Megkérdeztük Kelecsényi Lászlót
„Feltört bennem a színdarabírás dühe”
A napokban jelenik meg a drámakötete, hét dráma, három egyfelvonásos és négy egész estét betöltő darab van benne. Az egyik egyfelvonásos címe: Egy párizsi veréb, Édith Piaf fiatalkoráról szól, ennek november 17-én lesz az ősbemutatója a Kulteában, Orbán Bori énekesnővel a címszerepben.
A kötet címe Haláltündér. Miért?
Az egyik drámának ez a címe, amelyet egy már nem egészen kezdő színésznő felkérésére írtam. Azt mondta, hogy eddig csupa jó kislányokat játszott, szeretne egyszer egy rossz kislányt eljátszani. Kitaláltam egy történetet, egy ellentmondásos női figurával a főszerepben. Ő a haláltündér, akit a férfiak kegyetlenül megaláznak, és ő viszontbünteti őket. A cím, a világ kétarcúságát fejezi ki, nincsenek tisztán jók, nincsenek tisztán rosszak.
Az egyfelvonásosokról mit tudhatunk?
Azok lényegében színészéletrajzok, Tolnay Klári, Karády Katalin és Édith Piaf életéről szóló darabok. Tolnay Klári életrajzi darabja, a Négy király, meg egy bubi, két helyen is előadásra került. Fölkérésre írtam, amikor százéves lett volna Klárika. A darabban az idős színésznő visszaemlékezik a múltjára, megjelenik benne négy férfi, az első férje, Ráthonyi Ákos, Márai Sándor, aki szerelmes volt belé, aztán a második férj, Darvas Iván, és az utolsó nagy barátság-szerelem, Mensáros László. Ők a négy király, a szívkirályok, és mivel egymás után lépnek színre, ugyanaz a színész játszhatja őket. Lázár Balázs alakította ezt a figurát, és van a darabban egy fura, fiatal, kortalan srác, Bubi, aki időnként beleszól a cselekménybe. Klárikát Tallián Mariann játszotta, dicsérő kritika is megjelent róla egy szakmai lapban. A Tündemese című darab Karádyról szól, de nemcsak róla, hanem Krasznai Tünde énekesnőről is, aki a Kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválon eljátszotta ennek a darabnak az előzményét. Mivel rengeteg saját szövege és egy dala is bekerült a darabba, társszerzőként tüntettem fel őt. A harmadik egyfelvonásos, amelynek címe Egy párizsi veréb, Édith Piaf fiatalkoráról szól, ennek november 17-én lesz az ősbemutatója a Kulteában, Orbán Bori énekesnővel a címszerepben. Ennek a bemutatása másfél év óta vajúdott különböző helyszíneken, és így jött össze, hogy a Kultea Színház befogad minket, megcsináljuk szegényszínházi körülmények között, felolvasóban. A világért sem akarom magamat őhozzá hasonlítani, de úgy érzem magam, mint Molière, darabot írok, fórumot szervezek, és anyagi kényszerűségből játszom is benne egy rövidke szerepet.
A többi darabban milyen témákat feszeget?
A négy egész estét betöltő darab mai modern világunk elvadult szexuális erkölcsiségéről szól, amint a címadó Haláltündér. Egy kivételével az elmúlt három évben íródtak. A szabadság kísértetét a rendszerváltáskor, 1990-ben írtam, más címen, s most, hogy feltört bennem a színdarabírás dühe vagy ösztöne, elővettem, újrafogalmaztam, újraírtam. Főszereplője egy képzőművész, akit Kossuth-díja napján hagynak el az asszonyai, akik addig mellette álltak; elvált feleségek, jelenlegi feleség, csak a házvezetőnője marad mellette. Annak idején megmutattam egy jeles dramaturgnak meg a barátaimnak, de nem aratott túl nagy sikert, ezért félretettem. A mostani lendületben vettem elő, mert az alapötletet jónak tartom.
