Álmodozós könyvet adni az olvasóknak
Beszélgetés Wéber Anikóval
–Hogyan született meg az ötlet, hogy egy nyári szünidő alatt játszódó ifjúsági regényt írj?
– A nyár az egyik legszebb évszak számomra. Szeretem, hogy ilyenkor mezítláb lehet rohanni, a szabadban lehet enni és úszni. Már tavasztól „kiköltözöm” a kertünkbe. Kint étkezünk, itt írom a regényeket, és nézem, ahogy az ágak és levelek között átsüt a nap. A bárányfelhők pedig olyanok a végtelennek tűnő égbolton, mintha kis szigetek volnának, amiken megpihenhet egy álmodozó vándor. Tavaly épp nyáron kezdtem bele az új regényembe, és úgy éreztem, hogy szeretném a nyár minden szépségét beleírni a történetembe. Ez volt az egyik fő célom: egy igazi nyári, álmodozós könyvet adni az olvasóknak.
– Ki a kedvenc karaktered a könyvből?
– Nagyon sok kedvenc karakterem van. Nehéz lenne egyetlen személyt kiemelni. Nagyon szeretem Kitti édesanyját, aki átérzi Kitti minden búját-baját, és akivel a lánya mindent titkot megoszthat. Szeretem Ákos bácsit, Kitti nagybátyját, aki folyton viccelődik, állandóan a kertje miatt sopánkodik, és a kedvenc mondása: járt utat járatlanért el ne hagyj! Úgy tűnik, hogy nem lehet igazán komolyan venni, de amikor valóban baj van, Kitti nagyon is számíthat a megértésére és a segítségére. Jó volt kitalálni és megírni az ikreket is: Biankát és Barnabást, akik egykorúak Kittivel, és épp egymás ellentétei. Bár látszólag folyton vitatkoznak, valójában nagyon összetartó testvérek. Róza néni is a kedvenceim közé tartozik, ő a kortalan szereplő: nehéz megmondani, hány éves, és mindig titokzatosság lengi körül.
– Melyik részét volt nehéz megírnod?
– Amikor Kitti Cseresznyeligetre ér. Ez volt a legnehezebb rész, hiszen itt lépett be egyszerre – egy-két fejezeten belül – a legtöbb fontos szereplő: Kitti házigazdái és szomszédai, az új barátai és a titokzatos idegenek is, akiket mind be kellett mutatni, hogy aztán Kittivel nyomozzanak a történet végéig.
– És melyik részét imádtad írni?
– Amikor Kitti és Barnabás mindenre elszántan próbálják leleplezni a tolvajt. Nem riadnak vissza betöréstől, bujkálástól, semmilyen akadálytól.
– Inkább reggel vagy nappal vagy inkább éjszaka írsz?
– Legjobban a reggeli és a délelőtti órákban tudok írni. Akkor vagyok a legfrissebb, akkor megy a legjobban a munka. Az időjárás is szokott befolyásolni. Esős, borongós napokon nekem jobban jön az ihlet, gyorsabban ráhangolódom a munkára. De a zenehallgatás is mindig segít. Minden regényemhez választok egy-két számot, és ha írni kezdek, mindig ezeket játszom le. Így könnyebben térek vissza néhány nap kihagyás után is a regény világába.
– Szerinted miért különleges ez a könyv?
– Én legjobban azért szeretem, mert Kitti nagyon pozitív hős. Vannak gondjai, vannak félelmei, mint mindannyiunknak, de sosem adja fel, és mindig meglátja a szépet, az izgalmasat és a titokzatosat a világban. Felfedezi a varázslatot, a csodát, és nekünk, olvasóknak is segít megmutatni azt. Nyitott, kíváncsi, benne van minden kalandban, és hisz az álmaiban, az ábrándjaiban és a képzelet hatalmában. Mindig arra törekszem, hogy a regényeim egyszerre legyenek izgalmas, kalandos olvasmányok, amik lehetőleg beszippantják az olvasót, és nem is engedik szabadon a történet végéig, másrészt adjanak valami pluszt: egy probléma új megközelítését, egy új gondolatot, válaszokat a kérdésekre vagy újabb kérdéseket, vagy csak lehetőséget arra, hogy a diákok problémáiról elinduljon egy párbeszéd szülő-tanár-tanuló között.
– Mi volt ezzel a kötettel a célod?
– Szerettem volna bemutatni a barátkozás nehézségeit, és azt a boldogságot, amit egy igaz barátnő adhat. Emellett arra törekedtem, hogy olyan világot teremtsek, amelybe jó visszatérni, jó megpihenni, és amelyben nagyon vékony a határ képzelet és valóság, álmodozás és igazmondás között. Hihetetlenül örültem, amikor a megjelenés után jöttek a visszajelzések, és kiderült: a gyerekeket és felnőtteket is sikerült elvarázsolnom. Sok édesanya mesélt arról, hogy a regény felidézte bennük a gyerekkorukat.
– Kiknek ajánlod a Cseresznyeliget titkát?
– Kicsiknek és nagyoknak, akik szeretik a nyarat, a kalandokat, a nyomozást, a régi pöttyös könyveket, vagy akik magányosak, és szeretnének barátokat szerezni, de azoknak is, akik szeretnek ábrándozni, álmodozni.
– Milyen könyves terveid vannak még idén?
– Hamarosan meg fog jelenni a Visszhangország című regényem, melynek főhősei szintén kiskamaszok lesznek. Cinke és Gréta elindul az elveszett tárgyak birodalmába. Mindketten kíváncsiak és nyitottak az újra, a varázslatra és a világ furcsaságaira, ezért képesek meglátni valamit, ami a többség számára láthatatlan. Útjuk során pedig olyan emberekkel és állatokkal találkoznak, akik magányosak, és szeretetre vágynak. Mindeközben készül egy kicsiknek szánt mese is, a Most én olvasok sorozat utolsó része, ahol a másodikos kisdiákok Marci vezetésével egy várkastélyban keresik a kincseket. A következő művem pedig egy történelmi ifjúsági regény lesz, mely a fővárosban, a XIX. század közepén, a kiegyezés és koronázás napjaiban fog játszódni. Szintén lesz benne nyomozós szál, de az olvasók bepillanthatnak a pest-budai gazdagok és szegények életébe és problémáiba is.
(A szerzővel Schütz Gabriella beszélgetett, a szerző portréját Vörös Dóra Rebeka készítette.)
