Ez király!
Az erdélyi születésű, de Katalóniában élő Simon Réka Zsuzsanna neve nem ismeretlen, hiszen már Kapukki Pukka című meséje sem volt visszhangtalan. Emellett aktív tagja a Könyvmutatványosok csapatának és az Író Cimborák nevű, kortárs meseírókat tömörítő társaságnak.
Miért épp királyokról írtál?
Többször beszéltem már arról, hogy számomra a népmesei szereplők, így a királyok is, nagyon hálás figurák. Adják magukat a humoros történethez. A könyvben ugyan csak tíz királyról mesélek, de még vannak fiók alján meglapuló királyos történeteim. A mesék születése sok mókás pillanatot szerzett, mert hóbortos, vicces uralkodókról írni csak nevetve, jókedvűen lehet. Az első királyos történetem egy észt–magyar projekthez készült. Észt illusztrátorok rajzoltak magyar írók meséihez és fordítva. Sándor Csilla kért tőlem mesét, és arra gondoltam, legyen ez egy humorral fűszerezett történet, ami talán észtül sem hangzana rosszul.
Sokféle király szerepel a műveidben, de mindegyik esendő. Legtöbbjüknek van valami bolondériája, az egyik folyton elbújik, a másik egyedül játszik, a harmadik még a hétfőket is meg akarja ünnepeltetni a népével, de olyan is akad, aki megtiltja a spenótevést...
Különleges bolondériája mellett majdnem mind a tíz király hibázik, furcsa rendeletet hoz, néha túlontúl csak a saját személyével van elfoglalva, megbántja azokat, akik szeretik őt. Nagyon is esendő uralkodók, de ott lapul bennük a jóság, a változás lehetősége, és készek változtatni, megváltozni. Éppen ezért nagyon is szerethetők.
Egy idézet a következő kérdéshez: „− Én, Tizenkettedik Teveli Borc, a mai napon elrendeltetem, hogy aki ezentúl a birodalom területén bármikor, bárhol spenótot termel, árusít, főz vagy eszik, vagy ki meri ejteni azt a szót, hogy spenót, hétlakatos börtönbe vettetik, és addig ki nem engedtetik, amíg el nem mondja 200-szor: Utálom a spenótot! és nem ugrál hátrafelé egy lábon 5442-t!” Ebből a részletből látszik, hogy a népmesék nyelvezete és motívumvilága épp úgy megjelenik a kötetben, mint a kortárs szemlélet. Törekedtél arra, hogy egyensúlyban legyen a kettő?
Igen, a motívumok keverése tudatos volt. Népmeséken nevelkedtem, így mindig szeretettel nyúlok vissza ezekhez a motívumokhoz, elemekhez. A királyok amiatt is hálás szereplők, mert a történeteiket nyugodt szívvel lehet kortárs mesei motívumokkal is teletűzdelni.
Sok humoros részt találtam a kötetben, amit a felnőttek is biztosan értékelnek majd. Melyik korosztálynak szántad a könyvet?
A családtagjaimon, a barátaimon, a magyar blogoldalam olvasóin, egyik-másik „író cimborán” már teszteltem a szövegeket. A visszajelzések sokat segítenek, és jó tapasztalni, hogy ezeken a meséken nevetgélnek a felnőttek is. Alapvetően az óvodás, kisiskolás korosztálynak szántam, és természetesen minden gyermeklelkű, vicces meséket szerető felnőttnek.
Olykor egy-egy motívum Lázár Ervin vagy Andrew Lang hangját is felidézi. Milyen előképei, -olvasatai vannak a meséidnek?
Sosem gondolkodom előképekben. Az írás nálam nem valami megtervezett, ellenőrzött mechanizmusokra épülő, nagyon tudatos cselekvés. Úgy szeretek mesét írni, ha gördülékenyen megy, ha nem kell napokat üldögélni, huzigálni, tépelődni. Ha jönnek a sorok, ha kibuknak belőlem. Sosem tudtam mesét írni például szomorúan. Amikor eszembe jut egy ötlet, egy sor, bárhol is legyek, leírom. Ha éppen hajnali négykor jut eszembe, akkor is. És ezeket aztán egybefűzöm. Természetesen benne vagyok minden mesében, ott lapul, amit érzek, ahogy gondolkodom, amit otthonról hoztam magammal, amit a neveltetésem során kaptam. És ott vannak a hatások, amik értek és érnek nap mint nap, az érzések, amiket megélek, a gondolatok, amiket a gyerekek felé szeretnék közvetíteni. És ott a humor, a szójátékok fontossága. Ezek alkotják a meséimet.
