Nagy Eszter
Van titkos átjáró
Gyerekkoromban tartotta magát a szóbeszéd a suliban, hogy Dunaújvárosban van egy titkos átjáró a folyó alatt, ami a túloldalra vezet. A szerencsésebb gyerekek saját rokonnal/szomszéddal is büszkélkedhettek, akik ismertek olyanokat, akik megtalálták a bejáratot, és átjutottak. Természetesen velük soha többé nem találkozott senki. Tekintve a tényt, hogy a város Duna-partjáról szép időben kilométerekre ellátni a szemben elterülő Alföldre, sokat törtem a fejem, milyen hosszúnak kell lennie az alagútnak, hogy soha senki nem látta előbújni a bátor próbálkozókat. Délutánokat agyaltunk végig a folyóparton magyarázat után kutatva, egyszerre cáfolva a másik ötletét és bizonygatva a sajátunk igazát. Ám minden erőfeszítésünk ellenére el kellett vetnünk a közvetlen rakétajáratot mind Nyugatra, mind a Szovjetunió irányába, nem működött a földalatti vasút sem, ami egy lendülettel szeli át az egész országot keleti irányban, sem egy másik dimenzióba vezető csillagkapu elmélete. Végül abban maradtunk, hogy csakis a parton álló bokrok takarhatták el az átkelőket, akik bizonyára gyalog indultak tovább, magukat eltévedt horgásznak álcázva. A lényeg azonban az, hogy van titkos átjáró, az összes többi részletkérdés.
Ilyen előtörténettel nem is volt kétséges, hogy a szintén dunaújvárosi szerző, Bernáth Zsolt első ifjúsági regényét, a Lemezbolt a Szent János utcábant el kell olvasnom. Már maga a borító is a nyolcvanas évek ponyvairodalmának krimi-kaland kiadványaira hajaz, megspékelve Indiana Jones kitörölhetetlen frigyládába kukkantós jelentének megidézésével. A regény nem hazudtolja meg a borító ígéretét: lendületes nyomozós-kalandtörténet vár ránk.
A történet Máltán játszódik, ahol két kiskamasz egy évek óta bezárt lemezboltban különös jelenségre figyel föl, és nyomozásba kezd, hogy kiderítse, mi vagy ki állhat annak hátterében. Minden adott a nagy kalandhoz: a vakáció szabadsága, a szigettel egybeforrt lovagrend legendája, megmagyarázhatatlan eltűnések és felbukkanások, kíváncsi és rátermett nyomozók Orsi és Joel személyében, és egyre több válaszra váró kérdés. A könyv egy napsütéses, belassult délutánon kezdődik. Orsi, nyaralás címén magányosan ténfereg az utcákon, mivel édesapja, akit elkísért a szigetre, ki sem mozdul a helyi könyvtárból, ahol a kutatásaihoz gyűjt anyagot. Véletlenül botlik bele Joelbe, a tehetségesen rajzoló helyi kisfiúba, aki túlórázó édesanyja elfoglaltsága miatt szintén egyedül üti el a napjait. A két gyerek közé rögtön szálat húz a barátság, és sorsaikat szorosan egymásba sodorja a titkok gigantikus örvénye, hogy magába szippantva őket ismeretlen, párhuzamos világba nyisson utat számukra. Amíg Dorothy-t a tornádó olyan világba repítette, ahol a normalitás törvényei lecsupaszodva, visszájukba fordulva gyúrják át a valóságot, addig a lemezboltban felfedezett átjáró egy lehetséges valóságba vezet, ahol árnyalatnyi eltérések formálják az alternatív univerzumot.
A filmszerűen sodró lendületű, több dimenziós cselekményt Orsi narrációjából követjük végig. Ez az egyszerűsített, egyenesvonalú elbeszélés, amit csak a szükséges pontokon szakít meg egy-egy visszaemlékezés, naplórészlet, történelmi kitekintés, biztos kapaszkodót ad az olvasónak a szövevényes összefüggések követésében. A tizenkétéves kislány szemmagasságából láttatott nyomozásba maga az olvasó is menthetetlenül bevonódik, szinte késztetést érez, hogy maga is utánajárjon az információknak. A kezdeti pangó unalmat hamar elsöpri a kislány kíváncsiságának lendülete, ami Joel személyes érintettségétől hajtva feltartóztathatatlan erővel lökdösi hőseinket a végkifejlet felé. Orsi cserfesen és akkurátusan navigálja az olvasót a számára is hihetetlen fejlemények és azok következményei között. Noha kezdetben itt-ott döcögnek a szájába adott hasonlatok, erőltetettek a popkulturális utalások, de ahogy egyre jobban megismerjük impulzív természetét, fanyar humorú igazságkeresését, hajthatatlan kíváncsiságát, helyére kerül koránál érettebb stílusa is. Külön pikantériája a nyelvhasználtnak a helyiek, így Joel által is magabiztosan használt, meghatározhatatlan jelentéssel bíró szavak, kifejezések, horkantások széles tárháza. Azonnal megidézik a déliek lazaságát, és a párhuzamos valóságok nüansznyi eltéréseinek állandó emlékeztetőivé válnak. Orsi és Joel párosa méltó utódja a legendás nyomozópárosoknak, noha egymás ugratása soha nem durvul el, sőt nem csak hogy szórakoztatja őket a másik kattanása, de végig empátiával kezelik egymás bogarait. A kislány harsányságát kitűnően kiegészíti Joel visszafogottsága, érzékenysége és csöndes elszántsága apja felkutatására. Barátságuk egyetlen furcsa eleme, hogy a köztük lévő egy év korkülönbség ellenére Orsi kisöccseként és nem partnereként tekint Joelra, többször hangsúlyozva a köztük lévő jelentős korkülönbséget, aminek mibenlétét olvasóként nehéz tetten érni.
A gyerekek duóját egészítik ki a felnőttek. Közülük kiemelkedik Chris szétcsúszott, gyanúsan viselkedő és hadováló figurája, aki a dimenziók közötti átjáró áldozataként megszállottan kutatja, hogyan juthatna vissza régi életéhez, aminek kulcsát egy soha meg nem jelent, mégis létező kislemez formájában látja. A kislemez az egyetlen bizonyítéka a másik életének, amiben ünnepelt popsztárként volt jelen a világban. Azonban ebben a valóságban a szerepek felcserélődtek, és régi riválisa bitorolja (?) a sztárnak kijáró kiváltságokat. Chris személyes története katalizálja a nyomozást, elmélete a párhuzamos dimenziók törvényszerűségeiről fontos keretet ad a cselekményszövésnek. A személyes érintettség tétje Chris és Joel alakján keresztül elgondolkodtatóan árnyalja a veszteségeket. A kisfiú végső reménye a rejtély megfejtése, hogy így eltűnt édesapja nyomára bukkanjon, sorsáról bizonyosságot szerezzen. Halk szorongás és elszánt reménykedés kíséri minden lépését a történet során. Ezzel szemben Chris jogosnak vélt társadalmi privilégiumait szeretné visszaszerezni, ám ebben indulatos pökhendisége, hiú sértettsége leginkább csak akadályozza. Hamar nyilvánvalóvá válik számára, hogy a gyerekek segítségére van utalva, a kényszerű együttműködésből lépésről lépésre szövetség, majd barátság lesz. Kívülálló személye bepillantást biztosít a gyereknek a felnőttek észjárásába, miközben ő a gyerekek révén képessé válik túllépni saját deformáltságán. Chris meghatározó jelenlétét élesen ellenpontozza a gyerekek saját szüleinek hiánya. Pontosabban hiányukon keresztül megmutatkozó jelenlétük. Az önállósodás felé haladó gyerekek feszültségekkel élik meg a szabadságban rejlő bizonytalanságot, és a szülőkről való leválás magányosságát. Feloldásként a minden kérdés felett álló támogató szeretet és a távolság dacára is megbonthatatlan összetartozás számtalan apró gesztusban ölt testet a családi viszonyokban.
A szerző remek érzékkel kerüli el a csapdát, hogy a széles műfaji merítés eltérő elemei egymás melletti, párhuzamos síkokat alkossanak. A különböző összetevők belesimulnak a történet egységébe, újabb értelmezési szintekkel gazdagítva azt. Az átjáró gyújtópontján keresztül személyes létünk választásai kerülnek mérlegre. Ennek egyik megindító példája a kapun átlépő Orsi saját maga ismeretlen énjének írt levele és a visszatérés utáni születésnapja körüli pimasz dimenziócsavar. Kétségtelenül nagy és merész vállalkozás ez a történet a szerző részéről, de az eredmény maga is olyan, mint a dimenziókapu: beszippant, megforgat és nem ereszt.
Bernáth Zsolt: Lemezbolt a Szent János utcában, Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2021
