Mach Igor
Véletlen döntések
Fehér Boldizsár: Vak majom, Magvető, Budapest, 2018, 193 oldal, 2999 Ft
Nézzünk először a cím két szava mögé. A vak majom-jelenet a cselekmény egy rendkívül fontos pontja. Ez mutatja be képletesen azt, hogy hogyan lehet elkülöníteni magunkat a környezettől, a döntésektől. Mert a regény főszereplője végsősoron a döntésképtelenség miatt takarja el maga elől a világot. Miért pont vak ez a majom? Miért nem éppen siket? Érdekes kérdés, ugyanis a történetben az arc eltakarása nemcsak a látás, hanem a hallás ellehetetlenítésével is jár. Azonban a vakság köznyelvi értelme túlmutat a fogyatékosságra értett jelentésen. A vakság lehet mindenféle külső inger befogadására való képtelenség, tehát a külvilág kívül tartása is. A vak ember nem képes felfogni azt, ami körülötte történik, és ezért még inkább képtelen azt irányítani. Ez a helyzet könyvünk főhősével is. Ő azonban nem a nyilvánosságtól való félelem miatt zárkózik el, hanem sokkal inkább a döntések iszonyatos nyomása elől menekül.
Döntések. Térjünk ki röviden a döntéshelyzetekre, helyesebben mondva talán inkább a döntésképtelenségre, amely a főhősre leginkább jellemző. Az AESDORC-kal kapcsolatos nagy döntéseket, a folyamatok irányítását kiadja a kezéből, mert képtelen átlátni a cégóriás belső működését. A házasságát egy puszta véletlen folytán köti meg (éppen egy gyűrűt vett Lilinek ajándékba), mert nem tudja kimagyarázni a helyzetet, és nem elég erős ahhoz, hogy ellentmondjon Lilinek. A La Régence hotel-beli eseményekben is igyekszik főhősünk nem törődni a problémák forrásával és magával az emberkísérlettel. A meg nem hozott döntések természetesen utol is érik, és ez végül személyi szabadságába kerül. A cselekmény során két döntést hoz. Az első a repülőgép ranch-ra cserélése, amely az apja iránt mutatott szeretetét és törődését mutatja. A második a mű befejezése, az, hogy feladja magát a hatóságoknak, és elismeri a hibáit. Ez egy nagyon fontos üzenet a könyv írója részéről, de a könyv stílusa, továbbá a főszereplő hozzáállása elkövetett bűneihez hiteltelenné teszik ezt. Főhősünk végig szajkózza ugyanis, hogy neki ehhez nincsen semmi köze, nem ő lopott, ő csak szerződéseket írt alá, mindig azt, amit a képe alá toltak. Azonban van egy határ, amin túl ez már befolyásolja az ember életét. És nem a hírnév és a vagyon vezette ehhez a végállomáshoz, hanem sokkal inkább az alapvető emberi kapcsolatok kiépítésére való képesség hiánya: egyáltalán nem érdekelte, hogy a kezében lévő gyeplőket ki-ki kedvére rángatta, vagy éppen húzta el teljesen, és végső soron a döntésképtelensége vitte a társadalom szélére, a közönséges bűnözők, csalók szintjére. Emiatt a végső döntés miatt lesz a mű rendkívül tanulságos, főleg a fiatalabb olvasóközönség számára.
A döntések kapcsán vizsgáljuk meg a főhős jellemét és jellemfejlődését. Ebben a műben egyértelműen pozitív irányú fejlődésről beszélhetünk. A történetet a fiatal férfi tizennyolcadik születésnapjától követhetjük részletesen. Az addig kialakult viselkedésére, gondolkodásmódjára nagy hatással vannak a szülei. Az anyja, aki a történet első pontján elhagyja a fiát és a férjét egy görög jégkaparó-milliárdos, Argosz Xyotisz kegyeiért vagy csak a szerelmi szabadságért. Az apja, aki konkrétan részt sem vesz a gyermekkori nevelésében. Az ő szerepe pusztán egy elmeelborulás vagy genetikai betegség stádiumainak végigkövetésére szolgál. Az elbeszélő nyitva hagyja az apa halálának körülményeinek kérdését. Annyi biztos, hogy a hivatali nyilvántartás szerint öngyilkosság történt, önszántából vezette a fának a Jégkrémvarázs vállalat sárga fagylaltoskocsiját. Az olvasó szemszögéből ezt inkább az apa szellemi állapotából tudjuk magyarázni. Ne feledkezzünk meg viszont a vér szerinti apáról, Finkelmann Rudolfról sem. Ő szakította rá a terhet a fiatal felnőtt vállára azzal, hogy a világ legnagyobb cégbirodalmát, az AESDORC-ot minden előkészület nélkül ráhagyta. Így ennek a három személynek a hatása érezhető a főhős jellemén. Mindenképpen elszigetelné magát a társadalomtól, mint az apja; nagy vagyonnal rendelkezik, és élvezi is, mint Finkelmann; és nem találja a helyét a saját világában, mint a Görögországba dobbantó anyja. Plusz ugyanannyira nem érdeklik őt feleségének, Lilinek a tulajdonságai, mint az anyját az apjáéi. És végsősoron ez a vesztébe is viszi a szerelmi életében.
