Papírhajó - Mentőöv

 V__gv__ri_Imre__Ecovit_Kiad___.jpg

 

Két vicces cica 2050-ben

 

Az Ecovit Kiadó gondozásában jelent meg a Jövőmenők, egy rendhagyó témájú mesekönyv. A szerzővel, Végvári Imrével Schütz Gabriella beszélgetett – a jövőről és a már létező találmányokról, például az okoshűtőről és a színváltós ruhákról…

 

– Mivel foglalkozol a mindennapokban?

– A főfoglalkozásom jelenleg egy szerintem teljesen újszerű témagyűjtő hírportál, a www.filter.hu minél ismertebbé tétele. Reményeink szerint ez az oldal forradalmasítja majd a hírfogyasztást – na tessék, még egy változás, amit figyelni kell. Emellett hobbiból részt vállalok a TED elnevezésű globális ismeretterjesztő „mozgalom” két legnagyobb hazai szervezésű tagja, a TEDxDanubia és a TEDxMetropolitanUniversityBudapest rendezésében. Amikor pedig marad időm, írok is!

– Mi volt az a gondolat, ami elindított az úton, hogy mesekönyvet írj?

– Elsőként egyértelműen a saját gyerekeim. Imádják a történeteket, könyveket, 4–5 éves koruk között mindhárman megtanultak írni és olvasni is, falják a betűket. Olyan sokat meséltünk, olvastunk nekik az elmúlt években, hogy egy idő után kialakult egyfajta látásom arra, hogy mi az, ami tényleg eljut hozzájuk, és mi az, ami hiányzik az – egyébként kimerítően hatalmas – mesekönyvkínálatból. Ennek a kettőnek a kombinációjaként született meg a Jövőmenők alapötlete, ami 2050-be repíti az olvasót, ahol mesés környezetben, egy ikermacskapár élményein keresztül tapasztalhatják meg a gyerekek a technológia változásait. Azt láttam, hogy bár mi, felnőttek sokat olvasunk például az önvezető autókról vagy a napenergiáról, az űrutazásról, a robottechnológiáról – ezeket az információkat nem osztjuk meg a gyerekekkel, mert azt gondoljuk, hogy nekik ezek túl szárazak vagy esetenként akár ijesztőek is lehetnek. Viszont pont ők azok, akiknek a leginkább figyelniük kellene a minket körülvevő technológiai környezet változásaira, hiszen az ő életüket már hatványozottan ez a változási tempó fogja uralni. Én eddig jutottam fejben, de a döntő lépést az adta meg, hogy az Ecovit Kiadó bizalmat szavazott ennek a mesés környezetbe csomagolt jövőtörténetnek, és az üzleti döntésen túl nagyon sok szakmai segítséget is adott nekem az írás során.

– Honnan tudod ennyire biztosra, milyen lesz a jövőnk 2050-ben?

– Nem tudom! De pont ez a lényeg, hogy senki sem tudja. Viszont minél többet foglalkozunk azokkal a témákkal, amelyeket a könyv is érint, annál tisztábban látjuk a változásokat, és annál jobban fel tudunk készülni a jövőre, bármit is hozzon az. Vannak tisztán kirajzolódó trendek, de hogy ezeken belül pontosan mi mihez vezet majd, azt senki sem tudja jelenleg megjósolni. Pont ez az izgalmas benne szerintem, ezért érdemes folyamatosan figyelemmel követni a változásokat!

 

J__v__men__k.jpg

 

– Miért éppen Priusznak és Gordiusznak hívják a főszereplő cicákat? Hogyan találtad ki ezeket a neveket?

– Az eredeti „fejbőlmesében” Cirmi1 és Cirmi2 névre hallgattak a macskák, de a kiadóm elég egyértelművé tette, hogy ennél fantáziadúsabb neveket kell majd találni nekik. Mi a gyerekekkel viszont nagyon meg voltunk ragadva ezeknél a neveknél. Azután ahogy folyamatosan szerkeszteni küldtem a megírt mesefejezeteket, egyszer csak azzal hívott fel a kiadó, hogy kislányuk rátalált a macskák igazi nevére: így lettek ők Priusz és Gordiusz.

– Nektek vannak cicáitok?

– Nincsenek. Ha a gyerekeimen múlna, már rég szaladgálna minimum két cirmos a házban, de annyit utazunk, hogy egy univerzális háztartási robot hiányában nehéz lenne mindig megoldani a felvigyázást. Halaink vannak egy jó nagy akváriumban, akiket közösen gondozunk – szerintem ők sem örülnének annyira egy vagy két macskának.

– A könyv oldalain a humor és a könnyedség szinte átüt. Cél volt, hogy ennyire olvashatóvá írd, vagy egyszerűen így „jött ki” belőled?

