Szentandrási-Sós Zsuzsa

 

Duna mentén. Kiss Ilona képzőművész

kiállítása[1]

 

A Duna az idő és a tér szövetségese. Hosszú útja során szerzett történeteit hullámain hordozza, melybe belefonódunk mi magunk is: látjuk fodrait, hajóink törik hullámait, arcunkba csap hozott levegője a fölötte átívelő hidak magaslatában. Majd tova viszi gondolatainkat: hol van már az, ami előbb még itt volt? Ám van, ami mindörök – most úgy tűnik. A kövek bélelte partok között hömpölygő folyam látványa a miénk, annak, aki itt él, emlékébe vésődik a tovatűnő hétköznapok során.

 

Mesél a könyvem (2017; vászon, kézzel színezett digitális print; 1000×700 mm)

A mű a Reformáció 500 – Kortárs Grafikai Pályázaton Debrecen Megyei Jogú Város Díját nyerte, szerepelt a Humán Örökség egyéni kiállításon, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában, 2018-ban.

 

Kiss Ilona számára a Duna több mint egy folyó. Ihlető forrása művészetének, hű kísérője múltjának és jövőjének, így alkotásaiban újra és újra felbukkan. Talán így is összegezhető az az élmény, melynek hatására az itt kiállított művei napvilágot láttak.

 

A Dunán – Petőfi Sándor verse (2014; művészkönyv, Nr.: II/III, linómetszet fürösztött, festett vásznon, hullámzó, egyedi hajtással, a borítón festett géz és gipszmassza felhasználásával, csukva: 300×190×30 mm, nyitva: 300×350 mm)

A mű az Országos Petőfi Pályázat nagydíjasa 2015-ben. Szerepelt a MAOE meghívásos Duna kiállításán (Vermes-villa, Dunaszerdahely) és a Mank Galériában (Szentendre, 2014). Bemutatták a Láthatatlan-Látható III. Nemzetközi Rajz és Képgrafikai Biennálén (Esterházy-palota, Győr, 2016), az MMA LélekJelenLét – Kortárs Magyar Művészet című kiállításán (Today Art Museum, Peking, 2018), a Nemzetközi Iparművészeti Biennálén (Cshongdzsui, Dél-Korea, 2019) és a Mestermunkák című tárlaton (Vigadó Galéria, Budapest, 2019). Bekerült a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum Gyűjteményébe és egy példánya fellehető egy francia magángyűjteményben is.

 

A teljes tárlat tematikán túli különlegessége, hogy habár viszonylag kevés alkotást vonultat fel, mégis alkalmunk van a műfaji és technikai sokszínűség felfedezésére. A teljes áttekintés során eljutunk a merített papíron való alkotástól a digitális printig, az egészen minimálisra szabott ábrázoló eszközöktől a fotó naturalizmusáig, a festészettől a tárgyalkotásig. Mindez jól illusztrálja, hogy Kiss Ilona művészetében evidencia a kísérletező kedv, azaz a különféle anyagok és technikák bátor alkalmazása. Segítségükkel saját emlékanyaga észrevétlenül keveredik művészi érdeklődésével. A művek a Duna fizikai, szellemi, ugyanakkor intellektuális tematikái köré csoportosulnak, annak közvetlen vagy távolabbi környezetét idézik meg. Esetenként különféle vízzel kapcsolatos asszociációkat ad, amik érzékenyen társulnak a jelen koncepcióhoz, mintegy gazdagítva a teljes anyag jelentéstartalmát. A válogatás érdekessége, hogy a víz több esetben mint az alkotás eszköze jelenik meg. Ilyen módszere, egyben saját védjegye a fürösztés, aminek során a különféle lapokat a kompozíció kívánalmai és a témának megfelelő, eltérő színárnyalatokkal gazdagítja. Szintén Kiss Ilonára jellemző sajátosság a különféle kivágott vagy természet adta formák felületének körberajzolása vagy festékbe mártott felületük képre nyomtatása, amik a tipográfus szakma iránti szeretetét látványosan illusztrálják. E két módszer ötvözetéből született az egyik legtekintélyesebb itt kiállított mű, az Uszadékfa. Különlegessége és hitelessége abban áll, hogy valóban egy uszadékfa lenyomatát láthatjuk, a megfestett vízfelület pedig a víz által jött létre, hiszen itt is az ún. fürösztés technikáját hívta a művész alkotásra. Mindkét módszer meglepetést tartogathat, hiszen nem lehet pontosan szabályozni minden apró részletét a komponálásnak, így megjelenhetnek rajta a művész számára is meglepetést okozó szín-összeolvadások, váratlan sziluettek. Mindezek között a leghatásosabb az a részlet, melyben a talált fa elején egy véletlenszerűen kirajzolódott vízi élőlény karaktere sejlik föl, ami azt is mutatja, hogy ezt az uszadékfát a pesti oldalról vélték látni azok, akiknek ez megadatott. A merített papír, ami hordozója e műnek, szintén a vízből fogatott fel.

 

Uszadékfa (2003–2014; Nr.: E. A. IV/V, kézzel merített papír, fa lenyomat, test lenyomat, fürösztéssel színezett alapon, vászonra kasírozva, vakkeretre húzva, 1040×1840 mm / 940×1740 mm)

A mű szerepelt a Dunán innen című egyéni kiállításon az Aba-Novák Galériában Leányfalun 2016-ban.

 

Kiss Ilona különleges világának non plus ultrái a komoly nemzetközi elismerést nyert művészkönyvek. E műfajban összegződnek a számára oly fontos dolgok: a könyv, a tipográfia és a költészet szeretete. Ezeket a tárgyakat, ha valaki elmélyülten szemléli, örökkön rögzülnek emlékezetében, hiszen egy egészen egyedi élményt hagynak maguk mögött. Ez a nemes tulajdonságuk rendkívüli leleményességükben rejlik: a művek művészi értéke párbeszédre kel annak tárgyával. Habár azt szolgálja/hordozza, mégsem a szövegen van a hangsúly. A látvány teljes egésze a fontos, az anyagok, a formák, a választott betűtípusok, valamint az egyes alkotóelemek összekapcsolási vagy rögzítési megoldásai. Kiss Ilona jelen kiállításon három, nem annyira ismert Dunáról szóló verset adoptál, olyanokat, amiket a három költő, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós és Kányádi Sándor gazdag életművéből érdemes ismerni. A figyelemfelhívás karakteres eszköze találóan kerül a helyére, méltó módon emeli tárgyát a művészet másik szférájába: itt a költemények megismételhetetlen formában kelnek új életre. A versek a Dunáról szólnak, ám ha elolvassuk ezeket a sorokat, egyértelművé válik, hogy még inkább az emberről. Éppúgy, mint minden alkotás, ami ebben a teremben ma este megtekinthető.