Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

Labirint__.jpg

 

Kelemen Attila

 

A biztosági zónán túl

(örök életű isteneknek is)

 

Fenntartható konvenció könyvről úgy beszélni, mint puszta szövegekről. A tudósok számára, akik laborkörülmények között olvasnak, más módszer nem is létezhet. De egy marketinges vagy egy laikus olvasó számára a könyv csak részben szöveg. Sokkal inkább egy platform vagy inkább egy sokfunkciós tárgy, csontkemény vagy tomporpuha, éles sarkú vagy ellenkezőleg, pézsmatapintású, többnyire hordozható eszköz, ami relatív biztonságos utazásélménnyel kecsegtet.

Miért ez a tudálékos és még csak nem is túl eredeti könyvmeghatározás?  Mert ezzel próbálok helyet csinálni a Labirintó „fenomenológiaibb” elemzésének. Mert a kiadó, az író, a grafikus és a tervező tudatos vagy véletlen összjátéka egy olyan pasztillát szintetizált, amelynek komponensei briliánsan erősíti egymást. Ez azért is nagyszerű, mert az eredmény könnyedén és mindenféle punk allűr nélkül hágja át a gyerekkönyv konvencióit. Kedves és nyugtalanító, vidám és dark, üdén bolond és szofisztikáltan bölcs.

Nyolc-tizenkét éveseknek? Igen, mert egy történet annál lebilincselőbb, minél több univerzumon nyergel át, minél karakteresebbek a szereplők, és minél kevésbé sejthető, mi következik. 13–16? Nem, mert ekkor ideálokat keresünk, és emiatt nem látjuk a szigettől a lagúnákat. A Labirintó pedig, mint általában a labirintusok, csak felfokozzák azt, ami benned van. 17–32? Igen, mert elkezdjük megérteni, hogy valójában mindenki mást akar, persze többnyire nem tudja, mit akar, ráadásul magányosak vagyunk, összezárva akarásvázlatunkkal. 32–120? Csak azoknak ajánlom a könyvet, aki bemerészkednének a Labirintóba. 120 felett? Igen, mert a történet segíthet az örök életű isteneknek, hogy belássák, már rég ki kellett volna szórakozniuk magukat, és igenis, olykor kifüggeszthetnének kellemes grafikájú térképeket a különféle létlabirintusokban.

 

Formátum és illusztráció

 

(A Labirintó szükség esetén pingpongütőnek is használható. Jó fogású, kemény táblájú. De ha szerencsétlen szögben ejtjük a lábfejünkre, fájhat. Ne ejtsük a lábfejünkre!)

 A borító kromatikája erős kontrasztú. Hófehér, óceánszürke és olajos türkiz. És itt álljuk is meg egy pillanatig, és elemezzük kicsit a grafikus, Kassza Julianna színpalettáját és grafikai stílusát. A Labirintó egy türkiz könyv. A türkiz egy nagyon komplex szín, Európába karavánon érkezett. A 20-as évek végétől kezd bekerülni a színesceruza-készletekbe, de pozíciója csak az 50-es évek végén konszolidálódik. Annak ellenére, hogy néhány éve a türkiz egyik árnyalata az év divatszíne volt, ez a szín idegen a nyugati színrendtől. A türkiz a kibékíthetetlen törekvések paktuma. A kék és zöld határszíne tulajdonképpen egy utópia, testetlenül nőies, tisztító, fennkölt. A negációja a vörös és annak határszínei, vagyis a nagyon karnális színek. A türkiz szeráfi, testetlen, akár a kristály fénye – tisztító, terapeutikus. De a türkiz lehet dermesztően hideg is. Hideg árnyalatai vágnak, ha nincs mellettük egy másik, oldó szín.  A szürke és türkiz együttes használata – lásd a Labirintóban – azért különleges, mert a szürke természete szerint kontaminálódik azzal a színnel, amivel együtt van. A szürke felfokozza, tapinthatóvá, tulajdonképpen konkréttá tesz a türkizt. A szürke és türkiz kombinációja olyan, mintha húzókötelet akasztottál volna a legtávolibb, legtisztább horizontra. A régmúlt metszetek precizitását és műgondját idéző, nagyon karakteres szürke vonalú grafika és a türkiz környezet tökéletesen klisémentes, remegtetően izgalmas vizuális fúziót eredményez a többnyire amerikai fánkos színpalettákkal dolgozó, biztonsági zónás gyerekkönyvekhez képest. Ráadásul ez a vizuális összhatás (grafika, formátum, papírfény) nemcsak, hogy együtt él a szöveggel, hanem egyenesen táplálja a szövegélményt.

 

Szöveg

 

A Labirintó hatalmas. Nem is hasonlít egy tisztességes tóra, inkább afféle zegzugos csatornarendszer, milliónyi lakott és lakatlan szigettel. A szigetek között gondolák szelik a vizet, és aki egyszer behajózott a szövevényes járatokba, többé nem jön ki onnan. Ó, nem vesz oda, nem erről van szó. Csupán nem találja meg a kivezető utat. Minek is tenné?

Ez tehát a Labirintó. Egy vízi labirintus, egy beláthatatlan lagúna, ahol a szigetek közötti távolság nem nagyobb, mint amit be lehetne járni egy karcsú gondolával. A veszély inkább onnan adódik, hogy sejteni is alig lehet, melyik sziget mivel kecsegtet.

 

A kísértés ellenére inkább nem elemzem a Labirintóba keresgélő gondolás utazóink személyiségeit. Ami közös bennük, hogy intenzíven akarnak. Minthogy én többnyire utazás közben olvasok, és a Labirintó sokat utazott velem, egy székelyföldi kisbusz, egy partiumi vonatfülke és két európai repülő utasterei közösségében próbáltam beazonosítani valamelyik szereplő rokonlelkét. Vényusz, igen, vele találkoztam, Áspiáról talán hallottam mesélni, de látni nem láttam. Másokhoz nem volt szerencsém. Ilyen ez a Kertész Erzsi, amikor karaktereket fejleszt. Akár ha jazz sztendereket írna. Amint azt hiszed, hogy igen, megvagy, tudom, hogy működsz, lelepleztelek, rögtön kiderül, hogy nem leplezel le senkit, nem ilyen egyszerű ez, a melódiának még van egy része, amit nem is sejtettél.

 

Most a gondola jár-kel a Labirintóban, talán csak ideiglenesen, talán nem, de ketten utaznak rajta. Nagyon különböznek, de mindketten felelősségneurózisban szenvednek, mindketten segítők. Az egyik másokon, a másik végre saját magán segítő. Annyit még elárulok, hogy a többi utas a megfelelő szigeten szállt ki a gondolából, mert végül minden jól alakult, pedig hajaj, se szeri, se száma nem volt a kemény helyzeteknek.

Kertész Erzsi: Labirintó (Kassza Julianna illusztrációival), Cerkabella Kiadó 2012., 58 oldal, 2500 Ft


 

Főoldal

2018. június 19.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png