Egressy Zoltán
Ahogy szereti
Kedves Ottó!
Utáltam magam visszadohányozni rendes életembe. Önnél nem szívtam, ahogy régen sem, amikor még tegeztem. Elfelejtettem kis időre, hogy függő vagyok. Maga más, mint régen. Izgalmasan, szeretnivalóan, realitásoktól elszakadtan furcsa. Egyszerre felelőtlen gyerek és tesztoszteronittas férfi, aki úgy vág falhoz, hogy véraláfutásos lesz a vállam. Tudja kezelni érzelmi inkontinenciámat anélkül, hogy megbántana. Azt hiszem, ismét magába szerettem. Nem várok viszonzást, nem várok semmit, egyedül a diszkréciójára számítok. Meg arra, hogy néha ebben az új, titkos Anna-életemben pár órára szerethessem.
A.
Kedves Anna!
Ma délután kertet ápolok, majd kilovagolok a közeli mezőre ébenfekete kancámon. Ám ha mód nyílik rá, egy diszkrét csókra az este folyamán sort keríthetünk. Boldog lennék. Ég áldja, jelentkezem.
O.
Drága Ottó!
A kertkapuban már pillangók repdestek a gyomromban, annyira kívántam. Szeretem, ahogy hozzámér, ahogy ledönt és irányít, ahogy simogat, azt, hogy Maga mellett nő lehetek. És el sem tudja képzelni, mennyire meg tudok ijedni, mikor Ön felé közeledvén meglátok egy férjeméhez hasonló automobilt. Veszélyes, de annyira édes minden találkozás!
A.
Anna Drága!
Örömmel döntöm le újra és újra Önt. Örülök a pillangóknak a gyomrában. Tiszteletteljes csókokkal különböző gyönyörű testrészeire, mindenekelőtt tehetséges szájára:
O.
Drága Ottó!
Felzaklatott, amit mai légyottunkon futólag említett. Esdve kérem, azt a nőszemélyt kizárólag hűvös távolságtartással kezelje. Nem viselném el, ha épp vele... Nem állhat össze egy ilyen bárcással, bár lehet abban is izgalom. Kérem, ne tegye, ha kicsit is számítok Önnek. Köszönöm a jóságát, mert tudom, az. És nem csak a lelke. Vágyom háta izmainak cirógatását, erős karjának ölelését, formás lábainak érintését.
A.
Anna kedves!
Ön féltékeny. Mindez kissé bizarr családi állapotának ismeretében, mindazonáltal megnyugtathatom: egyfelől kizárólag nívós kapcsolatokba bonyolódom, másrészt a szóban forgó hölgy semminemű jelét nem adta bármiféle közeledési kísérletnek. Ő kancám ápolója. Aggodalmát ezzel együtt értékelem.
O.
Ottó édes!
Jól ismerem a kiéhezett, fénytelen, elhasznált negyveneseket. És tudom, a Maga sármjának lehetetlen ellenállni. Valamint kerek fenekének, amely izgatón feszül vajszín pantallójában. Tudnia kell: mindenestül a lelkembe hatolt. Felmenőim sürgető invitálására most átmenetileg elhagyom a várost, de hamarosan visszatérek.
A.
Drága Anna!
Bízom benne, hogy kellemesen múlatja idejét ősi birtokán. Köszönöm bókjait, s hogy gondoskodott többnapi élelmezésemről. Málnás süteményének utolsó falatkája épp az imént fogyott el. Szívesen hatolnék újra lelkébe (kedvesen) és testébe (is), addig is Önnel a szívében,
én itt,
Ön Ott
ó.
Édes Ottó!
