Papírhajó - Mentőöv

 Tevefutam.jpg

 

„Valahonnan szereznem kellett egy száguldó

tevét”

 

A Pagony Kiadónak van egy sorozata – Most én olvasok címmel –, melyben a szerzők négy-négy mesekönyvet írnak, négy olvasókorosztálynak, négy nehézségi szinten. A sorozatban Kertész Erzsitől most jelent meg a második nehézségi szintű kötet, a Tevefutam.

A szerzővel Schütz Gabriella beszélgetett.

 

– Mit szóltál, hogy Téged kértek fel a soron következő kötetek megírására?

 – Örültem neki, már csak azért is, mert a két fiam éppen érintett volt életkorilag. És bár a szöveg mennyiségileg nem jelent igazán nagy kihívást, a koncepció mégis gondos tervezést igényel: egy komplex kis világot kell felépíteni, és egyszerű szavakkal, mondatokkal mesélni róla. Ez gyakran nehezebb, mintha bő lére eresztenéd a mondanivalódat. Jó érzés az is, hogy a sorozat többi jeles szerzője mellé én is felsorakozhatok az olvasóvá nevelés küldetésében, ami amúgy tényleg szívügyem.

– Mit gondolsz erről a sorozatról?

– Fontos, sokszínű és korszerű. Azt hiszem, ezzel a lényeget el is mondtam. Ja, és elsősorban a gyerekeket tartja szem előtt!

– Hogyan született meg benned Ferkó története?

– Kerestem azt a kapcsot, ami egymáshoz illeszthet négy kis könyvet, és egyszer csak eszembe jutott a merész ötlet: mi lenne, ha az idő múlása, maga az életút lenne a négy kötet felépítésében a szervező elv? Így ugyanazt a személyt, egy feltaláló kisfiút kísérhetnénk végig élete különböző fázisaiban. Eleinte komoly fejtörést okozott, vajon jó lesz-e így? Rét Viki szerkesztővel sokat beszélgettünk erről, és végül úgy döntöttem, bevállalom ezt a szokatlan „öregedéssztorit”. Vonzott is, hiszen ez szinte tabu a gyerekirodalomban, és nemcsak ott. Ugyanakkor azt is beláttam, a korosztály miatt fontos, hogy minden kötetben legyenek hét év körüli, azonosulásra alkalmas karakterek. Ezért minden részben szerepelnek gyerekek, és miközben az idősödő feltaláló egyre-másra ontja magából a találmányokat, ők adják hozzá az impulzust és az ihletet.

– Nekem a találmányok tetszettek a legjobban, annyira eredetiek! Hogyan találtad ki az olyan találmányokat, mint a kisállatvidító?

– Nem vagyok igazán feltaláló típus, úgyhogy a találmányok a történetben viszonylag esetlegesek – mikor mi jut éppen eszembe. Néha tanácsot kérek a fiaimtól, akik sokkal inkább műszaki beállítottságúak, mint én. A kisállatokért viszont közösen rajongunk, úgyhogy ez az ötlet nem váratott sokáig magára.

– Általában hosszabb és bonyolultabb történeteket szoktál írni, a Panthera triológia is olyan. Mégis milyen volt megírni a Tevefutamot? Hogyan érezted közben magad? 

– Sokat gondoltam a célcsoportra. Az jutott eszembe, milyen nehéz is eleinte az olvasás, és jó ötletnek tűnt, hogy magával a cselekménnyel adjam meg a lendületet. Ebben kiváló partnerem az illusztrátor, Bernát Barbi, akinek a rajzain valahogy ténylegesen átjön a mozgás és a lendület. Valamiféle gyorsítást, dinamikát akartam tenni a szövegbe, ami ebben az esetben egy elszabadult teve lett, valamint két rakoncátlan ikertestvér. Az lebegett a szemem előtt, hogy a rohanó teve szinte lapról lapra sodorja magával a betűzgető gyereket.

– Te szereted egyébként a cirkuszt? 

– Nem, nem igazán szeretem, de valahonnan szereznem kellett egy száguldó tevét, és ez tűnt a legkézenfekvőbb döntésnek.

– Központi szerepet kapott a szerelem a mesekönyvben (szerencséreJ). A kötet azonban kisiskolásoknak szól. Mit gondolsz, ők értik már a szerelmet? 

– Ha nem is értik – és ugyan ki érti? –, azért nagyon is érdekli őket. Volt, aki óvott attól, hogy a szerelem témáját beletegyem egy kezdő olvasós könyvbe, de nem hagytam magam lebeszélni, mert nekem az a személyes tapasztalatom, hogy igenis lehet a gyerekeknek erről beszélni. Persze nem mindenkit érdekel egyformán, de én például a saját szülői gyakorlatomban óvodától kezdve napi szinten foglalkozom a témával, úgyhogy ha akartam volna, sem tudom elkerülni. Ráadásul, ha olyan könyvet akarok a gyerekek kezébe adni, ami változatos életkorokat villant fel – és ez szándékos törekvés volt részemről –, akkor ez egy kikerülhetetlen téma.

 

kert__sz_Erzsi__Sz__ll__si_M__t__ja_.jpg

– Mit csinálsz, ha van szabadidőd?

- Barátokkal találkozom, tornázni járok, és persze olvasok – de nem eleget. Az elmúlt két-három év munka szempontjából nagyon intenzívre sikerült. Miközben tele volt sikerekkel és nagyszerű, erőt adó visszajelzésekkel, ugyanakkor elértem a határaimhoz is. Most a lassulást gyakorlom, és a reális vállalásokat. Azt érzem, hogy kevesebb vállalással, észszerűen beosztott erővel tovább tud kreatív maradni az ember.

– Min dolgozol mostanában?

– Nemrég fejeztem be egy nagy munkát, egy középkori műemlékhez kapcsolódó kalandregényt. Sok fejtörést, olvasást igényelt, de nagyon szerettem írni. Megjelenése a jövő nyárra várható. Most kisebb feladataim vannak, többek között folytatom a Most én olvasok sorozatomat is – egyébként Barbi már illusztrálja a harmadik részt –, és van ötletem felnőtt regényre is, amit, ha időm és ihletem engedi, végre elkezdek.

 

(Kertész Erzsi portréját Merényi Zita készítette.)

Kertész Erzsi: Tevefutam, Pozsonyi Pagony Kiadó, 2018., 56 oldal, 2200 Ft


 

Főoldal

 

2018. december 11.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png