Érdemes megvizsgálni a cselekmény felépítését is. A műben a cselekményszálak időben és térben össze-vissza vannak szőve, a párizsi La Régence hoteltől a görögországi nyaraláson át a jelenig, ahol a ranchon a főhős megírja könyvét. Az átfogóbb kép alkotásához érdemes szétszedni, csoportosítani a szálakat. Fontos és hosszasan taglalt rész a család története, majd az AESDORC utáni élet, Lilivel és Mendi kutyával. Aztán van a jelen szála. És végül a legkidolgozottabb cselekményként az, ahogyan a La Régence hotelbe kerül, és ott mi történik vele.
Mach Igor
Ezek közül vegyük górcső alá az utóbbit. A főszereplőnk egy Szandra nevű oknyomozó újságíró segítségével még azelőtt megszökik a hatóságok elől, mielőtt az egész cég romokba dőlne. „Miközben a hotelhez sétálva végigmentem a Champs-Elysées-n, már az AESDORC egész igazgatótanácsa bilincsben volt. De engem nem kaptak el.” Ugyanis Pintér Péter világhírű magyar író nevén Párizsba utazik, mert a név valódi viselőjét beléptetik a Halhatatlanok Csarnokába. Ennek okán jut el a világ korábban leggazdagabb embere az öt csillagos La Régence hotelbe. Ott aztán egy hihetetlen emberkísérletnek leszünk tanúi. Azért hihetetlen az egész, mert egyszerűségétől lesz érthetetlen.
Meg is magyarázom ezt a mondatot. A hotelben lévő, azért elég jómódú és híres társaságot von kísérlet alá két Nobel-díjas professzor, Hans Fritzenwanker és Rudolf Hürlimann. A kísérletről semmit nem árulnak el a résztvevőknek, csupán annyit, hogy van, és ne feledkezzenek meg róla. Szó szerint: „Szeretnénk elmondani, hogy az elkövetkező napokban a La Régence hotel egy tudományos kísérlet helyszíne lesz. Ennek a kísérletnek akaratuktól függetlenül önök is résztvevői lesznek… A kísérlet ma ebéd után kezdődik, és ennél többet sajnos nem is áll módunkban megosztani róla önökkel.” Ettől a kijelentéstől az alapvetően is megfoghatatlan kísérlet megfoghatatlanul misztikussá válik. Nem tudjuk, mi a kísérlet, de nagyon is érdekel minket, olvasókat, ahogy az összes jelenlévőt, a főhősünket kivéve. Ő inkább felmenne aludni minden lehetséges pillanatban. Ez a misztikum hamar megszűnik, ugyanis hősünk beavatást nyer a kísérlet titkába, pontosabban abba, hogy van kísérlet, csak a tudósok nem szándékoznak tenni semmit. Azt vizsgálják, hogy mit tesznek az emberek ilyen nyomás alatt. A mű ezen része erősen utal Dürrenmatt A fizikusok című drámájára, az emberkísérlettel, valamint azzal, hogy a résztvevők a külvilágtól el vannak zárva, a bent rekedt emberek között viszont sok kölcsönhatás éri őket. E kettősség, valamint rémületük miatt mind elvesztik józan gondolkodásmódjukat. Mindez végül egy rendőrségi ügybe vezet, ahol Svájc helyettes nagykövetét letartóztatják, Hodgins szemorvos úr megsebesül, sőt a felesége Mata Harit idézve meglép a titkos diplomáciai anyagokat tartalmazó bőrönddel. Nagyban eltér azonban A fizikusoktól, mert ebben az esetben belelátunk a kísérlet belső mechanizmusába, a tudósok ötletét is megismerjük, nem csak a résztvevő alanyok fokozatos összezavarodását és meghibbanását. Természetesen ez is megtörténik, szépen fokozatosan. Előbb gyűlést hívnak össze, majd már azt fejtegetik, hogy esetleg az űrbe lőnék ki őket, és egészen a görög mitológiai boldogok szigetére való utazás lehetőségéig jutnak. A cselekményszál kalandos és érthetetlen szövevényeken keresztül alakul, végig fenntartva a be- és összezártság rejtélyességét.