Álmaim orgonalila leányszobámban mindig édesebbek, mint máshol. Múlt éjjel viszont kínzó hiánya miatt olyanok voltak, hogyha felidézem, a fülem is belepirul. Sajnos nem volt módom sokáig élvezni ezen képeket a fejemben, lévén családom igen örvend jelenlétemnek, hajnalig igényli társaságomat, majd pedig már kora reggeltől látogatásokat iktat napirendembe. Így hajnalban kuzinommal kellett sétára indulnom, ellátogattunk az ominózus sütemény feltalálójához, ki szintén rokon. Pompásan érzem magam e bájos, ám sajnálatosan ingerszegény vidéken. Magára túlfűtött erotikával gondolok, s kívánom, mindegy, hogyan, csak tegyen magáévá újra, akár finoman, ahogyan én, akár vadul, hajcibálva, erőszakosan, ahogy Ön szereti. Vágyom száját csókolni, ügyes nyelvét és mást szívni, nyakszirtjét harapni, combjába körmeimet vájni. Kebleim remegnek érintéséért. Remegő térdekkel csókolja:
A.
Drága Anna!
Iménti, szokásos keddi kamaramuzsikálásunk során váratlanul ismeretlen tubás jelent meg szalonomban. Mi mindent hozhat az élet! Arra gondoltam, esetleg megörvendeztetném napokban született, szindrómákkal foglalkozó tanulmányommal. Ha kíváncsi, kérje könyörögve. Szimbolikusan térden.
O.
Édes, kegyetlen Ottó!
Tanulmányát csaknem olyan csillapíthatatlan vággyal várom, mint ajkát csókolni. Kérem, ha Istent ismer, küldje el, hogy e kulturális nihilben ne csak lelkem és testem, hanem intellektusom is örvendjen, ha Önre gondolok. Ha kívánja, extra szolgáltatást nyújtok érte. Térdre nem kell kényszerítenie se műve, se más miatt, enélkül is boldogan vetem magam lábaihoz. Ma volt a fiatalságom lassú elvesztése felett ült utolsó tor. Permanensen kulináris élvezetekben részesítenek, így legközelebbi pásztoróránkat alakom megőrzése érdekében még akciódúsabbra és mozgalmasabbra tervezem. Epedek a viszontlátásért, könnyítsen kínjaimon pár sorával, s tartson érdemesnek rá, hogy elolvassam munkáját. Forró csókokkal borítja minden porcikáját legnagyobb rajongója:
A.
Esdeklő Anna!
Erősen gondolkodám, rendelkezésére bocsássam-e a művet, úgy érzem, még némi kiegészítésre szorul. A gasztronómiai élvezeteinél izgalmasabb élményekre várnunk kell a körülmények alakulása, közelebbről a földrajzi meghatározottság okán. Mára izmaim kertápolással történő erősítését terveztem be, de felesleges. Olyan vagyok, mint szeretett gyümölcseim. Kicsattanok.
O.
Drága Ottó!
Küldje a művet, akár töredékes állapotban is! Akarom! Kirobbanó formája örömmel tölt el. Ön körül forognak pajzán gondolataim, magam elé képzelem kertápolástól megizzadt, nyers férfiillatù testét. Képtelenség másra koncentrálnom, míg újra karjaiban nem tart. Ne számítson könnyen szerezhető átlagos gyönyörre. Meghajtom, ahogy Maga kedvelt hátasát. Csókolja, s most zárt ujakkal szívesen meg is paskolná az arcát:
A.
Ezesetben pótlom a mulasztást. Jöjjön ma el, s elviheti a tanulmányt.
O.
Drága, tüneményes Ottó!
Elolvastam. Sírtam. Haragszik? Eljövetelem után egyébiránt attól tartottam, a Dunának megy elkeseredésében. Ám egy ilyen apró malőr nem tarthat vissza, nem tágítok, míg rendbe nem hozom Önt. Mesélek, mint Seherezádé, kényeztetem, amivel kívánja. Nem lehet oly kegyetlen a sors, hogy két ennyire őrült, egymás iránti vággyal égő embernek ne engedje meg a totális beteljesülést. Akarom magát, és meg is kapom, úgy, ahogy akarom, ha addig élek is. Forrón öleli, édesen csókolja:
A.
Drága Anna!
Alkohollal kísérlem meg gyógyítani beteg lelkemet az estve folyamán. A kétségbeesés szakadékának szélén táncolok. Ha bármi szörnyűség történne velem, ne okolja magamagát. Én változatlanul az összes lehetséges módon vágyom hágni Önt.
