Enteriőrkép a Lovas kompozíció című sorozat
Tavasz, Nyár és Tél című elemével
(2000 körül; olaj, farostlemez; 200×50 cm/db;
Ezüst György örököseinek gyűjteménye)

 

Varga Tamás

 

Több mint helyi érték.

Ezüst György békéscsabai festőművész[1]

 

„Ami csabai”, aki csabai – nem véletlen a mai tárlat beillesztése a Munkácsy Mihály Múzeum sorozatába, hiszen Ezüst György Békéscsabán született 1935-ben, itt töltötte gyermek- és ifjúkorának jelentős részét, és ez a gyökér, a hely, a város, az Alföld szeretete élete során és művészetében is erős, meghatározó érzés, élmény maradt. 

Erről így nyilatkozott bő egy évtizede: „Mindenki magával cipeli a szülőföldjét, az ott kapott inspirációkat. Jöhettem én negyven évvel ezelőtt a Hegyvidékre, dombok és hegyek közé, az Alföld velem jött, bennem él, és akarva-akaratlanul felbukkan műveimben.”

Köszöntőm elején engedjenek meg egy személyes közbevetést: a Kassai utcai időszak során a gyermek Gyurka közeli barátságba került anyai nagynénémmel és nagybátyámmal, akikkel a gyermekévek után is tartotta a kapcsolatot, ahogy sok más, szerintem jelen lévő csabai barátjával is. Sőt a bombázások idején szülei, védve, óvva a kis Gyurkát, a dédszüleim Csabaszabadiban lévő tanyájára küldték, mondván, ott távol lesz a katonai célpontoktól.

Az érettségi vizsgát még itt, az akkori Rózsa Ferenc Gimnáziumban abszolválta, és Mokos József festő helyi szabadiskolájában szerezte első ismereteit a képzőművészetről.

Később az egri tanárképző főiskolán tanult, ahol a szintén csabai származású Jakuba János volt a mestere. Ezt követően a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát.

Időközben Békéscsabán rajzot tanított, hogy anyagilag is támogatni tudja művészi ambícióit, ám hamarosan rájött, vidéken bebetonozzák az ember ambícióit.

Ebből az időszakból találtam egy fényképet az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumában az alábbiakkal: „Békéscsaba, 1962. szeptember 27. A településről készíti új festményét a Viharsarok festője Ezüst György, akit az 1962-es Alföldi Képzőművészeti Kiállításon Munkácsy Mihály emlékéremmel tüntettek ki. A fiatal művész alkotásait nemcsak a megyében ismerik, az utóbbi három évben több pályázaton és kiállításon díjazták műveit. A festészet mellett a békéscsabai 9. számú Általános Iskola rajzszakos tanára is. MTI Fotó: Medveczky László”[2] Érdemes egy pillantást vetni a képre, amelyen éppen egy alföldi utcakép bontakozik ki a láthatóan ihlettet Ezüst ecsetvonásai nyomán.

A főiskola elvégzése után a fővárosba költözött, és a Toldy Ferenc Gimnáziumban kapott tanári katedrát. Művészi pályafutása mellett a tanári hivatást több évtizeden keresztül gyakorolta magas fokon, a diákok szeretetétől övezve.

Ezüst György az alföldi hagyományok folytatójaként vált ismertté, az alföldi táj és a népművészet hatása érvényesült életképein, tájképein, de a világ számos országában tett tanulmányútjai során szerzett tapasztalatai is megjelentek alkotásaiban. Éppen a mai kiállítást megnyitó Egri Mária művészettörténész jellemezte népi szürrealizmusként pályájának ezt a vonulatát.

„Ez az a talaj, amelyen biztosan állok. A népművészet tiszta szín- és formavilága, az Alföld sajátos atmoszférája lett meghatározója képteremtő logikámnak” – fogalmazta meg ars poeticáját a művész.

Egy másik interjúban a következőket említi: „Az Alföld, vagy ahogy a költő mondja, a rónaság első látásra puszta és kopár. Mégis hihetetlenül gazdag részleteiben. Az alföldi tájban mindig van ember, a festők az emberábrázolás eszközével pótolják a vegetáció és a terepidomok hiányát. A magyar festészet az Alföldről termékenyült azzá, ahogy ma ismerjük.”

A hatvanas évektől több tucatnyi egyéni és csoportos kiállításon szerepelt Magyarországon és külföldön. 1992-ben első magyar művészként állított ki a strasbourgi Európa Palotában, 1995-ben Genfben, a Világkereskedelmi Székházban láthatták képeit. Munkásságát több könyv és televíziós portréfilm is bemutatta. Képeit közgyűjteményekben, köztük a Magyar Nemzeti Galériában és itt, a békéscsabai Munkácsy Múzeumban, valamint magyar és külföldi magángyűjteményekben őrzik.

2012-ben a szülővárosához való kötődése kifejezéséül Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata együttműködésével ösztöndíjat alapított a békéscsabai középiskolában tanuló, tehetséges, képző- és iparművészettel foglalkozó diákok művészi fejlődésének segítésére, alkotótevékenységének támogatására. A díjat pályázat útján ítélték oda. A nyertes pályázók havi rendszerességgel kapták meg a támogatást. Az Ezüst-ösztöndíj révén négy iskolai félév alatt nyolc ifjú művész kapott segítséget a nemes felajánlás jóvoltából.

Ismét egy személyes közbevetés: akkori feladataimból adódóan szerencsém volt ebben a folyamatban részt venni, jobban megismerni – nekem – Gyurka bácsit, nekik a Művészt, nagybetűvel. Imponáló volt látni, ahogy a fiatalokat felkarolta, amilyen kedvességgel, közvetlenséggel fordult hozzájuk az ösztöndíj átadási ceremóniákon, egyéb kötetlenebb találkozókon.

A látogatások később ritkultak, majd elmaradtak, de Ezüst György személyisége, szelleme itt maradt köztünk, ahogy ma az alkotásai is megjelennek ezen a kiváló tárlaton.

A mai kiállítás méltó, kiemelkedő eseménye a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódó ünnepi programsorozatnak. Köszönöm a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársainak munkáját, a képek felajánlását a családtagoknak, valamint a Békés Megyei Önkormányzatnak.