A műben kulcsfontosságúak a más szövegekből származó idézetek. Nagyon sokszor kerülnek elő különféle művekből kiragadott részek vagy szállóigék, különféle kontextusokban, helyzetekben. Érdemes talán kiemelni ezek közül a pogácsákban található kis cédulákra írt idézeteket. Ezeknek a segítségével érzékelteti a kísérlet valós pszichológiai hatását a szerző. Egy Neil Armstrong-idézettől már az űrbejutásról filozofálgatnak, vagyis inkább attól rettegnek a kísérleti alanyok. Mindezt egy másik idézettel megtámogatva („Az emberi faj képes lehet arra, hogy a saját pusztulását elsőrangú esztétikai élményként nézze végig.” – Walter Benjamin) már odáig fokozzák, hogy ők lesznek a világ megmentői, akiket kísérleti nyulakként kilőnek egy távoli bolygóra, túlélni. És nem akármilyen humorral fűszerezve a szerző beleszövi a főhős pogácsájában található teljesen érdektelen, szappanhasználatról szóló idézetét a paranoiás gondolatmenetbe. Ahogy mondja Barenboim: „Valahogy ez is biztosan passzol a képbe, csak még nem értünk eleget.” A szerző egyébként nagyon tudatosan használ idézetet A fizikusokból is a pogácsa-cetlik között. Ezen kívül még Byron Childe Harold búcsúja című versének részlete található a süteményekben, ez a vers azonban sokkal nagyobb jelentőséggel bír a többinél, fia elhagyását ugyanis ezen vers két sorával teszi véglegessé a főszereplő anyja. Mégpedig: „Csak az fáj, hogy mit itt hagyok /
Még egy könnyet sem ér...” Ez a mondat az, amivel egy anya örökre faképnél hagyja a gyerekét, vagyis hagyná, ha a fiatal felnőtté váló fiú nem lenne éppen a világ leggazdagabb embere. Ez már elég ösztönzés az anyának, hogy viszontlássa fiát.
Három fontos, a többivel nem kapcsolatba hozható idézet van még a könyvben. Érdemes említeni azt a részt, amikor Dante Isteni színjátékából a Pokol kapujának elhíresült feliratát cserélné ki a főhős inkább „Minden rendben lesz”, vagy „Kár aggódni” lehetőségekkel. Mindezt a házassága megszűnésére érti, sorsát úgy értelmezve, hogy vele már annyi kellemetlen és rossz történt, hogy még a Pokoltól se tart. Aztán érdekes még Apollinaire A Mirabeau-híd című versének részlete: „Jöjj el éj az óra verjen / Száll az idő itthagy engem”. Ez egy régi, Lilivel közös sétának az emlékéből villant a főhős emlékezetébe, és Finkelmann sírfeliratának szánja. Elszáll az idő, itthagy engem, valahol érthető a gyászközeli, halált mögé látó értelmezés.
A könyvnek van egy mottója is: Melville Moby Dick című regényének részlete. „Az én bálnavadász-utazásom kétségkívül része volt a Gondviselés nagyszabású műsorának, melynek terve régtől fogva készen áll.” A már említett gondviselést, és a gondviseléshez való utat emeli a szerző ezzel az idézettel a mű középpontjába, mintha erre a gondolatkörre építette volna fel a történetet. Ez a kijelentés, bár elsőre valótlannak tűnhet, valójában tartalmaz igazságot. A jellemfejlődés, amin a főszereplő keresztülmegy, élete döntése és a gondviselés felé, nagyon tanulságos, és kifejezetten az önmagukat kereső emberek számára mutat példát. Nyilván azzal az aprócska kitétellel, hogy ennek érdekében nem érdemes börtönbe kerülni. Ezt a példa- és iránymutató hatást erősíti azzal, hogy a regény főszereplőjét rakja a történet írójának szerepébe.
Ki a mű írója? Természetesen Fehér Boldizsár. De ki írja a regényt, ki írja a szöveget? Az egyes szám első személyű elbeszélő már alapvetően sejtetné az olvasóval, hogy a főszereplő beszéli el a vele történteteket. Ezt még inkább megerősíti a szöveg a jelen idejű szál beépítésével. Azzal, hogy azt a könyvet, amit a kezünkben fogunk, aminek mondatait fürkésszük szemünkkel, teljes valójában és szó szerint a főhős írja. A történet jelen idejű szála erre tér ki részletesen. Ahogy a ranchon a főhős megírja rövid szabad életének történetét. Többször szidja a saját írói képességeit. Ez egy jól használt eszköze a szerzőnek arra, hogy még közelebb engedje az olvasót a főhőshöz. Mert igen, lejegyez egy történetet, de az olvasó látja a szövegben a főhős fogalmazási hibáit, mégpedig úgy, hogy az kiszól a könyvet olvasók felé. Ez rendkívüli közvetlenséget eredményez.
Szerepet kapnak még a regényben különféle mitológiai utalások. A görög és a bibliai kultúrát egyaránt felhasználja a szerző. Szó van például Ádámról, akivel a Napi Hírek újság munkatársaként képzeletbeli interjút készít a főhős. A paradicsomból való kitagadás utáni pillanatot örökíti meg humoros, kissé erotikus formában. Két bekezdésben tárgyalja tudományos szövegként a történetben szóba jövő Salóme történetét. A görög mitológia talán még többször kerül elő. Anyja görögországi luxushajóját Narkyssosnak hívják, az önmagába beleszerető alak mintájára. Ez ironikusan mutatja be az anya önmagához viszonyuló érzelmeit. A főhős a regény egy pontján Sziszüphoszhoz hasonlítja magát: „Sziszüphosz voltam, akitől elvették a kövét.” Ennek alapján Sziszüphosznak jó sorsa volt, mert ő legalább a kövét guríthatta, míg a főhősnek még egy ehhez hasonló, hálátlan feladat se jutott. Szóba kerül még Zeusz barlangja, ahol anyjának festészeti kiállítása volt, és ahol a főhős megfordult a feleségével, Lilivel a három hónapos görög utazásuk során. Itt bővebben kitér Zeusz és Kronosz történetére is, igaz, nem teljes pontossággal. Szó van Krőzus híres delphoi jóslatáról és annak beteljesüléséről.
A mű néhol tudományos gondolatokat is használ. Már maga az emberkísérlet is tudományos, pszichológiai téma, és ezt állítja a leginkább kidolgozott cselekményszál közepére. Aztán van szó csillagászatról, űrszondáról, a Napnak és a Földnek a viszonyáról. A két tangótáncos kapcsán kitér az argentin tangóra. Betekintést nyerhetünk a tenisz világába, Josh Daniels személye kapcsán. Dr. Sultan bemutatja nekünk a plasztikai sebészet kisebb rejtelmeit. És végül persze a két professzor tudományát is megismerjük, azt, hogy milyen rendszer működik Bhutánban az emberek boldogságszintjének vizsgálatával. A főhős saját háza elé rendezett tüntetés kapcsán beszél a politikáról, a kommunizmusról. Biztos, hogy ezek a tudományos bekezdések nem a szerzőtől, hanem a főhőstől-elbeszélőtől származnak. Ezt bizonyítja ez a kiszólás is: „Én ezerkétszáz kilométerre vagyok Párizstól, apám lovas ranchán, és mára abbahagyom az írást, és elmegyek aludni, mert egy óra múlva felkel a nap.” Ez, mármint, hogy a főhős írja ezeket a részeket is, megérteti az olvasóval, hogy miért nem teljesen tudományos a szöveg. Arról és úgy beszél, amiről szeretne, ami őt érdekli. És ezzel is közel engedi magához az olvasót.
Az elbeszélés eszközei közül kiemelendő a humor. Sok apró komikus elemet illeszt az elbeszélő a történetbe. Lehet ez egy név, vagy akár egy jól felépített helyzetkomikumra épülő jelenet. Rendkívül szórakoztató elem Lili és a főszereplő első randevúja, ahol a pár ellátogat egy fóti cirkuszba, megnézni a lány apját, az artistát, Mr. Univerzumot. Mr. Univerzum, már maga a név is vicces, szöges ellentétben áll az úr valódi képességeivel, és ez teszi feledhetetlen jelenetté a cirkuszi látogatást. Mr. Univerzum ugyanis leesik a kifeszített kötélről, nem egyszer, hanem háromszor. Aztán humoros a „futólag a feleségem” szószerkezet. Elsőre felkapja a fejét az olvasó. Később megmagyarázza ugyan, de annyira hirtelen és szürreális a megfogalmazás, hogy az ember kényszeresen is viccesnek érzi. Leginkább pedig az emberkísérlet alatt történt események komikusak. Az, hogy mindenki elveszíti a fejét. Az űrbe jutásról, majd a Boldogság szigetéről ábrándoznak a résztvevők, míg a két tudós kedélyesen elbiliárdozik egymással. Ez a kontraszt, amit a tudósok és a kísérleti alanyok közé állít, a kulcsa a jelenetek humorának. Ez megtörik aztán a franciaországi szál lezárásának történeténél. Mármint nem a humor, mert továbbra is poénosak és mozgalmasak az események. A lövés, a csalás, Hodginsné meglépése a bőrönddel. Mind-mind annyira abszurd elemek, hogy a valótlanságukon elneveti magát az olvasó.