O.
Édes Ottó!
Pihenjen, vagy írjon új tanulmányt, az ilyen élmények jót tehetnek gyengébb munkáinak átdolgozásakor. Rám feltétel nélkül számíthat, az Öné vagyok. Most is arról ábrándozom, milyen lehet a jobboldalán felébredni. Csókolja
A.
Drága Anna!
Nincsenek gyengébb munkáim. Reggel kemény munkával gyötörtem a testemet. Ástam, gereblyéztem, kapáltam, és a málnabokrokat büntettem. Borús az idő is, akár a lelkem.
O.
Édes Ottó!
Miféle démoni erők munkálnak Önben? Nem koncentrál rám. Elátkozták? Túlizgulja, agyontervezi randevúinkat? A háttérben lobog egy lezáratlan szerelem? Érdektelenség ütötte fel fejét irányomban, a vágy hiánya? Az én szívem is borús, pedig akarom Önt, bárhogy.
A.
Miként beszélhet vágyhiányról és érdektelenségről?...
O.
Ottó, Maga talán csak szerelemből tud úgy szeretkezni, ahogy nekem jó. Ezesetben sürgősen szeressen belém.
A.
Hiszen szeretem. Kívánom kemény, friss, édes testét, melleit, combjait, ölét, fantasztikus fenekét, melyet volt alkalmam hátulról csodálni néhány perc erejéig, míg Önben tartózkodám. Koncentráljunk ezekre a pillanatokra, s az egyebütt történtekre.
O.
Édes Ottó!
Jól bánik nemcsak a szavakkal, a női testtel is. Hamarosan újra élvezheti hófehér kebleim, ölem és felmagasztalt fenekem minden négyzetcentiméterét. A démonaival viszont Magának kell végeznie, én támogató szeretettel segítem és fogom a kezét az úton. Vágyakozástól szélütötten csókolja:
A.
Drága Anna!
Kancás testedzésem után ismét muzsikálásra készülök. Testének kívánatos, hamvas, szeretni- és csépelnivaló részei lebegnek szemem előtt. A zene hangjainak elcsendesedtével látogatást tervezek kedvenc ivómba, bort hörpintek, s dús melleire gondolok majd.
Édes Ottó
Drága Ottó, édes!
Akármire gondol közben, az ital az ital. Aggódom, ne kezdődjön el ezügyben a mindeneste. Viszont megmutathatná már nékem sokat emlegetett kancáját. Szállítson vele és molesztáljon közben. Ha meghívást kapnék mostanság valamiféle társaságba, azt kívánnám, Maga legyen az én plusz egy főm. Tudom, ez lehetetlen. Ami a csépelést illeti, nem lep meg szexuális irányultsága, a rabszolgája vagyok, bármit megtehet. Felcsigázott ismét. Látja, mit tesz velem? Képzelje, mostanában ritka szövésű rémálmokkal küszködöm. Álmomban tétován bánik velem. Pedig én a határozott fellépésű férfiúi viselkedés elkötelezett híve vagyok. A mielőbbi talákozás édes reményében:
Annája
Drága Anna!
Ezen legutóbbi fordulatos, meglepő elemeket sem nélkülöző este után meg kell kísérelnünk higgadtan feldolgozni az események zűrzavaros forgatagát. Tán a sors űz velünk kegyetlen tréfát, vagy a dohány- és alkohollobbista angyalkák sikeresek a kapcsolatunk felett ült tárgyalássorozaton. Amikor szelíden bántam Önnel, az volt a baj, amikor nem, azt nehezményezte. Mivé legyek?
O.
Édes Ottó !
Alig éreztem Önt. Ez így túl selymes. Néhány nap alatt mennyet és poklot jártunk. Ugyanakkor hihetetlen boldogság, amikor azt mondja, senkivel nem lenne szívesebben, kapcsolatunkat pedig szerelemként definiálja. Boldoggá tesz, de meg is ijeszt. Hová tart mindez? Tudom kezelni? Várja válaszát labilis, szerelmes
Annája
Drága Anna!
