Pusztai Ilona
Kézikönyv kezdő madarászoknak
A madarak sok felnőtt és gyerek tollas barátai. Énekükkel ők köszöntik a tavaszt, nyáron eleven biológiai fegyverként segítenek bennünket kártevő rovarok elleni harcban, megköszönve, hogy télen a madáretetőkbe kitett eleséggel gondoskodunk róluk.
Balázs Imre József MadárÁBÉCÉ-je sokrétűen mutatja be a madarak világát.
A ritmusos, humoros hangvételű gyermekversekből megismerjük az egyes madarak élőhelyét, táplálkozási és fészkelési szokásait, megtudjuk, melyek ugrálnak, melyek repülnek, melyek énekelnek a legszebben, melyek kevésbé szépen. A versikék azonban nemcsak tanítanak, hanem szórakoztatnak is. Sokszor meseszerű elemek keverednek a valóságba, a képzelet szárnyán a fantázia birodalmába repítve el az olvasóikat. Néha a madarak viselkedése emberi alakot ölt: házikabátban nézik kedvenc tévéműsorukat (Izlandi keceréce), teadélutánt tartanak (Álarcos gébics) szeretnek sztorizgatni (Dzsungel törpekuvik), hastáncolnak (Hantmadár), dobolnak (Fekete harkály), leveleznek egymással (Olívgeze), bisztróban ebédelnek (Búbos banka), cigarettáznak (Csóka), tangóznak és szaltóznak (Szalakóta).
A legtöbbször tiszta páros rímes, ritmusos versikék azonban néhol megdöccenek, mintha csak madarak szökdécselnének, játékosságot csempészve ezzel a szövegekbe, megbontva a monotónia érzését. Félrímessé válnak (Búbos banka), vagy a tiszta rímes négysoros szakasz egységét megbontja a rímtelen harmadik sor (Üstökösgém). Máshol asszonáncokkal, mozaikrímekkel éri el az olvasó kizökkentését: bandukolva/ partfutóra, elheverve/ bal fülembe, enyhe szélbe/ üldögél-e? (Apró partfutó), zóna/ volna (Dolmányos varjú), trillák/ kit lát (Énekes nádiposzáta), odaszirreg/”Szirr, mi a helyzet?”(Őszapó), égövi/ költi ki (Süvöltő), zsezsezsebe/ fele se be (Zsezse). Néhol az asszonánc rímmel kiemelt két utolsó sor a vers csattanójaként hat: „Pitypang szárnyakat növeszt/ felhőkig úgy visz tavaszt” (Citromsármány), „Annyiféle embert kell látni egy csíznek/ örülne egy emberhatározónak” (Csíz), „összeszedik kidobott morzsákat/ s odébb repülnek a nagykönyvtárig” (Csóka).
A versekben a mesés elemek, a madarak emberarcú viselkedése a ritmikai elemek finom zökkenői mind csak fokozzák a humort, gyerekbarátabbá téve a szövegeket.
A szép kiállítású kötet a szórakoztatás mellett hasznos olvasmány is. Az ökológus végzettségű Kelemen Kinga élethű illusztrációi és a kötet végén található madárhatározó, rövidke rendszertani és élettani információival, elengedhetetlen kézikönyvé teszik a kötetet. Így a természetben barangolva hasznos útmutatóul is szolgálhatnak, hogy segítségével jobban megismerhessük tollas barátaink világát. Pozitívuma a kötetnek, hogy a felsorolt negyven madár többsége hazánkban is megfigyelhető, akár szűkebb környezetünkben. Vannak olyanok, amelyeket akár a közeli városi parkban is felfedezhetünk, mint a dolmányos varjú, feketerigó, meggyvágó, süvöltő, házi rozsdafarkú, vörösbegy vagy fekete harkály. Másokkal az erdőt-mezőt járva találkozhatunk, mint az álarcos gébics, citromsármány, erdei pinty, hantmadár, csíz, nyaktekercs, őszapó, szalakóta, tengelic, uhu, zöld küllő, zsezse. Míg megint másokat a folyópartokon figyelhetünk meg, mint az apró partfutót, az énekes nádiposzátát, a gólyatöcst, a jégmadarat, a nagy godát, az üstökösgémet. De pár olyan szárnyas jószág is, amelyeket bizony csak a közeli állatkertben vehetünk szemügyre, mert nálunk nem honosak, mint az izlandi keceréce, a dzsungel törpekuvik, az olívgeze vagy a vízityúk. Van a könyvben beugratásként egy kitalált madár is, amelyet Balázs Imre József költői fantáziai teremtett. De hogy melyik az? Az maradjon a könyv titka.
A magyar ábécé betűrendjét követve minden hangzóhoz tartozik itt egy-egy madár. Ám pár alkalommal a koncepció borulni kényszerül, ami miatt kissé erőltetettnek hat ez az ábécérend. Mert, ha a szerző nem talált az adott kezdőbetűhöz megfelelően frappáns madárnevet, akkor a név betűiből emelte ki az alkalmas hangzót: csíz, fekete harkály, csóka, vízityúk, házi rozsdafarkú, kormosfejű cinege.
Talán az egyetlen aprócska észrevétel a külsejében és tartalmában egyaránt igényes, szép kivitelű könyvel kapcsolatban, hogy a végén a madárhatározó részben a betűrend mellett talán elfért volna a madarak fajtaként való csoportosítása, a könnyebb eligazodás és a jobb tájékoztatás érdekében. Mert vannak itt varjak: dolmányos varjú és csóka, pintyek: erdei pinty, csíz, meggyvágó, süvöltő, tengelic, verebek: álarcos gébics, citromsármány, légykapók: hantmadár, házi rozsdafarkú, rozsdáscsuk, rigók: fekete rigó, kövirigó, vörösbegy, szalonkák: apró partfutó, jégmadár, nagy goda, baglyok: dzsungel törpekuvik és uhu, harkályok: zöld küllő, nyaktekercs, fekete harkály, poszáták: énekes nádi poszáta, olívgeze ‒ hogy az egyéb kategóriákat ne is említsük.
A gyerekek számára könnyen ritmizálható és megjegyezhető könnyed hangvételű mókás versikéket tartalmazó kötet a szépséges, élethű rajzokkal és a rövid ismertetőszövegekkel kiegészítve hasznos olvasmány lehet már óvodás kortól minden madárbarát gyerek számára.
(Balázs Imre József: MadárÁBÉCÉ, ill. Kelemen Kinga, Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2020, 82 oldal, 4880 Ft)
