Áramszüret 20 – Léptékváltás – A Magyar Elektrográfiai Társaság 20 éves jubileumi kiállítása
2022.01.13. – 2022.01.23.
Fuga – Budapesti Építészeti Központ
1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 5.
Kurátorok: Haász Ágnes, Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina
Kiállító művészek:
|Albert Judit, Ázbej Kristóf, Baán Katalin, Barti Magdolna, Bálint Bertalan, Bátai Sándor, Biess Katalin, Bodor Anikó, †Bohár András, Botos Péter, Bózsa Evelin (NL), Budaházi Tibor, Büki Zsuzsanna, Czeizel Balázs, Beaty Czető, Csáji Attila, Csízy László, Daradics Árpád, Dávid Vera, Detvay Jenő, Drozsnyik Dávid, Drozsnyik István, Enyedi Zsuzsanna, F. Farkas Tamás, Füleky Adrienn, Gábor Enikő, Gábor Éva Mária, Gábos József, Gergely Nóra, Géczi János, Golub Olena (UKR), Gyenes Gábor (SK), Gyenes Zsolt,, HAász Ágnes, Harangozó Ferenc, Herendi Péter, Hernádi Paula, Horkay István, Juhász Dorina, Kádár József (Le K’dar), Kádár Katalin, Kántor József, Károly-Zöld Gyöngyi,, Kecskés Péter, Kelecsényi Csilla, Kelle Antal Artformer, Kemény György, Kipp Eva (NL), Koffán Károly ifj., Koppány Attila, Krnács Ágota Karola, Láng Eszter, Lévay Jenő, Lieber Erzsébet, Lisányi Endre, Lonovics László, Lux Antal (D), Magén István, Mayer Éva, Márkus Péter, Mengyán András, Molnár Csaba, Nagy Krisztián,, Neuberger Gizella, Németh Géza, Németh Kassa Gábor, Olajos György, Ország László, Örkényi Antal, Paczona Márta, Papp Pala László, Pataki Tibor, Pál Csaba, Petca Ovidiu (RO), Petőcz András, Péter Ágnes, Pézman Andrea, Rába Judit, Repászki Ferenc, Ruzsa Dénes, Sándor Edit, †Sós Evelin, Spitzer Fruzsina, Stark István, Szirmay Zsanett, Szlaukó László, Szombathy Bálint, Szöllőssy Enikő, Tellér Mária, Ter Wal, Paul (NL), Tooth Gábor Andor / TGA, Vass Tibor, Vasvári László Sándor, Whandal Syporca, Wrobel Péter, Zséger Olívia |
Bózsa Evelin: Winterap 1
Abafáy-Deák Csillag
Nem késői szüret
Fél évet késett a jubileumi kiállítás, okkal. Még most is tombol a járvány, de nincs mire várni. Meg kell mutatni a léptékváltást, megérettek az alkotások a bemutatkozásra, húsz év távlatából. Könnyen félreolvasható a cím, vagyis az áramszüret. Sokan áramszünetnek olvassák, mert az a szokványos. Ahogyan ez a kiállítás nem az, úgy a címe sem, szüret ez a javából. Itt nincs áramszünet, ha félhomály is uralkodik a termekben, csak azért, hogy a sok fényobjekt, vetítés jobban látható legyen.
Megnyitó
A későn szüretelt szőlőből lesz az aszúbor, de itt nem csak olyan van. Jégborra is lelünk, az még későbbi szüret, jégborok esetében a szőlőszemekben lévő víz megfagyása természetes úton, a szabadban történik. Fontos megkülönbözteti a jégbort a kései szüretelésű természetes édes boroktól, vagy az aszúboroktól. Az újbort se felejtsük el, fiatalok, fiatal alkotások is jól megférnek az óbor mellett.
Petőcz András: Idegen fények
Az olvasás képessége már nem kevesek kiváltsága, miként a képek olvasása sem. Nézzük a tv-t, a mozifilmet, a videókat, a mobiltelefonunkat, számítógép előtt ülünk órák hosszat. Más világban élünk, mint amilyenben közeli őseink éltek. Nem képeket teremtünk képzeletünkkel, hanem azonosulunk a látvány naturalizmusával, kötött sematizmusával, nézzük és elfogadjuk, hogy ez a valóság. A valóság látszata, üressége. Nem beszélve a képek, reklámok által közvetített információtömegről. Mindenről tudunk, és semmiről sem tudunk. Mindenütt ott vagyunk, és sehol sem vagyunk. Fogyasztjuk a képeket, a képírásokat, ügyelve, hogy komfortzónánk ne sérüljön. Létünk gyakran konformista lét.
Németh Géza: Hajnali fények
A Magyar Elektrográfiai Társaság 20 éves jubileumi kiállítását Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina és az alapító elnök, HAász Ágnes nyitották meg, akik egyben a kiállítás kurátorai is. Felvázolták, hogyan jutottak el a kezdeti, fénymásoló gép felhasználásától a mai számítógépes technikákig és az egyre több videó installációkig, ami már külön termet is elfoglal, miközben a fő teremben is vetítések, mozgó objektek, fényinstallációk fogadnak. Közel száz művész alkotását látjuk, a falakon, mozaikszerű, kicsinyített méretben, csoportos összeállításokban, ugyanakkor vetítővásznon, végtelenített egymásutánban láthatók a tagok kiválasztott művei.
Krnács Ágota: Korong
Elmés alkotás Krnács Ágota malomkerék nagyságú mozgó objektje, Korong, 2001–2012, rajta két irányból rányomtatva a kiállító művészek neve. Forog az idő kereke, mégis felbukkannak a nevek, ráismerünk, ahogyan több kiállított alkotásra is, amelyeket már láttunk, előzetes kiállításokon, de ez a megismételt találkozás sem okoz csalódást. Kiállták az idő próbáját. Több új alkotással is találkoztunk.
Bátai Sándor: Földírás
A sorozatok folytatódtak: Albert Judit Forrás III. 2021 (parametrikus 3D nyomtatott térplasztika, 150x90 cm, változó méret), Bátai Földírás 1–3. 2018, (xerox-art, transzparens fólia rétegek). Csáji Attila Sejtkristályok (1980-as évek, 80x60 cm) című műve fénnyel válaszol ezekre. HAász Ágnes Áthatások, 2021 című (fény-mobil objekt transzparens fólia, 30x48 cm) alkotása most két fóliából áll, nem dupla fenekű bőrönd, hanem ez által még hatásosabb, áthatásosabb, kis mérete ellenére is. Ruzsa Dénes-Spitzer Fruzsina Élet című legújabb videoinstallációja a teljesség megjelenítésére törekszik, magával ragadó, számítógépes költészet.
Ruzsa Dénes–Spitzer Fruzsina: Élet
Az elektrográfia léptékváltás is. Nem engedi, hogy a technikai lehetőségek és adottságok az ember ellen forduljanak. Ez még nem a poszthumán világ. Ez még az ember által látott környezet, még egymáshoz tartozik a természet és az ember. Az absztrakt látásmód hangsúlyosan megjelenik, pl. Németh Kassa Gábor Trifaktolalisztikum, 2018, (alumínium, üveg, LED, elektronika, mechanika, 25 x 31 cm). Lonovics László Elszakadás fekete, éles háromszöge rést üt a világba, a teremtés pillanatát látjuk és az elválasztást. A határokat, a köztes tereket, amelyek egybetartoznak, de mégis különállók. Egybe mosódnak az emlékek, színekben gazdag, fodrozódó víztükörré változnak Láng Eszter Jerusalaim X. (2013) című alkotásában. A sejtformák, négyzetek, párhuzamos vonalak tükröződősét láthatjuk Paczona Márta Virtuális Dimenziók című művében.
Láng Eszter: Jerusalaim
Petca Ovidiu Baltica (2018) alkotásában a mozgás, valamint változás és az állandóság ellentétére építi fel a kép struktúráját. Lux Antal Lux lucis (2015) nem csak nevében, tenyerén is hordozza a fényt. Mayer Éva Lélekterek című műve egy éjszakai nagyváros szellemképét idézik fel, írásjelekkel, míg Magén István Ünnepi táj fenyőkkel című alkotása egy tájépítész víziója, épületrengeteg és növényzet lehetséges szimbiózisáról. Szombathy Bálint Zászlók, Ludas tó (1971) művében elúsztatja a nemzeti zászlókat, akár önmagát beteljesítő jóslat is lehetne, ha megnézzük keletkezésének időpontját.
