a kullancstól, a póktól vagy akár a hangyától, ha megismeri a málnaszörpöt a vérnél jobban kedvelő Artúrt, a kullancsot, a bölcs és önzetlen Zoli pókot, vagy az énekével mindenkit jókedvre derítő Bucek hangyát?
Egressy Zoltán szívesen használ érdekes, különleges szavakat, könnyen félreérhető képes kifejezéseket, szófordulatokat, mint: sükebóka, széllelbélelt, hangvilla, fején találja a szöget, összetrombitál, szarvasbőgés, amelyeknek értelmét aztán a mesébe beleágyazva meg is magyarázza. Ezek egyrészt a könyv nyelvi humorának forrásai, másrészt ezáltal is gazdagítja gyerekolvasói szókincsét.
Az óvodás korosztályt megcélzó kötet vidám, viccesen bohókás rajzai Láng Anna fantáziáját dicsérik. Szerethetően bumfordi állatfiguráiban élethűségük ellenére is van egy csipetnyi karikaturisztikus jelleg, amelynek segítségével meseivé lényegülnek. Külön érdekesség, hogy minden mese más-más pasztellszínű papírra került: égkék és napsárga, levendulalila, barackrózsaszín és fűzöld. A színek nemcsak a természet színgazdagságát idézik meg, de egyben azt is érzékeltetik, milyen sokszínű a világ, mennyi minden megfér benne. A tíz történet közepén pedig, akár egy iskolai tablón mind a tíz hősünk portréja is megjelenik. A négysoros versikékkel kísért képek pedig jó alkalmat kínálnak arra, hogy még jobban megismerkedhessünk a kötet szereplőivel, az esti mesemondás után hosszabban is elidőzzünk kedvenc hősünknél vagy hőseinknél. Közösen beszélgessünk róluk.
Mert Egressy Zoltán történetei annak ellenére, hogy külön-külön is megállják a helyüket, igazából együttesen tesznek ki kerek egészet. Ahogy világunk is attól kerek, hogy tarkabarka: jónak, rossznak, szépnek, csúnyának egyformán helye van benne.
(Egresssy Zoltán: Piszke papa meséi. Tíz vidám állatmese, ill. Láng Anna, Manó Kiadó, Budapest, 2021, 48 oldal, 2690 Ft)
