Nem kötelező

 

Tóth F. Péter

 

Avagy a Candide

 

 

Hogyan is szólhatna bármi, ami ennyire múlt századi, mint én, valami annyira 21. századihoz, mint ti vagytok? Egy 18. századi ponyva meg főleg mit keresne a telefonotokon felejtett Skrillex mappában? Kicsit sem tudom, kinek írom ezeket a sorokat, de a fejemben élő olvasó fiatalt elnézve megkockáztatom: közös pontjaink csak a végtelenben találkoznak a valósággal.

 

Király-e vagy? Nem, uraim, s nincs is kedvem hozzá.

 

300 éve, a Candide keletkezése táján, a nyomor gyakran kopogtatott az ajtókon. Leginkább belülről. A háborús vérzuhatag, a természeti katasztrófák, az éhezés, a borzalom és a halál nem kékes fénybe csomagolva érkezett híradós díszletek közül, hanem éhes asszonyi ölként nyomakodott az ember arcába. A vágyak nem gyarlóbbak, csak őszintébbek voltak a mainál. Talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy kevesebb és pontatlanabb tudással rendelkeztek az akkoriak, de én azért már most szólok, hogy a mindennapjainkra megállíthatatlanul záporozó információtömeg lassan szétáztatja emlékeinket, míg csak a vastag fekete betűvel szedett szavak maradnak meg:

 

VALLOMÁS A SZERÁJBÓL: JANICSÁROK FALTÁK FEL A FENEKÉT!

 

A részletekért nyisd ki a Candide-ot, és temetkezz a lapjai közé. Olyan élet szagában fogsz elmerülni, ami a felszínen zavaros és semmitmondó, mint egy teleszemetelt üzenőfal, kicsit közelebbről nézve pedig milliónyi bulvárcímlap ordít belőle: erőszak, erőszak, dráma, szex és erőszak. Egy kis humor, ha vevő vagy az abszurdra. Mintha a program egy fikarcnyit sem változott volna az évszázadok során. Elszomorít, hogy választani nem a kék és a piros, csak a pirula, a por és az ampulla közül lehet? Hívd segítségül a Szerelmet, az állítólag mindent legyőz, beleértve a távolságot (három lépésre hátrált a borzalomtól) és az időt is (s utána is csak illendőségből közeledett).

 

Kunigunda4ever!

 

Mint gránit síremlékbe a gót betűk, úgy tetoválódnak Candide szívébe e szavak a történet elején. Később aztán se ásó, se kapa, se többszöri nagyharangozás nem szabadítja meg, sem a felirattól, sem Kunigundától. Candide reszkető kamaszkeze olyan inspiráló emlékekre tesz szert az említett hölggyel való ismerkedés során, amelyek keresztülhajszolják a fél világon, menekülve a bánat és az igazságszolgáltatás elől, sorscsapások és szerencsés véletlenek kíséretében üldözve a szerelmet. Útját vér és gyémántok szegélyezik, megállítani csak a nem várt beteljesedés képes.

 

Három lépésre hátrált a borzalomtól, s utána is csak illendőségből közeledett.

 

Vagy az optimizmus. Bízzunk benne, hogy a mindent elborító felháborodás ellenére hamarosan trendivé lesz a filozófia! S ha így lesz, nem törvényszerű-e ez? A Candide-beli Pangloss mester tanítása szerint azért van Eurovíziós Dalfesztivál, hogy ByeAlex szerepelhessen benne, s lám, szerepelni is fog. Ebben a minden világok legjobbikában a határidő arra való, hogy kifussunk belőle, s lám, minduntalan ki is futunk. Ebben a legleslegjobb világban még a szifilisz is igen szükséges alkotórész: mert ha Kolumbusz nem kapja el egy óceáni szigeten ezt a bizonyos betegséget, nem volna sem csokoládénk, sem bíborfestékünk. A fenti három állítás közül természetesen akad olyan, amely eredetileg nem Voltaire kéziratában maradt ránk, de a kézirat hiányosságai azért vannak, hogy pótoljuk őket, s lám, pótoltuk is.

 

A sekrestyés kitűnően értett az áldozatok megégetéséhez, de az akasztásban kontár volt: a kötél nedves volt, rosszul csúszott, még meg is kellett szorítani, egyszóval még lélegzettem.

 

Vagy a pesszimizmus. Mindig van rosszabb sztori, nagyobb fájdalom, mélyebb gödör. Ma is ezek a hívószavai a szüleidet hipnotizáló médiafelületnek, és nincs kétségem afelől, hogy ha eddig még nem, előbb-utóbb téged is megtalálnak. Felvértezheted magad Candide egyik útitársának, Martinnak a bölcsességével: szerinte az élet sehol nem jó, s épp ezért türelemmel viseli a végzetét. Minden jóban van valami rossz, ahogy ez a művelt francia, Voltaire mondja.

Vagy azt is megteheted, hogy semmit nem hiszel el: számodra talán tartogat még felfedeznivalót a világ. Tarts Candide-dal: hagyd, hogy szemed helyett szemed, füled helyett füled legyen; képzeletben hajózd vele legalább egyszer körbe a földgolyót, Vesztfáliától Eldorádóig, Amerikától Franciaországig, Konstantinápolytól Angliáig, és vissza. Döntsd el magad, hogy minden a legjobban van-e ezen a legeslegjobb világon. A szívedben, a jelenben, a kiskertben. Á, nem.

 

 


 

 

Főoldal

 

2013. április 11.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png