Megkérdeztük Kemény Istvánt
Hat év után jelentkeztél új verseskönyvvel, a Nílussal. Hogyan jutottál el a kötet összeállításáig? Mikor kezdtél tudatosan ebben a koncepcióban gondolkodni?
Mindig így szokott lenni: évekig csak gyűlnek a versek, nagyobb részük félkész, kisebb részük meg is jelenik, és aztán egyszer csak megvan a kritikus tömeg. És onnantól kezdve tudom, hogy záros időn belül össze fog állni egy új kötet. Ez nekem fontos, mert így már van kedvem befejezni a félkészeket. A Nílusnál a kritikus tömeget a Hipnoterápia című vers befejezése jelentette. Ennek két éve. De koncepció akkor még nem volt, és nem is erőltettem.
A kötet prológusa, a Rakpartos ballada a Dunához kapcsolódik, míg a címadó verset lezárásként olvashatjuk. Miért ez a két költemény került kitüntetett pozícióba? Hogyan foglalja keretbe a kompozíciót a két folyó-vers?
A Nílus-vers volt meg jóval előbb, mint a dunás. Utóbbit jó fél évig írtam, de csak a kötet leadása előtt lett kész, tehát az utolsó pillanatig nem tudtam, sikerül-e tényleg befejezni. Volt B terv, talán még C is, de azért ez volt az A. Örültem is neki nagyon. Tulajdonképpen ezzel lett meg a kötet koncepciója: egy folyós vers az elejére és egy a végére. Egy konkrétabb, maibb, és egy időtlenebb, sőt, urambocsá’ szimbolistább.
Beszélnél még a verseskönyv felépítéséről? Miként alakult ki az említett versek által közrefogott két ciklus?
A Rakpartos ballada is reggeli vers és a Nílus is. De a Nílus inkább másnap reggeli, a másnap többféle értelmében. Szóval annyi a koncepció, hogy van a kötetnek egy cselekménye: mintha a két vers között eltelne egy nap. És ezt a napot osztottam kétfelé a két ciklussal: Délig és Estig. De itt meg is állt a dolog, nem akartam túlgondolni: a többi verset nem igazítottam hozzá a koncepcióhoz, csak sorba raktam őket, melyik hova illik inkább: délelőttre vagy inkább későbbre.
A kötet egyik pillére, érezhetően fontos darabja a már említett Hipnoterápia. Hogyan született meg ez a vers?
Nekem ez a legfontosabb vers a kötetben. Egy áprilisi utazás közben jutott eszembe, amikor a sárga repceföldek között autóztunk. El is kezdtem írni, aztán elakadtam vele. De jött egy felkérés, hogy egy kiállítás katalógusába írjak egy esszészerű szöveget. És akkor megírtam ezt a verset, és lesz, ami lesz, ezt adtam le. Elfogadták. Ami a verset magát illeti: ugyanazok a témái, amikről az egész Nílus-könyv igyekszik szólni. Hogy mintha most, a huszonegyedik század elején történelmi korszakváltás történne: mintha a 3-400 éve tartó újkor, ami az úgynevezett józan ész alapján állt, most érne véget, és jönne helyette egy olyan korszak, amikor bármi igazzá válhat, mert a valóság és a virtuális valóság összekeveredik, amikor objektív igazságról illetve annak a kereséséről beszélni se illik, amikor valóságokat konstruálnak nekünk olyan emberek és gépek, akik és amik maguk is konstruált valóságokban élnek, és nem tudják, mit cselekszenek… Nem folytatom: a Hipnoterápia megpróbál ránézni a mára, valaki olyannak a szemével, aki élt a régiben, és érzi az újat.
Korábban esszéistaként és lírikusként is foglalkoztál közéleti, politikai kérdésekkel, az utóbbi főként A királynál című kötetben mutatkozott meg. A mostani versek mintha inkább a hangulatodat tükröznék vissza, nem kevésbé elgondolkodtatóan. Hogyan változott ez a fajta hang költészetedben?
Ez a korszakváltás, amiről beszéltem, közéleti szinten is megnyilvánul: az elmúlt években nemcsak a magyar politikai élet változott meg, hanem mintha az egész 1990 utáni világrend inogna. Mintha a világ (de legalábbis a tágabban vett nyugat) lakossága torkig telt volna a szabadsággal, illetve a szabadság illúziójával: nem szabadságot, hanem rendet és lelki nyugalmat szeretne, biztos pontokat, akár annak az árán is, hogy becsapják. Csapják be nyugodtan, csak szabadítsák meg a megválaszolhatatlan kérdésektől, elsősorban a haláltudattól. Bizonyítsák be neki, hogy ellenséges háttérhatalom irányítja a történelmet, ha ezzel célt és tartalmat kap az élete. Mintha a huszonegyedik század elejéig lett volna fontos, hogy a föld lapos-e vagy gömbölyű, és mostantól lassan feledésbe merülne ez a probléma. Számomra ezek most a közéleti témák, és az amerikai elnök, a magyar miniszterelnök, az internetes cégvezérek, vagy az észak-koreai főtitkár csak illusztrálják ezeket.
Jelenleg mi foglalkoztat? Versek vannak születőben vagy más műfajok felé kalandozol?
Regényt és darabot szeretnék írni, utóbbit szerzőtárssal. Nehezen jutok hozzá: a napi feladatok megeszik az időmet – de azért küzdök érte.
Kérdezett: Ménesi Gábor