– Az első verziók sokkal nyakatekertebbek voltak, hosszú mondatokkal és féloldalas tájleírásokkal, de nagy szerencsémre régi barátság fűz Berg Judithoz, aki elolvasta a kezdeti változatokat, és zseniális módon irányba tette a próbálkozásaimat. A számomra legfontosabb tanácsa az volt, hogy minden egyes mesénél, amit megírok, gondoljak arra, hogy egy gyereknek az lesz egy adott napon az esti meséje. Ha az a mese nem jó, ha unalmas, ha nincs benne elég történés, izgalom, humor, akkor az a gyerek aznap úgy fog lefeküdni, hogy ezt a mesét hallotta, hiszen valószínűleg már nem lesz idő neki egy másik történetet is felolvasni. Így kell minden mesét megírni, nem pedig úgy, hogy az író mit szeretne éppen hosszasan leírni, megjeleníteni. Ennek a tanácsnak a szellemében alakítottam sok verzión keresztül a szöveget a kiadóm szakmai segítségével, így született meg végül az, ami ezek szerint olvasáskor már könnyed hatást kelt.

– Mit gondolsz, te vennél okoshűtőt otthonra, ha lehetne? Vagy takaríttatnál robotokkal?

– Persze. Minden további nélkül. Imádjuk a kütyüket, és amit csak lehet, ki is próbálunk! 

A jovomenok.hu honlapon azt olvastam, hogy szívesen tartasz rendhagyó tanórákat a jövőről, és mesélsz arról, mi hogyan fog változni körülöttünk. Miről szól egy ilyen óra? Hogyan kell ezt elképzelni?

– Én leginkább „jövőfoglalkozásnak” szeretem hívni ezeket. 45–60 perc hosszúságban iskolákban, könyvtárakban, művelődési házakban szoktam ezeket tartani, jellemzően másodikos–negyedikes általános iskolás gyerekeknek. A foglalkozás során egyfelől részletesebben megismerkedünk olyan technológiai területekkel, amelyek nagyon gyorsan változnak (például ilyen az önvezető autó, a megújuló energia, a robotok, az orvoslás, az űrkutatás, stb.), másfelől a gyerekek is elmondhatják, hogy ők milyen témákban látják leginkább maguk körül a változásokat (például ilyenek a telefonok, az órák, az épületek). Főként olyan szülők, tanító(néni)k, könyvtárosok, helyi kultúrprogramokért felelős munkatársak szoktak meghívni a könyv honlapján keresztül, akik azt érzik, amit én: hogy a gyerekek számára a technológiai változás és a jövő két olyan kiemelt fontosságú téma, amivel muszáj hangsúlyosan foglalkozni.

– Egy halom felfedezés, nem is annyira titkos információ sajnos nem fért bele a mesédbe. Hol lehet erről bővebben olvasni?

– A könyvnek van egy honlapja (www.jovomenok.hu) és egy Facebook-oldala is (www.facebook.com/jovomenok), ezeken a felületeken megpróbálom egyfelől mindazokat a területeket bővebben bemutatni, amelyekről a könyvben szó esik, másfelől az általam folyamatosan olvasott, releváns híreket is itt megosztani.

– Folytatod Priusz és Gordiusz történetét a jövőben?

– Igen, már írom a folytatást, a második könyv felén már túl vagyok! Szerintem izgalmasabb lesz, mint az első: már ismerjük a két kalandor macskát, most már nem szükséges a bemutatás, egyenesen fejest ugorhatunk a kalandokba. Azt elárulhatom, hogy többek között az űr is szerepelni fog a kihívások között, és a hazai szál – amit a könyv zseniális illusztrátora, Nagy Norbert hozott bele a történetbe – is marad, sőt erősödik, mivel Priusz és Gordiusz a 2050-es Balatont is meglátogatja majd...

 

Végvári Imre: Jövőmenők, Ecovit Kiadó, Budapest, 2016., 84 oldal, 2980 Ft


 Főoldal

 

 

2019. január 08.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Költői és újságírói díjakat adott át a Magyar Írószövetség Ma van a magyar kultúra napjaSzvoren Edina kapta az idei Mészöly Miklós-díjatPályázható az Örkény István drámaírói ösztöndíj
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Becsy András: Egy napom otthonZsille Gábor verseiZalán Tibor: Repülés KínábaGyőrei Zsolt versei
Prózák
Hidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útjaSzil Ágnes: Gala. Dalí
Kritikák
Gyermekkor a szögesdróton túlTraumafeldolgozás az álom hídjánHova tovább? - Pejin Lea kötetéről Hamleti halogatás mint generációs sajátosság
Esszék, tanulmányok
Székely János, az író, az emberElek Tibor: A világértelmező Székely JánosLevél Grendel Lajosnak odaátraErdész Ádám: Fényben – homályban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA