Papírhajó - Mentőöv

 Dettik__r__l.jpg

 

Dettike tarol!

 

Néhány éve a Csimota Kiadó antológiájában olvastunk egy mesét Dettikéről és képzeletbeli barátjáról, Balambérről, aki a kulcslyukban lakik. Rögtön azt gondoltuk, de szívesen olvasnánk tovább! Nem is kellett sokáig várni, és megjelent a Dettikéről és más istenekről című regény. Írója, Elekes Dóra elnyerte a HUBBY Magyar Gyerekkönyv Fórum Az Év Gyerekkönyve 2016 szerzői díját, majd 2018-ban az IBBY Honour List-re is felkerült.

Elekes Dórával Szepesi Dóra beszélgetett.

 

– Úgy tűnik, Dettike tarol! Mit szólsz a díjakhoz?

Mindkettő komoly szakmai elismerés. Örülök kollégáim és különösen a zsűri tiszteletbeli elnöke, Péterfy Gergely elismerésének – az ő személye és lelkes gratulációja nekem garancia arra, hogy a Dettikéről és más istenekről a „felnőtt” szépirodalom kontextusában is olvasható.

A narrátor, Balambér szemszögéből furcsa, szürreális módon látjuk a világot, a szöveget nyelvi bravúrok és humor jellemzi. Hogyan született ez a figura? Mi ihletett a regény megírására?

– A figura a Csimota Kiadó felkérésre született az Egyszervolt 2 antológiához. A gyerek- és a felnőttszoba határán, a kulcslyukban élő képzeletbeli barát-narrátor volt a legelső ötletem, és rögtön annyira megtetszett, hogy narrátor-ügyben nem is gondolkoztam tovább. A furcsa, szürreális világlátás pedig valószínűleg az én világlátásom – vagy nem is csak az enyém, hiszen a világ tényleg furcsa és szürreális. A nyelvi humor meg valahogy szintén az agyműködésem része, egyfajta neurotikus tünet, amin a hétköznapi életben muszáj uralkodni, ha az ember nem szeretné szaporítani azoknak a figuráknak a sorát, akik minden komoly beszélgetést széttrollkodnak a szóvicceikkel. Írás közben is figyelnem kellett, hogy ne vessem el a sulykot – egy csomó öncélú hülyéskedést ki is húztam, és ami még ezek után is benn maradt, azt kihúzták a szerkesztők.

– „Újabban sokat töprengek a semmiről… de nem sikerül, mert csak a valamire tudok gondolni, a semmire nem”; „A világvége ezek szerint nem is olyan rossz. Lehet, hogy simán csak eltűnni sem olyan rossz?” – olvassuk például Az univerzum és az istenek természetéről fejezetben ezeket a filozofikus gondolatokat. A gyerekek nyitottak az elvont, érzékfeletti dolgokra, a spiritualitásra. Az információdömpingben kérdéseikre sokszor nem könnyű válaszolni. Mi a véleményed erről?

– A könyvben ezeknek a soroknak megvan az indokuk: Balambér egy ponton rájön, hogy halandó, sőt, nemsokára meg is fog halni. Végül persze nem hal meg, mert az már szétrobbantaná a műfaj kereteit, de mindenesetre szembe kell néznie a halál gondolatával és az ezzel járó egzisztenciális szorongással, depresszióval. Én a saját gyerekeimnél azt tapasztaltam, hogy ez a felismerés olyan öt-hatéves koruk táján jött el, akkor rengeteget kérdeztek a halálról meg a túlvilágról meg az istenekről meg a semmiről, és nekem nagyon jó volt velük ezekről beszélgetni. Csomót nevettünk is. Azóta is sokat „filozofálunk”. Válaszolni persze én sem tudok a kérdéseikre, de szerintem nem is kell: nekik kell kialakítaniuk a maguk válaszait.

– A szöveg mellett hangsúlyos szerep jut Treszner Barbara rajzainak. Hogyan dolgoztatok együtt az illusztrátorral?

– Treszner Barbara már a kész szöveget kapta meg, én pedig a kész rajzokat – csak egy-két ponton kértem módosítást, ahol úgy láttam, hogy az illusztrátor félreértett valamit, vagy elsiklott valami felett a figyelme. Illetve még egy: a munkafolyamat elején több vázlat is készült Balambér alakjához, de valahogy mindegyik kilógott a rajzok világából. Aztán egyszer csak rájöttem, miért: a szövegben végig Balambér szemével látunk mindent, ezért aztán ha Balambért is megjelenítjük a rajzokon, azzal olyan perspektívába helyezzük az egészet, amely a szövegből szándékosan hiányzik. Ezért javasoltam, hogy Balambér egyáltalán ne jelenjen meg a képeken – egyetlenegy helyen lett volna indokolt, ahol a tükörbe pillant –, Treszner Barbara ezt el is fogadta, és aztán már végig ennek a koncepciónak a mentén dolgozott.

– A kortárs gyerekkönyveknél szinte forradalmat élünk át, egyre több tabudöntögető, fonákos, karikírozott mesével találkozunk. A Világvége alsó című antológiába például egy királylányról írtál, akinek nincs kedve férjhez menni, megszökik a (sajnos már csak) háromfejű sárkányhoz. Miért pont róla?

– Talán azt próbáltam végiggondolni, milyen lehetőségei vannak egy királylánynak akkor, ha fellázad az apja ellen. A klasszikus mesékben is sokszor megjelenik a királylányok lázadásának motívuma – gondoljunk csak például a Rigócsőr királyra –, de ezeket a lázadásokat az apák rendre leverik. Az én mesémben a lázadás sikeres, a királylány tényleg megszökik, tényleg lerázza a kérőket, és tényleg elköltözik a sárkányhoz – de hogy ez hosszú távon jó ötlet-e, abban azért nem lehetünk egészen biztosak. A magányos lázadások általában kudarcra vannak ítélve, és a királylányok általában magányosak.

– Neked fiaid vannak. Mit tapasztalsz, mi a különbség a fiúk és a lányok fantáziája, meseigénye között?

– Nem tudom, mert nekem csak fiaim vannak. De a lányok biztos tényleg ritkábban rajzolnak tankokat és zombikat.

– Remélem, nem árulok el nagy titkot, ha megemlítem, a könyv végén megtudjuk, hogy Dettikének „ksts”-ja, azaz kistesója született, ő pedig beírja a naplójába, hogy „folyt. köv.” Tényleg? Várhatjuk a folyatást? Ezen kívül milyen terveid vannak még?

– Lehet, hogy írok majd folytatást is, de egyelőre nem tervezem. Most inkább rövidebb meséken meg verseken gondolkozom. Meg „felnőtt” szövegeken.

 

                                                                                                       (Szepesi Dóra)

 

(Elekes Dóra: Dettikéről és más istenekről, Treszner Barbara illusztrációival, Csimota Kiadó, 2016., 130 oldal, 2690 Ft)


 Főoldal

 

 

 

 

 

 

2018. november 14.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Lanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián verseiKaracs Andrea versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA