Mesél a könyvem

 

Kiss Ilona

 

A remény napjai –

Kiss Ilona kiállítását megnyitom…[1]

 

A remény napjait éljük. Hittel, bizakodva, türelemmel várjuk, hogy múljon napra nap, tűnjön el a vész, jöhessen végre az élet!

Amikor hiányzik a szabad mozgás, most érezzük igazán, hogy milyen nagyszerű dolog sétálgatni Budapesten, betérni egy-egy könyvesboltba, belelapozni az új kiadványokba. Vagy dolgunkkal szaladni a könyvtárba, megcsodálni a régi könyveket. Akár Ráday Gedeon felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét is. Beugrani a szívünknek oly kedves kisgalériák egyikébe, akár ide, az Art9 Galériába.

Megtisztelő számomra, hogy már nem először hív meg az Art9 Egyesület a műveim bemutatására. A legutóbbi alkalommal még Ábrahám Rafael köszöntötte a megjelenteket és utalt arra, hogy a Munkácsy-díjam átvételét követően itt, az Art9 Galériában mutattam be a legújabb munkáimat. Az Állati jó képek című kiállításom anyagát Szunyoghy András grafikusművész kollégánk vezette be. Erre a bemutatóra emlékeztet a két kis állatos grafikám, a Billeg-ballag coca, kísérleti, bőrnyomatos mű, valamint a legintelligensebb tyúkocska, könyv alakú baromfiudvarban szalad, ha szólongatják: Pí-pi-pi-pi… Linómetszet, egyetlen dúcról nyomva, két színben. Humor nélkül nehéz átvészelni a bezártságot…

 

Pí-pi-pi-pi

 

Sok a veszteségünk. Barátok, kollégák, gyűjtők hagytak itt minket, vagy betegek, bizonytalan jövővel. A Stroke egyik legfrissebb ihletésű grafikám, hidegtű eljárással készült, műanyag lapra karcolva. Második, harmadik új munkám egy-egy tervezett, de elhalasztott kiállításra készült. A nagyszerű Tessedik Sámuel a Szarvason oly gazdag művészeti élethez és hagyományaihoz kíván kötődni. A könyvforma itt sem véletlen, emlékeztet a maga korában szokatlan gondolkodóra, aki az agráriumban folyó oktatást megreformálta.

Hiszem, hogy a Nagymarosra készített, pergamenre rajzolt halas grafikám, a Viza valóban visszatér, mint az elveszettnek hitt értékeink, melyek ismét felbukkannak.

 

A Viza visszatér

 

Címadó lehetne a Duna egykori legendás hala. Ünnep lesz, ha folytathatom a Dunához, a vízhez, a hajózáshoz kötődő munkáim bemutatását. Mint a rejtelmes Partszakasz, mely egyszerre utal a gyerekes kavicsdobálásra, és a múltunk drámai emlékeire is… Sodródásunk, időhöz kötött kiszolgáltatottságunk akár A Részeg Hajó kocódása, töredezése jelenik meg egyik legkedvesebb művészkönyvemben.

Hasonlóan a remény napjait éltük a főiskolás években… Latolgattuk, mit hozhat a jövő. Bíztunk a szakmai felkészültségünkben, a lehetőségekben. Mégis, szinte ajándéknak számított a szereplésünk, személyes megjelenésünk az IBA-n, Lipcsében, 1977-ben. E Nemzetközi Könyvkiállításon mutatkoztam meg először az európai könyvvilágban. Később ezt követte Frankfurt, Párizs… A Lipcsében bemutatott szitanyomatom volt az első lap a sorozatban, mely Pablo Neruda verséből formálódott. Új műfaj született, a versposzter. A diplomáig számos új darab készült, azt hiszem, ezek voltak az előfutárai a későbbi művészkönyves tevékenységemnek. Gazdag anyag lett ez mára. Sokféle, az erőteljes, identitásmegjelölő Nagy nő könyv ojektjétől, lap-tárgyakon át a mai, bibliofil művészkönyvekig…

A legfrissebb könyvmunkám, a Vaporetto című, Velencébe hívogat minket.

 

Vaporetto

 

Akár a dózse díszruhája, a könyvborítóm e kiállítás meghívóján üzeni, lesz még örömteli napunk sok, a remény türelmes napjai után!