Ismét egy idézet: „Szuszákol a lelkében a búbánat.” E mondat leírásához Erdélyben kell születni. Úgy tudom, kislánykorodban nagyon sokat mesélt a nagymamád. Tőle kaptad ezeket mondatokat?
A nagymamám ízes beszédű, nagyon apró, gyönyörű kék szemű, szeretetteljes teremtmény volt. Nagyon sokat mesélt, szavalt nekem. Mindig együtt hallgattuk a Kossuth rádióban az esti mesét. Sokszor felidézem a hangját, ahogy megállás nélkül mesélt, miközben ide-oda fordult, tett-vett. Nagyon hiányzik. Szerencsés gyerek voltam, a szüleim is nagyon sokat meséltek.
Benedek Elek szelleme is folyton ott lebeg a mesék körül. Mennyire volt tudatos az ő szellemiségének beemelése a mesékbe?
Nem beszélhetek tudatosságról, de gyerekként a mesék iránti vonzódásom Elek apó meséivel kezdődött. A mai napig őrzöm az akkori vaskos, illusztrációk nélküli, számomra nagyon kedves Nagyapó mesefája sorozat köteteit. Egyszer Háy János írta nekem, ha az ember nagyon jó meseíró szeretne lenni, olvasson minél több Benedek Eleket. Azokból lehet igazán sokat tanulni.
A könyveknek, az olvasásnak is szentelsz egy királynyi mesét. Nekem talán ez a legkedvesebb. Ifjú Betűfaló Borbála akár te is lehetnél...
Hát, betűfaló vagyok, csak éppen varázserőm nincsen. Ha Borbála csodatevő ereje az enyém lenne, akkor most egy gyerekkönyvkiadóban szerkesztenék, és végre meglenne az a többnyelvű gyerekkönyvesboltunk, amiről álmodozunk egy ideje. És az is biztos, ha tehetném, ide-oda folyamatosan juttatnék minőségi gyerekkönyveket. Mesés lenne.
Sokkal érettebb ez a mesenyelv, amit az új könyvedben használsz. Bár Kapukki Pukka figuráját is nagyon szerettem, a királymesék kiforrottabbak, egységesebbek. Mennyi szerepe van ebben annak, hogy elköltöztél? Nagyobb a rálátásod a külföldi kortársakra?
Kapukki Pukkának az volt a szerepe, hogy a meseírás legelején megfogja a kezem, erre az útra hozzon, és ezért mindig hálás leszek a megszületéséért. A pukkás mesék megírása óta van néhány év gyakorlás a hátam mögött, így külön öröm azt hallani, hogy ezek a királymesék kiforrottabbak.
A spanyolországi életem sok napfényt, nyugalmat és az itteni emberekből áradó vidámságot ad számomra, sokféle új hatás ér, így írni is inspirálóbb. A spanyol, katalán gyerekkönyvkiadás jelenleg fénykorát éli. Öröm azt ilyen közelről tapasztalni, hogy mennyire fontos számukra a minőségi gyermek- és ifjúsági könyvek kiadása, mennyire fontos az iskolákban a kortárs gyerekirodalommal való kapcsolatteremtés.
Gyöngyösi Adrienn illusztrálta a kötetet és Manó Kiadó gondozta a szöveget. Milyen volt az együttműködés, és hogy tetszik a végeredmény?
A velük való együttműködés nemcsak azért volt kellemes, mert gördülékenyen és nagyon szakszerűen működött minden, hanem mert érezhetően szeretettel fordultak a mesékhez. Az, hogy a Manó adta ki és Adrienn rajzolta meg a királyokat, a legszebb, ami ezzel a meseanyaggal történhetett.
Milyen könyvet várhatunk tőled a közeljövőben?
Több terven is dolgozom. Van egy spanyol nyelvű mesekönyvtervem, amihez sikerült felkérnem az egyik általam nagyon szeretett magyar illusztrátort. Egy másik magyar mesekönyv is foglalkoztat, ehhez egy másik, ugyancsak kedvenc magyar illusztrátor rajzol majd. Van két regénytervem is. Ezek már nagyobb gyerekeknek szólnak majd. Egyikhez Varga Zsófi készíti az illusztrációkat. Hogy lesz-e belőlük könyv? Reméljük.
Both Gabi