Fájdalommal veszem tudomásul, hogy fizikai láthatására nem kerülhet sor a mai nap folyamán.
O.
Drága Ottó!
A szívott és kortyolt tudatmódosító finomságok hatására hamar pihentető álom jött szememre. Lelkem valamelyest a helyére került. De muszáj megértenie: érezni akarom magát. Erőt akarok. Fél 6-ra ott vagyok. Bánjon el velem alaposan.
A.
Édes Anna!
Ígérem, ma fog erőt érezni, midőn alattam tartózkodik. Napirendem megengedi a korábbi találkát is. Várva tapogató kezeit:
Ottó, aki öttő is ráér
Drága édes Ottó!
Talán meglepően hangzik, de arra kérem, próbálja ki valaki mással. Ez nekem fizikálisan sok. Ifjú leányok nyilván fürtökben lógnak Önön. Gyógyítsa magát. Nyugalom. Maga az én örök gyermek Ottóm, akinek a szemében egyszerre van jelen valami ősbölcsesség és férfias dévajság. Akiben minden férfi archetípus éppen olyan arányban van meg, ahogyan nekem kell. Türelmesen szerető
Annája
Drága Anna!
Nem érzek késztetést más nőszemélyek feltérképezéséhez. Szó sincs fürtökben lógó leányokról, engem idős tisztelők, elsősorban szomszédok vesznek körül. Ha rövidesen nem teszem magamévá úgy, ahogy kívánja - akár hogy szenderedni tudjon közben, akár hogy elaléljon az intenzív gyönyörtől -, véget vetek életemnek.
O.
Drága kétségbeesett Ottó!
Támogatom abbéli törekvését, hogy úgy tegyen magáévá, ahogy akarom. Ez nem puszta jóság, önérdek is társul hozzá, páratlan élvezetek forrása a teste. Nem mintha eddig szűkösen bánt volna velem e téren, de most már szeretném, ha vadállatibb módon kezelne. Az alternatív partnerválasztás csak javaslat volt. Milyen jó Önnek, hogy tisztelői vannak, és nem rajongói, ez egyfajta időtállóságot, más minőséget jelez. Az öngyilkosság gondolata túlzott indulatainak megnyilvánulásaként se jelenjen meg többé, megrémiszt, a kétségbeesés míly mély bugyraiban jár. Nem értem, miért. Puhán csókolja minden porcikáját vadul vágyakozó
Annája
Annám!
Vadul vágyakozik, puhán csókol. Én vidéken vagyok, szomorúan mulatok. Önre gondolok szüntelen. Lelkem lángol. Bolond világ. Csókolom mindenét, elsősorban jobb mellét, és puha száját, mely nem kemény, mint a tubásoké. Tubással soha ne csókolózzon, kedvesem.
O.
Drága Ottóm!
Míg Ön vélhetően fergeteges vígasságban tölti estéjét, nékem a kispolgári lét csimborasszója jutott. Anyósommal teázom. Jobb és bal mellem, ajkaim Önt áhítják, vad csókjaiért remegnek. Jöjjön most, ha tud, jelezze távbeszélőn, amennyiben így dönt. És akkor indulok. Hiányától szenvedő
Annája
Drága Anna!
Nagy boldogságot okozott az éjszakai történésfolyam, saját, váratlan érkezésem, és a különféle magam alá gyűrési akcióim. Igyekeztem nem preferálni túlságosan nagyszerű jobb mellét, hiszen minden további testrésze szenzációs. Úgy láttam, élvezte az együttlétet, remélem, nem merült ki túlságosan. Öleli, csókolja
O.
Édes Ottó!
Reggel, midőn angyalnak nevezett, úgy is éreztem magam, csak aztán hirtelen kitaszíttattam menyországot jelentő közelségéből a friss és fényárban úszó utcára, melyet sosem láttam még ennyire szépnek. Remélem, nem bánja szokatlan ébresztőmet. Legközelebb viszont ragaszkodni fogok a fényhez, nem foszthat meg látványától ilyen pillanatokban. És szelídebb bánásmódot kérek, túl vadnak bizonyult. Szerelmes
Annája
Édes Anna!
Ma a bágyadt napsütésben ismét kancámat hajtottam. Ébresztő köszöntése jólesett, a kelő fényben tisztán láttam lankadatlanul dolgozó mindenét, csodás látványt nyújtott. A hajnali, derengő napsugár meg-megcsillant bal combja oldalán, az volt a legszebb. Öleli
O.
Tudja, Ottó,
minden nőnek szüksége van egy hősszerelmesre. Ez nékem Ön. Kancáját irigylem, szívesen töltöttem volna én is egy órát combjai között. Ma testem és lelkem üdítésével foglalatoskodtam, forró fürdőt vettem, így viszont elvesztettem férfias, vágykeltő illatát. Rendkívüli képességű ágyékát igen nehéz nélkülöznöm. Holnap reggel ismét számíthat rám, ezúttal reggelivel érkezem. Legutóbb durván és erőszakosan szeretett. Meg kell értenie, hogy testem finom csókokra, hosszú, céltalannak tűnő simogatásra, viszonzást nem váró finom kényeztetésre vágyik. Uralni kíván őserejével, és én alávetem magam minden kényének, de... Ez nem szemrehányás vagy panasz, inkább egyfajta elemző merengés. Nem rosszallom heves maga alá gyűrettetésem, csak jelzem, együttléteink gyengédebb kimenetele volna kedvemre való. Túl lényegretörően cselekszik. Szerelemmel simítja arcát, nyakszirtjét édesen csókolja, forrón öleli
Annája
Drága Anna!
Ismételt hajnali látogatása boldoggá tett, nyakszirtemre ugyanakkor írásbeli ígérete ellenére nem adott csókot. Máris hiányzik hangja, a mámorító alt.
O.
Drága Ottó!
Memóriájával komoly problémák adódtak. Nyakszirtjét többször illettem csókokkal. De ha ilyen felejthetőek, megggondolom, osztogatok-e még belőlük. És nem értem a férfiasságot már-már nélkülöző lanyha simításokat, költői sorokat, lágy megnyilvánulásokat. Állatibb ösztönökre vágyom. Uraljon. Ég áldja.
A.
Édes Anna!
Ma sok füvet nyírtam le. A málnabokrokat nehezen kerülgettem, nyakam szirtjét tűzte a nap. Valami történt a bal lábfejemmel, nem emlékszem, talán kancám léphetett rá. Vagy Ön.
O.
Nem méltat válaszra?
O.
Annám! Hová tűnt?
O.
Tisztelt dr. Ries Ottó!
Nem ismerjük egymást személyesen, csak annyit tudok Önről, amit feleségemmel való levelezéséből kikövetkeztetek. Joga van tudni, mi történt. Anna eltűnt. Pár nap elteltével a rendőrségről telefonáltak. Ismeretlen nő holttestét találták meg Szardínia szigetén. Jó okuk volt feltételezni, hogy a feleségem az. Odautaztam. Az olasz rendőrök megmutatták az egy hónapra előre kifizetett szállodai szobát, a bérlő Tündér Sziszi néven jelentkezett be. Szomorú, zöld szemű, csinos, szőke hajú fiatal nőként írták le. Már a második reggelen eltűnt. Az általam mutatott fényképről azonnal ráismertek. Mikor utoljára látták, piros selyemruhát, piros szalagos fekete kalapot, és ugyancsak piros tűsarkú szandált viselt. Ezt a kollekciót akkor láttam rajta utoljára, mikor kikísért a gépemhez. Augusztus végén repültem vissza Kanadába a fúrótoronyhoz. Azt mondta, azért veszi fel, mert szépen lebben a szoknya, mikor nyakamba veti magát a reptéri búcsúöleléskor. Csak kulcscsontját, hátát és vádliját engedte láttatni, imádtam, ha ezt viselte. A szobába érve megtaláltam bőröndjét, a komódon pedig parfümjét. Azt az illatot, melynek üres üvegét mindig finoman elölfelejtette, ha szerette volna, hogy pótoljam a duty freeből. Az