Becsy András
A Fanni hagyományairól
Sajnos nemzeti irodalmunk sem korstílust, sem stílusirányzatot nem hozott létre. Csupán próbáltunk lépést tartani azokkal a nemzetekkel, amelyek írói az irodalomtörténet kijegecesedési pontjaivá váltak. Az antik irodalom és a keresztény Biblia fundamentumára épülő európai irodalom történetének fő pillérei az olaszok Dantéval; az angolok Shakespeare-rel; a németek Goethével; az oroszok Gogollal és Tolsztojjal, végül a franciák Villonnal, Moliére-rel és az egész felvilágosodással. Természetesen nem célom a magyar irodalom deheroizálása. Egyszerűen nem volt olyan alkotónk, akinek munkássága miatt Európa 180 fokos fordulatot vett volna, aki a kontinensen új szellemi világot hozott volna létre. Úgy gondolom, ennek nem a magyar írók tehetsége vagy tehetségtelensége az oka. A történelemtudomány hídját tartó három fő oszlop: a politikatörténet, a gazdaságtörténet és a társadalomtörténet stabilitása, szerkezeti felépítése és struktúrája nem adott lehetőséget a művészetek ilyetén kibontakozásának.
Lapozgatom a középiskolás irodalom tankönyvet. Tulajdonképpen történelemkönyvet forgatok, hiszen az irodalomtörténet a történelemtudomány egy kisebb pillére, mint a színháztörténet, a zenetörténet, vagy akár a fotótörténet. És még sorolhatnám. Valami irodalmat keresek benne. A Szöveggyűjtemény, ami inkább közelít a tantárgyhoz. Azt mindenképp tartsák mindig a táskájukban a diákok. Ha a tankönyv otthon marad, nem szakad le az ég.
Lapozgatom a tankönyvet. Jönnek sorban a korstílusok, irányzatok: középkor, kis reneszánsz stílusirányzattal megízesítve, barokk, megannyi irányzattal színesítve, francia klasszicizmus, majd a német klasszikán át belépünk a romantikába. De állj! Lapozzunk vissza néhány oldalt! Felvilágosodás.
A Római Katolikus Egyház itt döntő csatát vesztett. Oly nagyot, hogy még mai napig sem heverte ki. Még az európai kommunizmus sem követelt ekkora véráldozatot tőle. Csupán Horvátországot, Szlovéniát, Csehszlovákiából a szlovák részeket, Magyarországot és Lengyelországot vesztette el. Keletebbre ortodoxok élnek. Németország lakosságának fele katolikus, fele lutheránus volt, de az NDK-ba főképp a protestáns lakosság szorult. Az egyháznak legfájóbb pontja Lengyelország volt, hiszen két nagyhatalom közé ékelődött be az ország, ráadásul egy lutheránus és egy ortodox állam közé. Mind egyházilag, vallásilag, mind politikailag kiemelt jelentőségű volt a lengyel állam. Nem véletlen, hogy II. János Pál pápa onnan érkezett. Tehát a Vatikánt, a világ legnagyobb földesurát a XX. század második felének európai új berendezkedése nem rendítette meg különösebben. Bármennyire is szeretnénk azt hinni.
Viszont a felvilágosodás180 fokos fordulatot jelentett. Talán már el sem tudjuk képzelni, mekkora erővel robbantották szét az egyházi dogmákat, és kérdőjelezték meg magát az egyházat az enciklopédiák. Az empirizmus indukciója a realizmus dedukciójával karöltve támadt több ezer évre. A tudomány mindenhatósága letarolta a középkor sötétnek hitt erdejét. Külön érdekessége, hogy a kor társadalma azonnal és pozitívan reagált. Az egyház alig ocsúdott fel a hitvitázó irodalomból, máris egy háborúban találta magát.
A klasszicizmus. A felvilágosodás uralkodó stílusirányzata. Lapozom a magyar részeket, és csak programok, programok hátán, miközben szemünket Párizsra vetjük. Kicsit szelektálunk is, mert nem minden jó, hiszen nyakunkon a Habsburg. De általában az irodalmi életben mindent abszolválunk. Igen, most már nálunk is van ilyen, igen, most már nálunk is van olyan!
Kármán Józsefnél megállok. Egy oldal foglalkozik vele. Nem kell hosszan írni életrajzát, csak huszonhat évet élt. Szerényen megemlítik, hogy tulajdonképpen a romantika előfutára, Kazinczy ellenében, aki inkább a fordítást szorgalmazta, ő már az eredetiség és az alkotó ember mellett állt ki, meg hasonló. Érdeme a gazdag és finom lélekrajz, ebből a szempontból a regény kiemelkedik kora hazai elbeszélő művei közül, és a megelőző századok szépprózai irodalmában sincs párja. Megszületik a magyar pszichológiai regény. Ilyen apróságok. És hála irodalomtörténészeinknek, megvan a nyugati példa is, ami alapján Kármán megalkothatta művét. A jelszó: Goethe!
Szerb Antal eredeti műnek tartotta, szerinte a goethei mintától való függését az irodalomtörténészek eltúlozzák. Szabó Magda szerint „A Fanni nem Werther-változat, a Fanni az első igazi magyar regény. Ami még hiányzik belőle, mert persze sok minden hiányzik még, bőven feledteti az, ami benne van.”
Valamiért foglalkoztatni kezd ez a könyv. Úgy emlékszem, gimiben is tetszett, de csak ennyi. Tanítás során is csak átsiklunk felette, sietni kell, ott a muszáj-Petőfi. Olvasom. A magával sodró, lendületes cselekményt a töredezettséggel, a naplóformával éri el. Kármán nem engedi kicsúszni keze közül a gyeplőt, nincsenek fölösleges szálak. A regény is csupán nem egész egy évről szól. Nem tereli el figyelmünket a cselekmény túlbonyolításával.
A történet alaphelyzete nem bonyolult, egy Hamupipőke-szituációba csöppenünk. Fanni anyja meghalt, apja szigorúan bánik vele, mostohája és annak két lánya rossz sorban tartják. Fanni magányos, kiszolgáltatott. Aztán szerelmes lesz, ami viszonzásra talál, de nem teljesülhet be az atyai szigor és a mostoha intrikái miatt, és ebbe belehal Fanni.
A lelki folyamatok nem állnak egymagukban. Az évszakok például következetesen épp fordítva váltakoznak, mint ahogy azt várnánk. Nyáron ismerjük meg a melankolikus főhősnőt, és nyár felé hal meg a végén. Fanni lelkét és magát a cselekményt ősszel hozza mozgásba az elszegényedett bárónő. A tél hozza meg számára a szerelmet, amit a tavasz tör le.
A lélek és a test is összhangban van. T-ai Józseffel való első találkozásakor egyszerű öltözéke van, testét, amely a szerelem folyamán egyre gondozottabb lesz (a regény második felében néz bele először a tükörbe), még nem szépíti, halálakor a test és a lélek együtt enyészik el.
A regény tere is szépen komponált. Szűkebb környezetéből, kedves lugasából indul a történet, és nyílik a világra. Először kilépünk a faluba, majd egyre bátrabban egyre messzebb jutunk, és egyre több időt töltünk a szülői házon kívül. Eleinte csak egy-egy bálba megyünk, majd több hétre elutazunk. A regény vége felé szűkül a tér, egy szomszédos faluban a lányt megszégyenítik, majd végül visszavezet bennünket Kármán a kiindulópontba. De másképp is nézhetjük a teret. A nyitott térből egyre zártabb térbe érkezünk. A regény elején a természetben vagyunk, később a szerelmesek története már csak egy házban, illetve annak is csak egy szobájában játszódik.
Az új dolgok, az ismeretlen utak változtatják meg Fanni életét. Ezzel Kármán szinte elutasítja a múlttal való paktálást. Édesanyja elvesztése a regény kezdetén központi helyet foglal el, később ez tompul, más veszi át a helyét. Keservesen csalódik, mikor nosztalgiázva felkeresi régi barátnőit. Egy érzést, egy kort keresett, helyette a városból visszajött, unatkozó lányok némaságát találja.
