Megkérdeztük Nádasdy Ádámot
Nádasdy Ádám veheti át idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Dante Isteni színjátékának fordításáért, amihez ezúton is gratulálunk. Mit jelent önnek ez az elismerés?
Örömöt és büszkeséget. És bár nem én írtam a könyvet, hanem Dante, azt hiszem, mégis megérdemlem a díjat, mert nagy munka volt – nemcsak lefordítani, hanem megérteni, hogy ő mit akart, és mások számára érthetővé tenni. (Remélem, sikerült.)
Dante 20 évet szánt művére az életéből, amely elképesztő versformában született intellektuális kaland. Ön majdnem 10 év alatt fordította le. Mi érdekelte benne? Mi hajtotta, hogy újrafordítsa?
A tartalma érdekelt, hogy mik vonulnak föl az Isteni Színjátékban (nagy Sz-szel!). Az ilyen középkori művet – bármily meglepő – „revü”-nek nevezik, mert sorakoznak benne az egymással alig összefüggő epizódok, karakterek. Az is érdekelt, hogy hogyan lehet a középkor tudásanyagát a mai olvasónak bemutatni, például a keresztény vallás tanításait, legendáit, amiket akkor mindenki kívülről fújt, de mára kikoptak az átlag műveltségből. (Pl. hogy pontosan mi a „Krisztus pokoljárása”: miért ment oda, mikor, és mit csinált ott?)
Ott voltam tavaly a Margófeszten, a könyvbemutatón, és nagyon tetszett a megközelítés: a tizennégyezer soros művet, akár egy térképet, sci-fi-szerű útikalauzként prezentálták. Előadását a MOME Tervezőgrafika Tanszékén készült illusztrációk vetítése egészítette ki. A humor sem hiányzott a bemutatóból. Ez a fajta hozzáállás segíthet befogadni, megérteni ezt a – hogy az ön jelzőit használjam – gigantikus, klasszikus slágert? Ön hogy volt ezzel munka közben?
Dante nem volt humoros ember, viszont ma olyan korban élünk, amikor a pátoszt, a véres komolyságot hiteltelennek, nevetségesnek érezzük. Azt hiszem, munkám során igyekeztem kevésbé patetikus lenni, mint régebbi fordító elődeim, például Szász Károly vagy Babits Mihály. A Commediában előforduló kevés számú humoros részt pedig igyekeztem kicsit „felpolírozni”.
„Az élet rövid, az irodalom hosszú, olvassuk az Isteni színjátékot!” – így ajánlotta a könyvet az olvasók figyelmébe. A megjelenés óta eltelt majdnem egy év. Olvassák? Milyen visszajelzések érkeznek a művel kapcsolatban?
Elfogyott belőle nagyjából 3000 darab, ami egy 700 éves (és 700 oldalas!) verses műtől elég szép. A legtöbben örömüket fejezték ki, hogy ez a fordítás inkább a tartalomra, mint a költőiségre koncentrál (a rímelést el is hagytam belőle), és hogy sok a lábjegyzet. Biztosan van, aki csalódik, mert valami líraibbat, dalolósabbat várt, de ez nem az a könyv.
Nyírj a hajamba címmel most jelentek meg 2009-2017 között született költeményei. A Magvető Kiadó a legújabb verseket tartalmazó kötettel a hetvenéves költőt köszönti. Hét éve jelentkezett legutóbb verseskötettel. Ennek elsősorban, gondolom, hogy a Dante-fordítás volt az oka. Mégis, mitől függ a verstermés?
Igen, jól látja, a Dante „lecsapolta” a versírói energiáimat – de most már felszabadultam. Arra nem tudok válaszolni, hogy mitől függ: néha jön, néha nem jön. Mint a szerelem.
Milyen helyet foglal el munkásságában a költészet?
Fontos helyet. Nagyon boldoggá tesz, hogy tudok verset írni. Szoktam ezen csendesen örvendezni.
Min dolgozik most?
Shakespeare: IV. Henrik 1. és 2. részét (tehát tulajdonképpen két színdarabot) fordítom a budapesti Örkény Színház felkérésére.
(Kérdezett: Szepesi Dóra)