És akkor legvégül jöjjön egy kulcsidézet, már csak azért is utoljára, mert a mű első kiadásának hátoldala is ezt a két mondatot ragadja ki. „Íme, útmutató a világ gonoszainak: hogyan lehet tönkretenni egy ember életét? A válasz: adj neki oda egyszerre mindent, amiért küzdhet.” Ez, bár a regény végső tanulságaként is hangozhatna, a második fejezetben található. A kontextusa az, hogy a főhős szerint az egyetemekről a hallgatókat a hideg űrbe engedik ki, egy bonyolult, beláthatatlan világba. Azonban ezt a régi gondolatát bolondságnak nevezi a jelenben az elbeszélő. Az élete ugyanis rávilágított arra, hogy ennél sokkal-sokkal rosszabb is történhet bárkivel. „Velem meg is történt” – ez a mondat előzi meg a kiragadott idézetet. Aztán útmutatót ad a gonoszoknak arra, hogy hogyan érdemes kiszúrni egy fiatal felnőttel. Szakítsanak minden nyomást, terhet, értéket a nyakába, amelyekért más egy életet ledolgoz, vagy amelynek a közelébe se tud kerülni soha. És mikor érdemes ezt leginkább megtenni? Az ember tizennyolcadik szülinapján, akkor, amikor az anyja elhagyja. Ez az egyik pont, ekkor szakad rá a főhősre az igazi apa, a gazdag háttér. Majd Finkelmann halálával a vagyon. Okolható-e az anya a történtekért? Annyiban mindenképpen, hogy későn szólt a fiának, így annak nem volt ideje felkészülni egy döntésképes élethelyzetre. Végső soron pedig mit tegyen egy gonosz ember azzal, akivel ki akar szúrni? Csak másolja le mindazt, ami a főhőssel történt.
Hogy milyen élmény volt a könyvet olvasni, és kinek ajánlanám?
Egyértelmű, hogy a mű ifjúsági regény, talán tizennégy éves kor felettieknek ajánlom, mert meg kell tudni érteni a döntéshelyzetek fontosságát, amelyekbe egy ennél sokkal fiatalabb gyermek nem lát bele. Fontos az is, hogy az olvasó eléggé ismerje az antik kultúrát.
Ajánlom azoknak, akiket érdekel egy ilyen misztikus és mélyen pszichológiai helyzet, mint egy emberkísérlet. Azoknak, akik szeretik a bűnügyi történeteket, érdeklik az elhagyott nyomok, az, hogy melyik szereplő mit gondol a másikról. Ezáltal annak is, aki szereti a pletykákat és a szorult helyzeteket.
Figyelmébe ajánlom annak, aki keresi önmagát, akárcsak a könyv főszereplője. Akinek nem jön össze semmi, és úgy érzi, kirántották a gyeplőket a karjából, már nem ő irányítja az életét.
Humoros a regény, szóval, aki csak jókat akar kacagni egy-egy viccesebb jeleneten, az is megtalálja benne a maga epizódjait.
Érzelmes is a regény, a házasság és a család elvesztésével, az egyetlen valós baráttal, Mendi kutyával. Tehát aki csak zokogna egy jót egy kitalált karakter lelki fájdalmán, megtalálta a neki való olvasmányt.
A kortárs irodalom iránt érdeklődő olvasók számára érdekes lehet. Rendkívül fontos problémákat hoz össze szürreális és elgondolkoztató részekkel. A könnyű értelmezés egyetlen zavaró tényezője az idő nem lineáris haladása, de pont ez teszi érdekessé a regény struktúráját, felépítését, elbeszélésmódját.
Nem tartom letehetetlen olvasmánynak, de tény, hogy fenntartja az olvasó érdeklődését félig lezárt és rövid időkre félretett szálakkal. Ez mindenképpen érdekes lehet azoknak, akik úgy szeretik letenni a könyveket, hogy maradjon megválaszolandó kérdés holnapra is. Biztosíthatom, hogy marad egy jó pár.