Az elszegényedett bárónő sorsa tényleges cselekvésre ösztönzi, az asszony gyermekeinek téli ruhaneműt köt. Az ismeretlen szerelem külső-benső lényét aktivizálja, de a régi atyai szigor elhervasztja ezt a mozgást, s végül ismét édesanyjához kívánkozik.
A lelki társkeresése is fokozatosan történik. Az alaphelyzetben idegenként bolyong a szülői házban. Az elszegényedett bárónőben találja meg társát. De ő még nem lelki társ, a bárónő nyomora nem lelki folyamatokra vezethető vissza. Az asszonyt a külső környezet sodorta szegénységbe. Fiatalkorában is azok határozták meg. Például apja akarata szerint ment férjhez egy arisztokratához, és ezzel a döntéssel ő is egyetértett, meg sem kérdőjelezte. De Fanni hallgat tanácsaira, mert a bárónő, idősebb és tapasztaltabb lévén, felülről tudja látni a lány szenvedéseit, és így próbál gyógyírt adni azokra. Nem lelki társak, és a sorsuk sem hasonló. A történet a bárónő számára jól végződik. Fanni által az asszonynak pártfogója akad gróf É.-né személyében, aki magához veszi gyermekeivel együtt.
Az igazi lelki társát T-ai József személyében találja meg. A férfi is a szentimentalizmus szülötte, gondolataik, érzéseik harmóniában állnak. Akkor sír, mikor Fanni, és akkor nevet, mikor a lány. Szerelmük érdekében Fanni környezetét is megpróbálja megnyerni.
Az író nem engedi, hogy a regény túl érzelgős legyen. Amikor Fanni szerelmes, a lelkében játszódó folyamatokról levelekből értesülünk, amiket a bárónőnek ír. Maga a levélforma nem engedi az ömlengést. A levélben összeszedettebben fogalmazzuk meg gondolatainkat, érzéseinket, és a mondanivalót le kell tisztázni. A levél nem csapong annyira, mint a napló. Mint, mondjuk, ez a napló.
Kármán regénye valamiért foglalkoztat. Úgy emlékszem, gimiben is tetszett, de csak ennyi. Tanítás során is csak átsiklunk felette, sietni kell, ott a muszáj-Petőfi. Nem tudom egy lendületre elolvasni. Leteszem az ölembe, aztán folytatom az olvasást.
Nem akarok hazudni. Nem olyan írás ez, amiért megőrül az ember. Amit bármikor elolvas. Nyelvezete régies, néha nehézkes. Mégis, valamiért ismerős az egész. Az érzés, az, amiről Fanni beszél. Ahogy mondja. „Ez is te vagy, nevess csak bátran, húzogasd a szájad, a vállad. Tornássz csak nyugodtan. Akkor is: te is ilyen vagy!”
Nem is a mostani énem elevenedik meg. Éveket, évtizedeket lépek vissza. A Fanni hagyományai egy időutazó gép. Beszállok, és egy moziban vagyok. Mellettem egy lány ül. Tizenöt lehet. Tehát körülbelül én is annyi. Valószínűleg azt várja, hogy majd film közben átölelem és megcsókolom. A kapujuk előtt nem lehet, mert akkor még… A városban is csak kézen fogva, azt is tanár előtt, ismerős felnőtt előtt elengedni! De a moziban. Igen, ott szabad. Én félek, a film előtti Híradó közben feszengek. Mozis nénik köröznek zseblámpáikkal, a vásznon néha megjelenik egy-egy óriásira nőtt sötét emberalakzat. A késők. Aztán elnémul a nézőtér. A házibuli folytatódik. Ez a film címe. Ekkor megnyugszom. Nem kell megcsókolnom, mert nem érdekel. Engem ez a film érdekel. Tizenöt éves lehetek. Szeretem ezt a filmet. Szeretem ezt az időgépet.
Szeretem Kármán Fanni hagyományai című könyvét!
