Bene Zoltán
Az utolsó mohikánok egyike
Berka Attila: Hosszúkávé külön hideg tejjel. Spanyolnátha Könyvek 8., Hernádkak, 2010.
Számomra egy meg-megtorpanva is megszakítás nélküli belső monológ ez a kötet, személyes vallomás, amely a kávé, a kávézás ürügyén, egyben okán világnézetet fejteget, egyben benyomásokat, impressziókat rögzít. Pillanatfelvételeket kávéházakról, plázatekergőkről, kávéházi népről, annak változásáról és változatairól, pincérekről, (pincér)nőkről, vasúti büfékocsikról, utazásról, útról, érkezésről, maradásról, indulásról. Voltaképpen tehát egyfajta kiállítás ez a könyv, tárlat az életről, a világról - a mindenkori, mindenholi, bármikori, bárholi caféhaus perspektívájából. És ez a kiállítás, ez az impressziókból egyberostált tárlat a gondos kiállításlátogató-olvasónak megmutat sok mindent. Kor- és kórképet, múlandó és állandó jelenségeket, viszonyokat, viszonyulásokat és számtalan mást, számtalan egyebet. Emellett térképeket és használati szabályzatokat rajzol, tájképeket és csendéleteket, enteriőröket és portrékat fest, majd vetít bele a befogadó agyába, és vetít rá kávéházak falára. Közben mosolyok villannak, és könnyek csordulnak olykor, zajlik az élet.
Ám nem csupán a környezet nézőpontja meghatározó, de az ebben a környezetben lézengő néző perspektívája is. Ez a néző, a monologizáló egyes szám első személy klasszikus kívülálló, afféle valódi, virtigli autszájder, egyszersmind kábult, szemlélődő figura. Segélyért kiáltó, magányos, elidegenedett; egyúttal magányát büszkén és gőggel őrizve társ után epekedő és frusztrált. Huszonegyedik századi, európai férfi, aki lehet nő is akár, elvégre mifelénk egyenjogúság van, a nők teljes jogú férfiak, társadalmunk, eme felülmúlhatatlan, szinte kötelezővé teszi számukra a férfivá válást. Az egyes szám első személy, a monológok antihőse issza a hosszúkávé külön hideg tejjeleket a kávézók kuszaságában, keseríti a szája ízét - no, nem a kávé által, de a megtapasztalt élettel - a tömegzsongással, ürességgel, közönnyel, tompasággal, amin ugyan, amennyire ez lehetséges, kívül áll, amitől azonban mégsem menekülhet, nincs hová...
Petőcz András, a kötet ajánlója Szinbádhoz hasonlítja Berka egyes szám első személyű elbeszélőjét, aki, nagy elődjéhez hasonlóan, állandóan úton van, és borong, búsong, keresgél. Berka hőse ezenkívül méltat és méltatlankodik, téblábol és lábatlankodik. Talán Szindbád, talán nem. Nem kell feltétlenül előképeit keresni. A fontos, hogy még létezik, még nem darálta be a pláza, az élet, eme nagyszerű, eme felülmúlhatatlan civilizáció, amelyben élünk...
Berka Attila: Hosszúkávé külön hideg tejjel. Spanyolnátha Könyvek 8., Hernádkak, 2010.