almás üvegbe szagoltam, és megcsapott az ismert émelyítő, selyemcukor-illat. A hullaházba menet még élt bennem remény, hátha mégse ő az, családi sztorik tömkelege szól hihetetlen eltévedéseiről, váratlan megkerüléseiről. Aztán kihúzták a szörnyű hangú fém fiókot, és ő ott feküdt. Csálén kifestett vörös körmei morbid módon harmonizáltak kékesfehér bőrével. Ő volt, az én Annácskám, a maga édes Annája. Imádott tűsarkúin csúszhatott meg, és zuhant le a Hold völgyének nevezett táj egyik sziklájáról. Annyi nyugtatót tömött magába, hogy már az bőven elég lett volna halálához. A születésnapján voltam itthon utoljára, szépen szedte a gyógyszereit, a pszichiátere tervbe vette, hogy csökkenti antidepresszáns adagját. Ekkortájt jöhetett maga. Tudott a betegségéről? Először azt hittem, alternatív személyiségeinek előjövetele a gyógyulás része. Később már harmadik személyben beszélt magáról, és jelentkezett egy cipőbolti eladói állásra. Ön melyik Annát ismerte? Az édesen együgyűt? A gondoskodó tündért? A szeszélyes, csapongó, harsány férfifalót? A naívan bájos királylányt? Búcsúlevél híján megpróbálom felfejteni az eseményeket. Már tudom, hogy Valle della luna nem véletlen választás volt. Mit csinált vele? Miért érezte a helyzetét ennyire kilátástalannak? Amit a válaszokon felül kérnék: ne szennyezze be emlékét. Ne tárja nyilvánosság elé kapcsolatukat. Ne tegye közzé a leveleket, ne állítsa be a feleségemet csapongó őrültként, nimfomán cédaként. Ha mégis ez történik, tönkreteszem. Erkölcsileg, egzisztenciálisan és fizikailag is megtöröm. Nincs jogom megtagadni magától az utolsó találkozást, mert lángoló szerelmét megértem. A búcsúszertartást Anna akarata szerint - ezt már első búvárkodásunk alkalmával kikötötte -, a Vörös-tengeren tartjuk, egy korallzátonyon szórjuk szét hamvait. Kizárólag akkor tűröm el jelenlétét, ha egyszerű ismerősként jelenik meg a hajón. A részletekről tájékoztatni fogom.
Thosoky Gyula
Tisztelt Uram!
Egykori páciensem, Apáti Anna ügyében keresem. Kérem, bocsássa rendelkezésemre lezajlott levélváltásaikat. Szakterületemen fontos a betegek mentális állapotának minden részletre kiterjedő dokumentálása, hasonló esetek elkerülése érdekében szükséges teljes egészében látnom Anna pszichéjét, az utolsó időszakban végbement változásokat. Amennyiben a sajnálatos események feldolgozásához segítségre lenne szüksége, keressen fel. Ambulánsan, TB által támogatott módon is szívesen állok rendelkezésére.
Dr. Szik Elvira
klinikai szakpszichológus, pszichiáter
Tisztelt Uram!
Nem csak orvosi, emberi szempontból is kivételesnek érzem kapcsolatukat, a levélváltást egyenesen irodalom értékűnek gondolom. Köszönöm, hogy elküldte. Már az egyetemen kedveltem az irodalom pszichopatáit. Tudta, hogy számtalan magyar művész küzdött Borderline-szindrómával? Írtam is egy tanulmányt irodalmi alakok pszichés betegségeiről, illetve a Száz év magány öröklött degeneratív kórjainak genetikai valószínűségéről. Marquez ösztönösen beletalált. Az Ön elméje felkeltette szakmai érdeklődésem, kérem, jöjjön el, terápiáját pro bono vállalom.
Üdvözlettel,
Dr Szik Elvira
Megjelent a Bárka 2013/3-as számában.
