Tallér Edina
Jacobsville-i horror
(regényrészlet)
Finnyás pesti husika
Még aznap éjjel leesett az első hó. Hatalmas, hömpölygő pelyhek hullottak lassan és álmosan a sötét, elcsendesedett falura. Közvilágítás nincs, a házakban még mindenki alszik, egyetlen lámpa sem pislákol sehol, kivéve Idegzsába házát, ahol a csalódott házaspár és a házigazda órák óta iszik. Nem lett semmi az autószerelésből, az öreg Opel ott dekkol a pacalozó előtt, Margit és Dénes pedig itt, Idegnél.
A falu kihalt. Az átmenő forgalom szinte a nullával egyenlő, ilyenkor legfeljebb egy-egy seftes autó, Audi vagy régi Merci tévedhet erre, és igyekszik is tovább a tompai határ felé. És tényleg. Éjjeli háromnegyed három előtt öt perccel a távolból motorzúgás hallatszik, autó közeledik a kanyar felől, fényszórói egy pillanatra bevilágítják a tájat. A szállingózó pelyhekből mostanra már sűrű hózápor lett. A mezőn egy őzike a hangtól és fénytől megriad, fürgén beszökell a kopár, szürkésfehér erdőbe, pillanatok alatt eltűnik, lábnyomait nemsokára elrejti a téli táj. Sötétkék, lepukkant Audi robog át a falu főutcáján, biztos van legalább húszéves. Lassítás nélkül, kábé nyolcvannal húz el a házak mellett, aztán eltűnik az éjszakában. Újra csend és sötétség. Nesztelen a vidék, szél se rebben. Csak néma hóesés. Csupán Idegzsába nappalijából szűrődik ki némi fény. Ha valaki arra járna, három részeg, tántorgó alak árnyát láthatná az ablakban. Margit, Dénes és Ideg. Viszont a kutya se jár erre most. Jakabszállást beterítette a dermesztő hideg, halálcsendes éjszaka.
Mire megvirrad, sikolyoktól lesz hangos a környék, és vér folyik majd a hófehér havon.
A legfontosabb szabály, hogy ölés előtt egy nappal már ne kapjon enni. Csak vizet ihat – magyarázza benn a házban Ideg a vendégeinek. – Ki a fene akarja fél napig tisztítani a szart a belekből, nem igaz? – röhög, és kajánul folytatja. Tetszik neki, hogy a pesti vendégek ki vannak akadva azon, amit hallanak. – Arra is vigyázni kell, hogy mielőtt leszúrod, ne nagyon ijedjen meg, mert az meg vérbőséget okoz, aztán majd nem tudod rendesen kivéreztetni, és a hús hamar megromlik. Ügyesen kell ám ezt csinálni, nem csak annyi ám, hogy szurkálod meg ölögeted összevissza! Először is ki kell csalogatni szépen, nyugodtan, nehogy sejtsen valamit. Nyugiba kell leszúrni. Én sohase kábítom. Egy szúrás a torka alatt a szegycsont fölé, aztán nyissz, elvágni a nyaki ütőeret, és kész, kampec. Az áldozat nem szenved, de nem kábítom, megadom a tiszteletet. Mégiscsak egy élet ő is. Joga van tudni, hogy mikor van vége, nem? Neked meg jön ki szépen a tálakba a vér. Egy jó disznóba benne van négy-öt liter. Így kell ezt csinálni. – Picit belassul a beszéde, néha egy-egy pillanatra bele is alszik a mondókájába. Azán folytatja. – Ha ügyetlenül szúrod le, kurvanagyot tud ám rúgni, meg el is szaladhat, aztán hajkurászod az udvaron. Kell akkor már vagy négy-öt ember, hogy lefogja. A falu meg majd rajtad röhög, hogy balfaszkodsz. És az ütésnyomok is meglátszanak ám a szalonnán, nem lesz olyan gusztusos. – Ennél a pontnál átmenetileg elhallgat, amíg mindenkinek teletölti a poharát. Olyan részeg, hogy a beszéd és mozgás együtt már nem megy. Belekortyol az italába, aztán ugyanazon a monoton hangon, mint az előbb, folytatja a mondókáját. – Egyszer azért én is megijedtem. Nem a disznótól, hanem Nyúzó Jóska anyjától, én még ilyen ijesztőt nem láttam. Jön az Erzsó néni reggel a lábasokkal, hogy majd odatartja, ha elvágom a disznó nyakát, azokba folyjék a vér. Eddig rendben is van, így kell ezt csinálni. – Egy pillanatra megáll a beszéddel, mint aki elfelejtette, mit akart mondani. Aztán eszébe jut. Igyunk! – kiált fel. A vendégek felé nyújtja a poharát, jelezve, hogy koccintani akar. Dénes már félálomban, Margit meg lehajtott fejjel hallgatja a duruzsolást, egyik sem reagál Ideg felhívására. – Akkor iszok egyedül. – Egy vállrándítás és grimasz után akkurátus mozdulattal a szájához emeli poharát, és óvatos, lassú kortyokkal kiissza fenékig a savanyú bort. Megborzong, újabb grimasz, majd leteszi a poharat. Még néhány másodpercet kivár, hogy eldőljön, kell-e hányni vagy nem. Nem kell, úgyhogy folytatja. – Hideg november volt akkor is, de Erzsó mama kendő nélkül jött ki a hóra, mondom neki, Erzsike, nehogy megfázzon itt nekem, hun van a fejkendő? Belülről fűtöm a búrámat, fiam, mondja a mama, a törköly beteríti az agyamat, és röhög egy nagyot. Ebben aztán jól megnyugodtam én is, mondom, jó’vanakko’ menjünk dologra, Erzsi mama hófehér haját meg fújja csak nyugodtan a hideg, novemberi szél. Aztán fogom magam, szúrom le a disznót, ahogy szoktam, egy nyikkanás és kész, az ütőere felhasad, ömlik a vér, de annyi, amit én még sose láttam, szembe spriccelt, az egész arcom csupa vér, a bőrömön éreztem a disznó melegét. Fú, a mindenit, Erzsó, ide a fazekat, üvöltöttem, mert már nemcsak az arcomon, de az egész világba szétfröcsögött minden, vöröslött a fehér hó. Erre látom ám, hogy a jószágban annyi vér volt, hogy nemcsak a fazékba ment, meg a hóra, meg a fejemre, hanem Erzsó mamát is beterítette. Én még ilyen undorítót soha nem láttam, pedig megnéztem az Éjféli etetést is, meg egy csomó rémísztő horrorfilmet, de ez! Élőben egy vérben úszó öregasszony, én mondom, lidércnyomás! A legrémisztőbb álmomba ne jöjjön elő az öreg Erzsó! Csak a nagy, ijesztő kék szeme villogott, a fehér haj meg csimbókokban lógó vöröslő massza lett, folyt le a lé az öreg arcán, a barázdacsíkokban ott maradt. De a mama jól kezelte a helyzetet. Hogy a rohadás gyünne rá, odalössz a sok finom vér, kurjantotta. Nem volt szívbajos. Beszalad még egy fazékért meg egy lapátért és összegyűjtötte a véres havat a disznó körül. Majd elpárolog a fölösleg, ha süssük a vért, vigyorgott.
Fúj, ez borzalmas! Nem hallgatom tovább – szólal meg ekkor ingerülten és kásás hangon Margit. – Ha maga olyan böllér, mint amilyen autószerelő, akkor egy jakabszállási disznóvágás nem tájjelegű különlegesség, hanem borzalmas horror. Közelebb bújik a férjéhez, igyekszik eltűnni a férfi mögött, mint aki ott keres menedéket. A foltos kanapén fekszenek ketten, illetve félig ülnek, félig fekszenek, velük szemben Ideg egy konyhaszéken ül. Az elmúlt órákban, hogy oldják a köztük lévő feszültséget, amiért nem sikerült még egy nyekkenést sem kicsikarni az Opelből, két liter bort és egy fél üveg pálinkát ittak meg hárman, plusz néhány üveg sört. Mindenki tompa részeg, időnként bele-beleszundítanak a beszélgetésbe.
Idegzsába elégedetten vigyorog és folytatja.
Egyem is meg a finnyás kis pesti husikáját, de érzékenynek tetszik lenni a disznóságokra! Maradna csak itt egy pár napig, jól megtanítanám, hogy kell ezt csinálni! – A nőre kacsint, bambán vigyorog, és a sliccénél matat. – Szúrsz, vágsz, ennyi! Akarja, hogy megmutassam?
Ne mutogassál te csak semmit az asszonynak, ha még egyszer meglátom, hogy a sliccedet húzogatod a jelenlétében, lecsavarom a tököd – motyogja bágyadtan a férj, és az oldalára fordul, háttal a többieknek. A felesége igyekszik még közelebb húzódni hozzá. Dénes azonban fél perc múlva hangosan horkolni kezd.
Aláteszed a tálat, és megvárod, míg az utolsó csepp vér is kifolyik a nyakából – mormolja Ideg maga elé, ügyet sem vetve az előbbi fenyegetésre. Ő is már majdnem álmában beszél. – Aztán jöhet a hagymás sült vér! A legjobb! Hú, de éhes vagyok. – Elhallgat, szeme becsukódik, feje megbillen. Megcsörren a telefonja, felriad, nagy nehezen kiráncigálja a nadrágja zsebéből, hunyorogva nézi a kijelzőt.
– Hú, a mindenit, háromnegyed négy van?
– Te jó ég, már háromnegyed négy? – csodálkozik a nő is. – Aludni kéne, reggel jön
az autómentő.
– Hát nekem legkésőbb egy óra múlva jelenésem van a pacalozónál – mondja Ideg, és
kinyomja a telefont. – Addig hunyok egyet, mert hosszú napom lesz. Húzodjon már egy picit arrébb a hölgy, hogy én is elférjek. Csak elférünk itt hárman is.
– Nehogy már idejöjjön! – mondja az asszony, de már ő is majdnem alszik. Félálomban úgy érzi, ezzel végül is semmi baj, sok jó ember kis helyen is elfér. Még sosem aludtam két pasival, jut eszébe, és innentől kezdve úrrá lesz az agyán egy izgató erotikus álom, amelyben mindkét férfi őt kényezteti. Majdnem minden teljesen tökéletes a történetben, annyi a zavaró csak, hogy az ablakban egy véres fejű öregasszony leskelődik, aki folyton ugyanazt skandálja: Böllér az autószerelő! Böllér az autószerelő! Böllér az autószerelő! Az erotikus álom a rohadék öregasszony miatt rémálommá válik, Idegzsába egy hatalmas bárdot ránt elő az ágy alól, és lesújtani készül.
Csend ül a házra. A kopott asztalon félig üres poharak, a hamutál tele csikkekel. A villanykörte pislákol, serceg, egyet szikrázik, aztán kiég. A sötét ház nappalijában az elhasznált kanapén három részeg ember mozdulatlanul alszik. Az asszony középen, mindkét férfi neki háttal.
Megjelent a Bárka 2023/4-es számában.
