Zólya Andrea Csilla
Családunk az egyéb állatfajták (is)
(Vibók Ildi: Állati dumák – avagy hogyan kommunikálnak az állatok?, Pozsonyi Pagony, 2021, 106 oldal, 2790 Ft)
Az Állati dumák, ahogy Vibók Ildi korábbi köteteitől megszokhattuk, ismételten otthonosabbá teszi a körülöttünk levő világot, és közel hozza hozzánk az élővilág legkülönfélébb képviselőit. A szupercsapat című mesekönyvben például megismerhettük a vírusok és baktériumok izgalmakkal teli küzdelmes életét. A mese főszereplőjének, egy Emma nevű kislánynak az immunrendszerén keresztül szó szerint tekinthetünk magunkba, a sejtjeink szabad szemmel már nem (föltétlenül) látható környezetébe, ahol megjelenik előttünk a szervezetünk védelmét ellátó sejtjeink csapata, akik kifogyhatatlan trükkökkel felszerelkezve igyekeznek kivédeni a betolakodó vírusok és baktériumok támadásait. A szuperlétra e mikrokörnyezetet láthatóvá tevő perspektíva továbbvitelével kalauzolja tovább az olvasókat, Emma génjeinek bemutatásán keresztül, világunk szabad szemmel láthatatlan területeire: az öröklődés rejtelmei, az élet kezdetének és formálódásának csodákkal teli világa jelenik meg előttünk.
Az Állati dumák szintén egy roppant izgalmas gyerekeknek szóló ismeretterjesztő kötet, amely a természettudományok, a biológia és az etológia titkai közé vezet el. Játékos könnyedséggel és sok-sok humorral mutatja be az élővilág egyes tagjaira jellemző kommunikációs folyamatokat, illetve azok összetett jelenségeinek egymásra épülő rétegeit. Igor Lazin vicces illusztrációinak segítségével az élővilág számos fajának különleges szokásaiba avat be a kötet, amelyek sok esetben nem csak izgalmasak, hanem nagyon viccesek és szórakoztatók. Vibók Ildi könyvét a kiadó ugyan 8-12 éveseknek ajánlja, azonban kétségtelen, hogy a nagyobb gyerekek és felnőttek számára is érdekfeszítő, sok-sok olyan tényezőre és összefüggésre világít rá, amelyekről korábban, nagy eséllyel még nem tudott az olvasó. Vibók Ildinek köszönhetően más perspektívából nézhetjük az állatokat és önmagunkat, nemcsak abba tekinthetünk bele, hogy milyen változatos az élővilág, hogy milyen micsoda sokféleség jellemzi annak tagjait, hanem azt is felismerhetjük, mennyi minden köt össze bennünket.
Az Állati dumák narrátora egy Balu nevű kisfiú: vele a szerző korábbi mesekönyveiben, a Sibi-kötetekben és a Balu című mesekönyvben is találkozhattunk. Hangját haveri közvetlenség, fesztelenség, nyitottság és humor járja át, miközben bemutatja az állatok különféle leleményes trükkjeit, amelyek a túlélésüket teszik lehetővé. A kötetből egyértelművé válik, hogy nagy a tét, hiszen miközben az állatok túlélése múlhat a bemutatott trükkök sikerességén, aközben egyúttal az is kiderül, hogy környezetünk élővilágának alaposabb megismerése számunkra is otthonosabbá teheti a Földet. Sokszor nem értjük egymást, mint ahogy az állatok jelzéseit is félreértjük, de az is előfordulhat, hogy időnként önnön viselkedésünket is nehezen tudatosítjuk. E könyv segít a különféle, akár ismert gesztusok mögé látni, hogy megértsük, mi mindent jelent(het) az állatoknál például a kurkászás, a grimaszok, a különféle mozdulatok vagy épp a tánc. De arra is rávezethet a könyv, hogy jobban figyeljünk egymásra és magunkra, hogy jobban és könnyebben igazodjunk el a gesztusok sokaságában és érzelmek kusza rengetegében. Éberségre és érzékenységre tanít másokkal és magunkkal szemben. Ez az alapja annak, hogy a különbözőségeinkkel együtt is el tudjuk fogadni és tisztelni egymást.
Vibók Ildi könyve bemutatja az állatok kommunikációjának nyelvi változatait, hogyan is beszélgetnek a szagokkal, ízekkel, kémiai jelekkel, hangokkal, látvánnyal, mimikával és érintéssel az élőlények. A kötet hat fejezete fokról-fokra járja körül és tisztázza a kommunikáció különböző szintjeit és fajtáit. Az első fejezet körvonalazza, mi mindenről beszélgethetnek az állatok és egyáltalán miért, hogyan és mi mindennek köszönhetően jöhet létre a kommunikáció, illetve miért szükséges. A második fejezet fókuszában a láthatatlan és hallhatatlan jelek, az ízek, szagok és a feromonok, a kémiai kommunikáció áll. A harmadik fejezet középpontjába az akusztikus kommunikáció különböző megnyilvánulási formái kerülnek. A negyedik fejezetben a vizuális kommunikáció fajtái körvonalazódnak, az ötödik fejezet a taktilis kommunikáció fajtáit szemlézi, utolsóként a hatodik fejezet az összetett és tervezett kommunikáció gesztusrendszereit és azok hátterét járja körül, a csimpánzok és a méhek példáján keresztül.
Az egyes fejezetek üdítő könnyedséggel és sok-sok humorral fűszerezve olyan alapfogalmakat tisztáznak, mint például a távhívás, hangterjedés, radarzavaró készülék, háromdimenziós hangtérkép, területjelző jelek, határozott kommunikációs válasz, feromonüzenet, morzézás stb. A kommunikáció változatos megnyilvánulási formáinak bemutatásakor az állatvilág legkülönfélébb képviselői vonulnak fel, az egysejtűektől kezdve a hidrákon át, a szalamandrán, büdösborzon, molylepkén, a méheken, afrikai szövőhangyákon, fürkészeken, kivin, hollón, pulykakeselyűn, egereken, cickányokon keresztül a bálnák, vízilovak, tigrisek, csörgőkígyók, békák, énekesmadarak, sirály, galléros paradicsommadár, elefánt, az integető rák, a lámpás hal, a szentjánosbogarak, a billegető cankó, bőgőmajmok vagy az emberre emlékeztető összetett és előretervezett kommunikációt alkalmazó csimpánzok.
Az Állati dumák nemcsak bemutatja, hanem össze is veti, párhuzamba és egymás mellé állítja a különféle állatok túlélési megoldásait, szintézist készít ezekről, miközben mindvégig szem előtt maradnak az emberi kommunikáció sajátos vonásai. Sokszor szembeötlők a hasonlóságok, máskor pedig a különbözőségeket és kontrasztokat leplezi le a kötet ‒ ez utóbbiak sok iróniával itatódnak át. Az egyediség és az egyéniség szintén fontos szerepet kap, mint például a bálnák és a madarak énekének bemutatásakor, miszerint nemcsak a tanult hangok és dalok töltenek be fontos szerepet ezeknek az állatoknak az életében, hanem a saját egyéni hangjuk, amelyekről az egyes egyedek felismerhetők. Viszont az egyediségre és kitűnésre való törekvés is válhat túlzóvá, sőt, veszélyessé: „A PÁVAKAKAS például olyan óriási tolldíszt vonszol maga után, hogy időnként maga is belebotlik, és ha egy ragadozó komolyan üldözőbe veszi, neki meszeltek. Minél hosszabb a TOLLDÍSZE, ez annál inkább így van.” – leplezi le a kötet ezúttal a pávakakast, aki azon állatok közül való, akinek sikerült „túltolni” a feltűnősködést (62.)
Számos meglepetést tartogat az Állati dumák. Ki tudta eddig, hogy az elefántok nemcsak az akusztikus jelzéseiken keresztül kommunikálnak egymással, hanem infrahangokon keresztül is? Ezek segítségével akár több száz kilométerre is képesek üzenni. „Nem fülükkel érzékelik a jeleket, hanem a talpukon keresztül az egész testükkel. Igazából beleremeg a föld… A földrengető vallomásokat amúgy főleg párválasztáskor használják a bikák.” – ezt hívja a szerző távhívásnak (71-72.)
Vibók Ildi kötetéből kiderül, hogy veszély és végszükség esetén az állatok is tudnak hazudni és különféle figyelemelterelő akcióba fogni, ha így védhetik meg saját vagy utódjaik életét. Így például a földön fészkelő madárszülők a fészekaljat megtámadó macskát azzal próbálják elcsalni a fészkük környékéről, hogy sérültnek mutatják magukat.
De ezek mellett számos izgalmasabbnál izgalmasabb szereplőt, történetet és trükköt találunk a kötetben. Az Állati dumák oldalpárjait vizuálisan fragmentálják a tipográfiai kiemelések, amelyek részben e gazdagságot tükrözik, másrészről fogódzókat adhatnak a könyv újbóli és újbóli fellapozására és olvasására, hiszen az Állati dumák egy olyan gyerekeknek és családoknak szóló természettudományos kézikönyv, amely nemcsak szórakoztatva tanít, hanem újabb és újabb felfedezésre váró részleteket tartogat.
