Megkérdeztük

 

 4.jpg

 

Megkérdeztük Sayfo Omart

 

Sayfo Omar 1982-ben született Budapesten, arab és politológia szakon végzett az ELTE-n, majd az utrechti egyetemen doktorált, Nagy-Britanniában és több közel-keleti országban végzett kutatómunkát, a Magyar Demokrata külpolitikai újságírója. Az Allah tágas földje az első szépirodalmi kötete. Származása, nyelvtudása és végzettsége okán behozhatatlan előnnyel rendelkezik a többi magyar íróval szemben az arab világ ismeretében. Békéscsabai könyvbemutatója után kérdeztük.



Két korábbi köteted politikai és társadalmi témákról szól. Mi vitt a szépirodalom felé?

 

Kutatóként és újságíróként már tizenöt éve foglalkozom a Közel-Kelettel és az európai muszlim diaszpórákkal. Ezek a műfajok azonban megkövetelik a valóság hű ábrázolását, és nem adnak teret a fantáziának. Az irodalom ellenben lehetőséget kínál arra, hogy a jelen eseményeiből egy képzeletbeli történelmet kreáljunk, a lehetséges jövőt pedig szabadon továbbgondoljuk. Az Allah tágas földjének a világa létező európai mozaikokból tevődött össze. A jövőkép pedig a már jelenleg is zajló folyamatok továbbgondolása.

 

Édesapád szír, édesanyád, az anyanyelved és – ahogyan egy cikkben fogalmazol – a mentális szoftvered magyar. Fiatalabban ösztönösen, később tudatosan törekedtél a kultúrák közötti különbségek megértésére. Két kultúra súrlódásáról, összecsapásáról szól ez a kötet. Mi volt a regény megírásával a célod?

 

A célom elsősorban az volt, hogy bemutassam az európai iszlám és integráció kérdéskörének összetettségét. A konfliktus oka az esetek döntő többségéban nem egyszerűsíthető le a vallásra. A terrorizmusnak tagadhatatlanul köze van a valláshoz. Az integrációs és társadalmi kérdéseknek már sokkal kevésbé. Utóbbi kapcsán sokkal inkább van szó az európai és Európán kívüli kultúrák konfliktusáról.

 

A korábbi tevékenységed alapján tényirodalmat vártunk volna tőled, valamiféle „jelenkori történelmi regényt”. Ugyan a cselekmény a jövőben játszódik, az előzményként kivetülő történetek a mi jelenünket érintik. Miért fordultál a fikció, a disztópia felé?

 

A könyv világa és cselekménye a valóság elemeiből áll össze. Igyekeztem olyan tipikus jelenségeket és személyeket összegyűjteni, amelyek Nyugat-Európa bármely országában megtalálhatóak. Egy konkrét város vagy közösség leírása gátat szabott volna a lehetőségeknek. A Páneurópai Szövetség egy tagállamában lévő Zóna azonban teret adhat a gondolatkísérleteknek.

 

5.jpgSzil Ágnes és Sayfo Omar a békéscsabai bemutatón

 

Nagyon érdekes a cím mögötti utalás, de a nem muzulmán olvasók számára nem hív elő történetet. Úgy tudom, egy Korán-rész áll mögötte. Megosztanád ezt velünk?

 

A koráni történet szerint az ítélet napján az angyal megkérdezi az elé kerülő embert, hogy jó muszlimként élete-e az életét, teljesítette-e a vallás előírásait. Az ember erre azt válaszolja, hogy nem tehette, mivel elnyomott volt a földön. Az angyal azonban visszakérdez: „Nem volt-e Allah földje elég tágas ahhoz, hogy elvándorolj rajta?” Az ember tehát a pokolba került. A koráni történet a 70-es és 80-as évek során gyakorta előkerült az európai muszlim vallási közbeszédben. A vallástudók úgy gondolták, hogy ha egy Európába érkező muszlim nem tud jó muszlimként élni, akkor haza kell utaznia. Később azonban, ahogy a közösségek gyökeret eresztettek Európában, és megszülettek az újabb generációk, ez a történet kikopott a muszlim közbeszédből, hiszen az üzenete már nem volt reális. Később azt persze különböző csoportok sokféleképpen értelmezték újra. A regény világában a koráni történet egy extrém történelmi helyzetben újra előjön, és új értelmet nyer.

 

A történet megtestesíti az európai többség félelmét az arab bevándorlóktól és menekültektől – épp csak a nézőpont arab, a kötet végén még szómagyarázat is van, így aztán ismerkedni is lehet az arab nyelvvel. Vannak ennek a regénynek előképei – a magyar irodalomból eddig ez a nézőpont hiányzott, de van-e az európai irodalomban hagyománya?

 

A könyv célja valóban nem az igazságtétel. Vallom, hogy a világon minden embernek és minden csportnak igaza van a maga szemszögéből. A nyugati irodalomban rengeteg olyan mű van, amelynek arab az elbeszélője. A probléma az, hogy ezeket – gondoljunk csak a Fátyol mögött sorozatra – általában angolszász szerzők vagy szellemírók írják, akik nem tudnak, vagy az eladhatóság miatt nem akarnak kibújni a saját bőrükből. A végeredmény ezért általában nem lesz hiteles, hiszen egy szaúd-arábiai kamaszlány nem úgy gondolkodik, és nem úgy érzékeli a világot, mint egy New York-i felnőtt nő.

 

A könyvben nemcsak vallási összecsapásokról írsz, hanem generációk harcáról is: a muftik hiába prédikálnak a mecsetekben, azok, akik a rohamrendőröket petárdával dobálják, nem járnak templomba. „Egy öreg fa vadhajtásai vagyunk csupán” – mondja az egyik szereplőd. A dédapák idején a papok tisztelete megkérdőjelezhetetlen, az unokák már megtehetik, hogy a szülők nyakán ragadjanak, az értékek devalválódnak. Talán nem is a dzsihád az, amitől Európának tartania kell, hanem globalizáción nevelkedett, vallástalan tömegektől?

 

Noha a média híradásait követve mást gondolhatunk, a dzsihád fogalmának radikális értelmezése a muszlim közösségeken belül valójában periférikus jelenség. Ettől persze még komoly kockázatokat jelent. Európának szerintem most leginkább attól kell tartania, hogy a sokáig hanyagolt társadalmi problémákra a közeljövőben olyan válaszok születhetnek, amelyek alapjaiban változtatják meg a kontinenst.

 

Adja magát a téma, a kultúra, az alaphang, a problematika – szeretnéd-e, ha arabra fordítanák az Allah tágas földjét? Esetleg te lefordítanád? Mutatkozik-e érdeklődés?

 

Most egyelőre az angol fordítás folyik. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy miként reagálnak a könyvre azok az olvasók, akiknek országát közvetlenül is érinti az iszlám és integráció ügye.  

 

Kérdezett: Szil Ágnes

Fotók: Rácz Katalin


Főoldal

2018. május 02.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
A Bárka tanulmány- és esszépályázata FISZ-tábor Királyréten - Olvasni szabad! Nagygalambfalván eltemették Kányádi SándortNemzetközi Shakespeare Fesztivál Gyulán
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Somorjai Réka verseiDebreczeny György verseiPéter Erika verseiCsontos Márta: Arcok a múzsák kertjéből
Prózák
Márton László: Vagy inkább miatta...Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjai
Kritikák
A mittelszolipszizmus erőtereibenHalmai Tamás négy líraolvasmányaSötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”
Esszék, tanulmányok
Millenniumi ódák Nagy Gáspár költészetébenEgy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódja
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA