Ütőér

 

LLLNY.jpg

 

Lövétei Lázár László

 

„spes nulla ulterior”

 

„Semmi további remény!” – olvasom Iuvenalis Hetedik szatírájában, s bár alapjáraton optimista ember vagyok, látva a nagyvilágban történülő dolgokat, el is döntöttem, hogy készülő, Sivatag munkacímű, epigramma-, ecloga- és szatíra-töredékeket tartalmazó kötetemnek ez az idézet lesz a mottója. Korábban Shakespeare Athéni Timonjából akartam mottót választani (mondjuk, ezt: „Burn, house; sink, Athens! henceforth hated be / Of Timon, man, and all humanity” [„Dőlj le, Athén! Tűz, gyújtsd fel házam, égesd! / Gyűlölök embert és emberiséget”]; vagy ezt: „Timon will to the woods; where he shall find / The unkindest beast more kinder than mankind” [„Erdőbe megy Timon: ott emberebb / A fenevad, mint itt az emberek”]); mondom, az Athéni Timont olvasgattam, sokszor egymás után, de megijedtem ekkora undortól, s úgy döntöttem, hogy legyen inkább a Iuvenalis-féle idézet, hiszen ez – legalább „nyomokban” – reményt is tartalmaz. Aztán következett Cormac McCarthy Véres délkörök című kötete...

S itt álljunk is meg egy szóra! Általában nem szeretem, ha új szerzőt-olvasnivalót ajánlgatnak nekem („Amíg a Svéd Királyi Akadémia el nem zarándokol, testületileg és mezítláb, a Nagy Orosz Télben, Jasznaja Poljanába, Tolsztoj sírjához, addig nem érdekel, hogy ki kapja az irodalmi Nobel-díjat” – szoktam mondogatni nagyképűen, igazi vidékiként). Nemrég mégis bűnbe estem: március 28-án én is elmentem meghallgatni Bodor Ádámot a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban, s lám, elhangzik ott egy név, amit korábban csak a Nem vénnek való vidék című film kapcsán hallottam! Ádám olyan ritkán szokott nyilatkozni olvasmányairól-kortársairól-könyvekről, hogy mindig kétfelé áll a fülem, ha ilyesmikről beszél. És tényleg nem bántam meg, hogy éberen figyeltem: a Bodor Ádám-kortárs McCarthy ott folytatja a Véres délkörökkel, ahol másik nagy kedvencem, William Faulkner abbahagyta: az amerikai „nemzet” (?) születésénél. Bőven az amerikai polgárháború előtt vagyunk még, de már a mexikói–amerikai háború után, egészen pontosan 1849–50-ben. Egy gyerek csapódik a mexikói–amerikai háború veteránjának, a skalpvadász John Joel Glantonnak (1819–1850) a bandájához, s a mexikói kormány megbízásából szorgosan irtja ő is az apacs indiánokat. Az ő „fejlődésregénye” a Véres délkörök, illetve hát... a Sátán „apológiája”, aki McCarthynál a Holden bíró névre hallgat. Kissé átlátszó (amerikai módon átlátszó) az eszme (a tömeggyilkos Glaton „filozófiája” például imígyen foglaltatik össze: „nyugodtan várta bármi következzék is mert az élete minden órában teljes és befejezett volt. Fusson bár együtt a története mások vagy akár nemzetek történetével avagy szakadjon vége azonnal. Régen letett már róla hogy a tettek következményeit mérlegelje s tudván tudva hogy mindenkinek meg vagyon írva a sorsa mégis elevenen tartotta még magában mindazt amivé valaha lehet még ezen a világon avagy ami neki a világ lehet” – figyelem: nem én felejtettem el kitenni a vesszőket, a szerző nem él a szövegtagolás eme elavult eszközével!). Ismétlem, kissé vérszegény az eszme, Holden bírót is megírta már Dosztojevszkij a Nagy Inkvizítorban, no de maga a körítés! Rémületes, hidegrázós, „látomásos” költőket állva hagyó gyönyörűség! Annyira szép, hogy én gyorsan vissza is menekültem a „reménytelenség költőjéhez”, Anton Pavlovics Csehovhoz, „oroszos” kollégámat, Fekete Vincét nyaggatva olyan kérdéssel-kéréssel, hogy nézné meg, milyen sorrendben követik egymást Csehov 1887-es, Szürkületben című kötetének novellái! Fölösleges kérdés? Lehet, hogy tényleg az, de hátha ebből a sorrendből (is) kiderül valami! Mondjuk az, hogy mégis van valamiféle remény. Számomra például megnyugtató volt, hogy Csehov épp a Húsvét éjszakáján című novellát tette a Szürkület végére. Sovány vigasz, de... egy-két napig még ez is vigasz.


 Főoldal

2018. április 09.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvfesztivál, 2018 Könyvet a szórványba! Sayfo Omar és sikerregénye Békéscsabán Így gondozd a kultúrádat!
Ütőér
Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Pécsi Györgyi tárcáiMarkó Béla tárcái
Versek
Zalán Tibor verseiMarkó Béla: KérésBirtalan Ferenc verseiBogdán László Vaszilij Bogdanov-versei
Prózák
Darvasi László: Akik áttáncolják a háborútHartay Csaba novelláiPataki Tamás: HungarooptimizmusHálára kötelezett emberek
Kritikák
Világunk takargatnivaló darabjaMándy-portré és korrajz egyszerrePusztulás gyerekszemmelCélia, avagy a nem létező főhős
Esszék, tanulmányok
A kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásaiAz örök ritornellA Bárka-díjasok (és antológiájuk)
Drámák
Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓ
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA