Prózák

 

S__ntha_Attila___s_Sz__kely_Csaba.jpg
Az Irodalmi Humorfesztiválon: Sántha Attila középen

 

Sántha Attila

 

Agyafúrt detektív nyomoz

(Pete)

 

Mikor még erőssen kicsi gyermek volt, Agyafúrt detektívet es furton-furt petes angyalnak nevezték. Szerette ezt, mert olyan szépek az angyalkák, és tényleg, neki es volt pete – ellentétben a világ másik felével, amelynek pucája volt.

Ahogy nőtt, úgy hallott más, érdekesebb dolgokat is a petről. Ugyanis hűvös, ködös estéken, mikor a közeli falvak fényei éppen csak pislákolnak, a székelyek bedurrantják a kályhát, előveszik a kártyát és az itókát, majd dursmarsolnak, überelnek, na ilyenkor előbb-utóbb előjön a téma. Hogy a kisfiú nemi szervét megjelölő szónak mi az eredeti formája: pet vagy pete. S hozzák is fel a különböző érveket, ütköztetik a két nagy nyelvészt: a régi Benkő Józsefet az újkori Benkő Loránddal. De mielőtt még a bicskit elékapnák, éjfélt üt az óra, s mennek lefeküdni, mert az állat nem várhat, reggel fejni kell.

Agyafúrt detektívnek most éppen nem kellett titokzatos gyilkossági vagy lopási ügyet megoldani, ezért elhatározta, hogy eléveszi az oly sok székely nemzedék fantáziáját izgató titkot, a pet vagy pete rejtélyét.

Egy kis közvélemény-kutatással kezdte a dolgot, hogy minél többet megtudjon az áldozat kilétéről. Sajnos nem járt eredménnyel, ugyanis az emberek (még az asszonyok es) röviden azzal küldték el, hogy „csókold meg a petemet”. Már éppen ment volna haza nagy lelombozódva, mikor megéhezett, s bément egy vendéglőbe.

Leült egy asztalhoz, ahol már épp egy középkorú lófő volt (tudta róla, hogy nem gyalogos és nem főember, mert megnézte a harisnyáján levő zsinórokat). Köszönt neki kedélyesen, hogy „Ebédelünk, ebédelünk?”, s az viszonozta es szívélyesen, hogy „Ha megehül az ember”. Ezután a lófő rendelni kezdett a pincérnek, kért egy csülköt szalmapityókával, céklástormával s egy csepp szódabikarbónával, mert az olyan jól megbökkedteti az embert, hogy meg es jő az étvágya. Nyomtatásul egy petemnyi kolbászt kért, nem mintha ehes lenne, de erőssen gusztán néz ki a másik asztalnál.

Na, ez megütötte Agyafúrt detektív fülét.

– Elnézést, hogy megzavarom kendet a bökkedésben, de honnan tudja a pincér, hogy mekkora kolbászt hozzon kendnek?

– Hogyhogy? – rökönyödött meg a lófő.

– Hát úgy, hogy ha nem látta a kend petit, akkor honnan tudja, hogy mekkora kolbászt kell hoznia?

– Hát minek néz engem kend? Azt akarja mondani, hogy együtt peselek azzal a nyikhaj pincérrel, s közben a petünket méregetjük, melyiknek nagyobb? – turálta fel magát a lófő. Osztán legyintett egyet, biztos valami idegen lehet, aki az asztalához ült.

Na ellegetnek szépen, csendben, mert székely ember, mikor eszik, nem beszél (s máskor sem, csak ha muszáj) s hát hozzák es nyomtatékul a kolbászt. De az olyan kicsike volt, hogy alig látszott a tángyéron, még a francia vendéglőkben es nagyobbat adnak (pedig oda nagyítót kell vinni, hogy az ember az ételt észrevegye).

Agyafúrt detektív önkéntelenül elnevette magát, mikor a kolbász méretét meglátta. Erre paprikavörös lett a lófő, s úgy jöttek ki a szavak a száján, hogy egymást érték:

– Na idefigyeljen, maga surmó. Maga tényleg azt hiszi, hogy ekkora a petem? Hát azt akarja, hogy megmutassam magának a lőcsömet?!

– Isten ments – hárította el Agyafúrt detektív –, de azt mondja’sza meg nekem, akkor métt hozott a pincér ilyen kicsike kolbászt, mikor kend kifejezetten jelezte, hogy a kend petinek a méretit kéri!

Egy kicsit meghökkent, majd elnevette magát a lófő:

– Hát mondja, kend hol nőtt fel, hogy még ezt sem tudja?

– Én itt ne, Csíkgölöncséren, igaz, legfogékonyabb éveim alatt Botosányban laktam a votják cseremiszek között, mert oda helyezték ki apámat s anyámat a magyartanári diplomájikkal.

– Na, akkor tanulja meg tőlem, mert más nem biztos, hogy ilyen szépen mondaná el. A petemnyi kolbász azt jelenti, hogy kicsi, és nincs kapcsolatban az én petem méretével. Hanem azzal, hogy pöttömnyi, ahogy a magyarok mondanák.

Agyafúrt detektív megköszönte szépen a kiokosítást, s osztán egy darabig még jól elbeszélgettek arról, hogy milyen a pityóka ára Botosányban.

Hazafelé már összerakta magában a hallottakat, s tudta, hogy megoldotta a pet vagy pete rejtélyét. Merthogy honnan jön a szót? Bizony a petty, pöttyből, s lett abból pet és petecske, merthogy mindkettő olyan kicsicske. Ahogy hazaért, még egy csepp (vagy petty) fát es hasogatott, mert ilyen ebéd és ilyen agymunka után nem árt a mozgás sem.

 

 

Agyafúrt detektív nyomoz

(Kiment a ház az ablakon)

 

Van ez a közismert székely népdal:

Kiment a ház az ablakon,
Benne maradt a vénasszony.
Zsupot kötött a hátára,
Úgy ballagott a vásárba.

Felmászott a nyúl a fára,
Jaj de szépen kukorékol,
Piros csizma van a lábán,
Nem süt a nap a szemébe. (Stb.)

 

Agyafúrt detektívet gyermekkora óta érdekelte, hogyan tud a mondókában kimenni az ablakon a ház úgy, hogy benne maradjon a vénasszony. Merthogy vénasszony nélkül kimenni nem nagy kunszt – viszont akármennyire szorítja is össze magát a fal, csak-csak összelapítja a vénasszonyt az ablakon való átpréselődés közben. S akkor a vénasszonynak annyi, kámpec. Mégis, a következő szakaszban fogja magát, zsuppot köt a vállára, s úgy ballag a vásárba – hát érti ezt valaki?!

Mikor már elég sokat gondolkodott, eredmény nélkül, megjelent neki álmában egy hal, és így szólt:

– Kedves Agyafúrt, látom, hogy érdekli a sorsom, hát én most elmondok magának mindent, tiszta vizet öntök a nyílt kártyákba. A víz a fontos, igen, fiatal barátom! Legyen küpüben, akváriumban vagy tengerben, bárhol! Hát tudja meg, én egy hal-vénasszony vagyok, s velem esett meg az eset. Igen, az eső, az esés, és ebből következően az eset is nagyon fontos! Merthogy az eső is hull bizonyos esetekben, azaz ess az esső, ha megengedi, hogy székelyre fordítsam a szót. Maga úgyes álmodik, úgyhogy visszakérdezhet majd nyugodtan székelyül, nem fogja megszólni senki.

Szóval, ott fekszem a házamban, ami ugyebár az a nádibutikós hely a patakban, s egyszer csak zutty, valami háló rám csapódik. Felnézek, s hát az az azsangonjáró gyermek, Kárulyka a Jánosé van ott, keziben egy bot, s a bot végin egy hálós zsák. Vajon mit akarhat ez a ricskó, kérdezném, de a következő pillanatban kikapja a hálót, a házam kifolyik a háló ablakain, s benne maradok én, a vénasszony!

Hiába könyörögtem neki, hogy így, s hogy úgy, s teljesítem három kévánságát, ha elenged, ő nem s nem, merthogy meg fog enni. Végül csak meglágyult a szíve (kivált, hogy nem volt gyufája, mivel bizsiljen, s engem megsüssön), s inkább felcsapott a vállára, elvitt a vásárba, és eladott.

– És a három kévánsággal mi lett? – kérdezte az egyik ámulatból a másikba eső Agyafúrt detektív.

– Azokkal osztán semmi. Még arra sem vitte az agya, hogy reajöjjön, jobban jár, ha pénzt kér tőlem, mint ha elad engem. Az apja, János es úgy szeretett iskolába járni, mint a malac, mikor viszik herélni, s ilyen a fia es.

– Nénémasszonnyal osztán mi történt? Hogyhogy álmomban most nálam teszi a tiszteletét? – kérdezte illedelmesen Agyafúrt. Hiába, a jólnevelt ember még álmában is úr marad.

 

Megjelent a Bárka 2019/5-ös számában.


Főoldal

2019. november 20.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png