A Tisztítótűz és a Kettős vereség című darabokból rendeztünk már szobaszínházi felolvasó estet, a Sain-szalonban, ahol minden szombat este írók olvasnak friss műveikből. A Tisztítótűz főszereplője egy otthontalan lány, akit egy negyvenes színész a III. Richárd bemutatója után az utcán szed össze, mert a szerencsétlen lánynak nincs hol aludnia. Mind a ketten átalakítják egymás életét, a színész egy kicsit leszáll arról a piedesztálról, ahová önmagát állította, a lány pedig, akiről kiderül, hogy súlyos beteg, szintén kap valamit egy másik kulturális közegtől. A Kettős vereség szerelmi háromszög dráma, egy középkorú, negyvenes házaspár és az életükbe radikálisan belezúduló ifjú énekesnő drámája, aminek az a vége – a kettős vereség egy vívási szakkifejezés –, hogy senki nem nyer. A házaspár ott marad összezárva, egy működésképtelen házasságban.
Érdekelne, hogyan kezdődött Önnél a drámaírás, hiszen regényeket publikált az elmúlt években.
Pályám elején filmtörténeti meg filmesztétikai tanulmányokat közöltem, aztán elkezdtem novellákat írni. Pokoli műfaj, csak fiatalon olyan bátor az ember, hogy megpróbáljon jó novellát írni. Kosztolányi meg Krúdy után! Később regényekkel folytattam, amikor 1995-ben az utolsó úgynevezett munkakönyves állásomtól is megszabadultam. Akkor jött a Mozibolondok, boldogult mozis ifjúságomról. A színdarabírás egy kapolcsi felkéréssel kezdődött. Nagyon gyorsan meg kellett csinálnom a Karády-életrajzi darabot, s így jöttem rá, hogy nemcsak szeretek, hanem tudok is jól mondható dialógusokat írni. Megszerettem ezt a kifejezési formát. Jött a következő felkérés, a Tolnay 100-ra, utána meg egyik hozta a másikat; akkor vettem elő az 1990-es darabot is. De írtunk iskoladrámát harmadikos gimnazistaként egy barátommal, Az ember tragédiáját dolgoztuk át a Vörösmarty Gimnázium tanáraira és diákjaira. Arról szólt, hogy mit féltünk össze oroszórától, matekórától, tornatanártól, aki belenyírt a hajunkba, mert éppen a Beatles-frizura volt divatban.
Tehát nem véletlen, hogy a pályáján előjött a drámaírás. Az lenne jó, ha ezeket a darabokat elő is adnák.
Nagyon remélem, hogy fölfigyelnek rá. Úgy gondolom, áttörés, hogy ez a drámakötet megjelenik. A másik áttörés az lenne, ha valamelyik darabot nem szobaszínházban meg felolvasószínházban adnánk elő, hanem egy profi kőszínház Pesten vagy vidéken fölvállalná, akkor ez a fal is bedőlne. A véletlenek szerencsés összejátszása, hogy megjelent a kötet a L’Harmattan Kiadónál. Egy-két napig úgy jártam-keltem, mint Örkény István vízenjárója: „Húzza be az evezőket, Volentik bácsi, megpróbálok egy kicsit a vízen járni!”. Aztán ez a megpendülés elmúlik.
A borító nagyon tetszik…
Én találtam rá erre a festményre, Orbán Attila festőművész munkája. Nem értek a képzőművészethez, de olyan művészkarriereket látok magam körül, hogy ő nyugodtan ott lehetne az élvonalban, de nincs ott, mert szerény, visszahúzódó személyiség. Sok képét láttam, és ez a maszkos nagyon megtetszett.
Készen van a drámakötet. Foglalkoztatja újabb téma? Dolgozik most valamin?
Pár napja, lényegében külső hatásra elkezdtem írni egy drámát a Marton-ügyről. Hat színészre írom, ők nevesíthető szerepeket játszanak, ugyanakkor három figura az antik kórusok mintájára néha megjelenik és belebeszél a történésbe, mint a régi görög sorstragédiákban. A címe: A harag népe. Írtam egy mottót az elejére: „Itt nincsenek ártatlanok, csak vétkesek és cinkosok”. Úgy írom, hogy nem tudom, mi lesz a következő, a másnapi jelenet. Persze a valóság ott áll a hátam mögött, s vezeti a tollamat.
A szerző fotóját Schrett Kriszta készítette.
Kérdezett: Szepesi Dóra