Szombathy Bálint: Zászlók, Ludas-tó
Ter Wal NoReply (2021) alkotása lehallgatott és elhallgatott, fel nem bontott üzeneteket sugall, kapcsolathiányt. Gábos József Falfirka részlet (2016) a málló fal hiányzó részét, az ürességet, a pusztulást takarja el firkájával. Kádár Katalin Zárványos (2019) jégben konzervált életjelek, Koppány Attila Téli képe (2016) nem jéghegy, megmászhatatlannak, kaotikusnak tűnő labirintus, az összekapcsolódások rengetege. Kecskés Péter Uranographia XI. talán egy messzi csillagkép térképének részletét villantja fel. Sugárzik, mint egy uránbánya. Üzen.
Kecskés Péter: Uranographia XI.
Az áramszüret megemelt valóság, léptékváltás. Az elektrográfia létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. A technikai lehetőségek kimeríthetetlenségét és változatosságát láthatjuk. Erőt, alkotói fegyelmet és magabiztosságot sugároznak a művek. A válogatás a kurátorok munkáját dicséri. A felmutató ujj rámutató ujjá változik, (Bózsa Evelin: Winterap I., 2016), nyomj egy entert!
Kölüs Lajos
Szüreti mulatság
Bálint Bertalan: Bedaráló
A szüret ünnep. Sátorosünnep. Betakarítás is. A szőlőfürtöket darálták, áztatták, taposták, préselték, fordították. Szüret van a Fugában is, sőt játék (Gergely Nóra Emma szőlője I., 2018, videó mp4, 02:34 min). Az ünnepi szüret szelíd és visszafogott, de ez csak a látszat. Bálint Bertalan fényobjektje (mobil, manipulált PC alaplap, plexi, LED) meglep, már a címével is: Bedaráló, 2011, Ha ön bedarálna, nyomja meg a gombot! Nehéz döntés. A jelenben érzem magam, a taposómalomban, semmi sem lehetetlen, a humor sem. Szükségünk van rá a pandémia idején. Hofi számát (Próbálj meg lazítani) plagizálva, kell egy kis áramszüret, időnként mindenkinek.
HAász Ágnes: Hullámtörő
A MET20 tárlat tompított fényben látható, fényben és szürkületben, semmi sem hibásodott meg, működnek a videók, a fény-objektek. Sok művész vetített alkotással van jelen. Izgalmas találkozások tanúi lehetünk, a falon sorakozó művek más-más időben születtek. Nagy Krisztián–Molnár Csaba Simmetrie Space Net 2. (Small version), 2022 alkotása a legfiatalabb, Szombathy Bálint Zászlók, Ludas tó, 1971 és Csáji Attila Sejtkristályok című, az 1980-as években keletkezett művei a legrégebbiek.
Printek, objektek, videók korunk új vizualitását képviselik, a változást, az emberi képzelet újjáteremtését, felszabadítását, a kísérlettől sem riadva vissza. Új felismerések, új tekintetek, gesztusok és szokások születnek az elektrográfia által. Nem fénykép, nem grafika. Valami más. Húsz éve még szokatlan volt látni a fény-objekteket, printeket és installációkat.
Lonovics László: Elszakadás
Mára elfogadottá vált az elektrográfia mint a képzőművészet új iránya. Kitüntetett tárgya a természet, és jelenségei, kinagyítva, kicsinyítve, egymásba montírozva, a szimmetriáktól és a szimmetria-sértésekig tart az út, amely a végtelenbe tart. És lógunk a térben, függelékként, ha megérint a szél fuvallata, csilingelünk is, sőt a napfényre felfénylünk, vakítóan (Albert Judit: Forrás III., 2021, parametrikus 3D nyomtatott térplasztika, 150x90 cm változó méret).
Ázbej Kristóf: M0214 superman
Leheletfinom elmozdulások, áttűnések nyílnak meg előttünk, a rejtőzködő világ néma és beszédes, önmagáról vall, önmagát mutatja. Mintha a színfalak mögé látnánk, mi történik ott, mert mindig történik valami a háttérben, ha nem is tudunk róla. A sötétség is rejt, árnyak libbenek ide-oda, minden mozgásban van. Ázbej Kristóf alkotásában is: M0214 (Superman), 2012, giclée print, 30x30 cm, a képzelt valóság néz vissza ránk, a tökéletesség és az erő hatalma, valamint képzőművészeti kultúránk öröksége.
Barti Magdolna műve az élet kezdetéről szól (Élet, 2015, print, 30x30 cm).
Barti Magdolna: Élet
Drozsnyik István Fájdalom (2011, egyedi, számítógépes grafika, 30x30 cm) műve az emberi lélekre irányítja figyelmünket, és a bennünk lakozó, ki nem mondott fájdalomra. Robotolunk, robottá válva (Horkay István Philadelphia hand made Robot, 2. 2014, digital collage, 30x30 cm), világunk új jelképe, sőt a jövőnk.
Nem csak a természet van jelen, hanem az emberi arc, kéz, tenyér és ujjak (Czeizel Balázs Tisztelet Schöffer Miklósnak, digitaly recorded images, 30x30 cm, Wrobel Péter Varázskép, 2013). Kalapként viseljük a háztömböt (Golub Olena Szél, 2017, digitalis kollázs, 30x30 cm), benézünk elhagyott épület szobájába, kopasz falak, ablakok nélkül. A tér üressége (Beaty Czető Tükröződés 4.). Egy napvitorla ejt rabul, üzenet az univerzumba, a szabadság felfoghatatlan metaforája (Ifj. Kofffán Károly Szatellit napfordulón, 2016, computergraphics on aluminum dibond plate, 30x30 cm). Nyitott ajtóra figyelek, kiút a sötétségből. Szorongató érzés, kijutunk-e a katakombaszerű térből (Tooth Gábor Andor (TGA) Folyófények, 20x20 cm).
Wrobel Péter: Varázskép
Életérzésekre bukkanunk, sejtésekre, álmokra (Bátai Sándor Földírás 1-3., 2018, xerox-art, transzparens fólia rétegek, 20x20x5 cm). Stark István (Téli napforduló) zúzmarás, fagyos ágra viszi fel az éltető lángot. Jég és tűz. Kietlen táj, téli. Nyugszik az élet, takaréklángon. Koppány Attilát is a téli táj varázsolja el (Téli kép, 2016). Folyvást keressük a helyünket a világban, a felhőkarcolókba mosódik egy arc, egy alak (Szöllőssy Enikő Terek 3B). Emberivé válik, ami nem az. Lenyűgöző az épületek magassága, de nem emberléptékű világot mutat.
TGA: Liquid lights – folyofenyek
Számos motívum újból és újból felbukkan, de más-más formában. Az égbolt, a víztükör, a házfal. Vass Tibor kerítése és a házfal egymásba olvad. Németh Géza kupolát emel – fénysugarakból – a szántóföld fölé (Hajnali fények, 2021). Álomkupola. Isten jelen van, ha rejtőzködik is. Magén István is a kivételes pillanatot ragadja meg (Ünnepi táj fenyőkkel), miként Olajos György is (Szaloncukor).
A tárlat nem korszakol, de segít a kihelyezett műtárgylistával időben elhelyezni, mit is látunk. A tapétaszerűen kihelyezett printeket nehéz külön látni, egybefolynak, installációkká válik egy-egy csoport. Az alkotások zöme az utóbbi tíz-tizenkét évben jött létre, a jelennel kommunikálnak, és a látás új kérdéskörét vetik fel.
Magén István: Ünnepi táj, fenyőkkel
Jelek és jelenségek, az idő különös relikviái, a pillanatok zuhannak ránk nem egy alkotás láttán. Rejtvény. Meg kell fejteni. Nem a jót, nem a rosszat látjuk, és nem is a morált, mit kellene követnünk, megvalósítanunk. Milyen életet élünk, tehetjük fel a kérdést az alkotások láttán. A tudattalan impulzusok rögzülnek képpé. A semmi válik láthatóvá. És, ha rejtetten is, az egyén felelőssége, miként és hogyan dönt önmagáról, önmaga és a világ megismeréséről. A képek, objektek, videók szüretéről.
