Cserjés Katalin, Hoványi Márton és Reményi József Tamás
Szepesi Dóra
„A megnyílót elzárja roppant távolság…”
Hagyaték nyomán született alternatív Hajnóczy-monográfia
Hajnóczy Péter halálának 40. évfordulójára jelent meg egy négyszáz oldalas tanulmánykötet ’BAJNOK. Szövegek a Hajnóczy Péter-hagyatékból, kommentárokkal címmel, amelyet Cserjés Katalin és Kancsó János szerkesztett. A kötetet szeptember 16-án mutatták be Budapesten, a Nyitott Műhelyben.
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Irodalmi Tanszékén dr. Cserjés Katalin vezetésével több mint tíz éve működik a Hajnóczy Péter (2009-től Hagyatékgondozó) Műhely, amely – birkózva a legendával, a „korpusszal”, vizsgálva és alakítva a még most is bizonytalan Hajnóczy-kánont – az író hagyatékának gondozását, feldolgozását is célul tűzte ki. Az est elején a műhely vezetője megemlékezett a három évvel ezelőtt hirtelen elhunyt Nagy Tamás jogszociológusról, irodalmárról, aki a munkacsoport vezetésében hatékonyan részt vett. A közönség soraiban üdvözölhették Végh Ágnest, Hajnóczy özvegyét, aki évekkel ezelőtt átadta Reményi József Tamásnak a hagyatékot. A több művészeti ágat is magában foglaló rendezvény első részében Cserjés Katalinnal Reményi József Tamás szerkesztő, kritikus, a Hajnóczy-hagyaték 30 éven át őrzője, majd átadója és Hoványi Márton PhD, az ELTE TÓK adjunktusa, kiemelt műhelytag, a 2020. novemberi online Téboly-konferencia szervezője beszélgetett. E kötet szerkesztmény ugyan, ám a tanulmányok 90%-át Cserjés Katalin írta, –elmondása szerint, ez az utolsó Hajnóczy-tanulmánykötete.
A hagyaték feltárása meglódította az újra reneszánszát élő Hajnóczy népszerűségét, amelynek megítélése a ’80-as évek második felében hullámvölgybe került, de majd a ’90-es években Hoványi Márton és nemzedéke, s a még fiatalabbak hallatlan érdeklődéssel fordultak az életmű felé. A 20. század harmadik harmadának írói közül sokan kerültek a süllyesztőbe – a magyar irodalomtörténeti és irodalmi emlékezet hálátlanul és vakon értékek egész tömegét ejtette el –, ehhez képest páratlan a Hajnóczy-hagyaték feldolgozása mentén létrejött látvány; számos tanulmány, konferenciakötet született a Hajnóczy-konferenciák nyomán is. Miközben a mostani egy ünnepi kötet, egyben a feldolgozó munka egyfajta összegzése, keresztmetszete, akár egy, a hagyaték nyomán született alternatív monográfia. „Olyan, mint egy puzzle – fogalmazta meg Hoványi Márton, tökéletesen mintázza, ahogyan a műhely működött a tanárnő vezetése alatt az elmúlt húsz évben.” A dobozokban talált szövegek, akár egy szövedék, az emlékezet tere – gondolatilag kapcsolódnak a nagy alapszövegekhez. Valószínű, hogy nem lesz a dobozokba zárt lapok közt még egy „Perzsia”, de a fellelt Tányéraknák és A jelentés például biztos, hogy a legkiemelkedőbb szövegek közé tartoznak. A szerző bizonyítékokat talált a műfaji sokoldalúságra is, a Martinovics töredék (szinopszis) példázza, hogy Hajnóczy regénnyel is akart próbálkozni, egy levél pedig arra utal, hogy drámakísérleteit Pál István rendező Szolnokon színpadra akarta állítani.
Cserjés Katalin
A műhelymunka hagyatékgyűjtő jellege mellett elméleti-kísérleti terep is. Hoványi Márton arról mesélt, mekkora élményt jelentett számára, amikor a hagyatékot tartalmazó dobozok megérkeztek a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Tanszékére, hogy mit is jelent kézbe fogni Hajnóczy írásképével egy füzetet. Az élményszerűségen túl kiemelte az elméleti munka jelentőségét és azt, hogy szabadságot, egyben felelősséget kaptak a kezükbe már fiatalon. „Mindez a tanárnő érdeme, mert ennek nyomán el is kezdhettünk felnőni. Mennyi tanulmány, konferencia-részvétel született ebből! Én haszonélvezője vagyok mindennek, hiszen e témából doktoráltam” – tette hozzá. Rajta kívül még számosan a Műhelyben tanulták meg, mit jelent irodalommal, szövegekkel foglalkozni – ennyire közelről, mekkora értéket jelent ez, benne van egy kutatói ethosz is; megtanulták, hogyan illik, szabad hozzányúlni egy hagyatékhoz, ami egy intimitással telített tér. Mivel nem kész szövegekről van szó, kommentárok nélkül egyetlen hagyatéki szöveget sem adtak ki. Munkájukban fontos az önfegyelem, hiszen olyat nem állíthatnak egy szövegről, aminek maga a szövegvilág, annak tényei ellentmondanak.
Több felfedezését is kiemelte Cserjés Katalin, például egy reszketeg, nagyon nehezen olvasható, kínnal papírra vetett írást, amely látszólag ugyanaz a három versszak, mintha valaki újra és újra igyekezne megírni valamit; ez a Kabul folyó-töredék. Hajnóczy az angol-afgán háború egy epizódját leíró hosszú Kipling-költemény egyik versszakát fordítja: „Nézd a Kabul folyót, mikor hulláma fekete”... A három változat közül az egyikbe beleprésel egy saját fél sort: „Rettegned csak magadtól kell” –, és ezzel megrendítően sajáttá teszi a versszakot. Egyébként Dobai Péter Hajsza című parányi verse rímel rá. „Hajnóczy olvasásakor ne feledkezzünk meg a szöveg másodlagos, titkos morajlásáról!” – jegyezte meg a megértés mélységeiről Cserjés Katalin. A Műhely munkatársai úgy látják, a hagyaték feldolgozásnak legnagyobb hozadéka, hogy e feltáró munka az életművet abszolút más szemszögből újraépítette. A hagyatékban különösen sok a műfaji átjárás, eldönthetetlen műnemiség, sőt a művészetből, az irodalom terepéről való kilépés is. Németh Gábort idézve, a hagyatékgondozás még egy fontos hozadékáról is beszélt Reményi József Tamás: a Hajnóczy-hagyaték értelmezése nyomán meg lehet kísérelni más életműveket is a 70-es, 80-as évek neoavantgárd törekvései felől értelmezni.
A második részben Németh Zsófia (SZTE BTK Modern Magyar PhD) egy, a Hajnóczy-hagyaték farvizén keletkező másik hagyatékot mutatott be. A humánum nevében című kötet az egyik intapusztai ápolt, Szépvölgyi Aliz hátrahagyott szépirodalmi szövegeit tartalmazza, Nagy Tamás dr., jogszociológus intencióit követve, Németh Zsófia bevezetőjével, jegyzetekkel, kísérőtanulmányokkal. https://tempevolgy.hu/konyvek/szepvolgyi-aliz-a-humanum-neveben A téma Hajnóczy szociografikus írásaihoz, főként Az elkülönítőhöz kötődik. A könyvbemutatón a közönség soraiban üdvözölhették dr. Konta Ildikót, aki talán az utolsó élő érintettje Az elkülönítővel kapcsolatos kutatásoknak. Pszichológusként Szépvölgyi Aliz hagyatékában szintén jelentős szerepet vállalt férjével, dr. Kiss-Vámosi Józseffel, aki az intaházi rehabilitációs központ pszichiáter főorvosa volt. Az írásos munka 1975-ben jelent meg a Valóság folyóiratban, bemutatta az elme-szociális intézményekben zajló hatalmi nyomást, illetve a méltatlan körülményeket, melyeket “politikai pszichiátria” fedőnévvel szoktak leplezni. Nagy Tamás kutatta Az elkülönítő hagyatéki részét, és 2013-ban, a Jelentések a süllyesztőből című kötetben kiadta. Az elkülönítőben először olvashatunk a szerző legfőbb interjúalanyáról, Szépvölgyi Alizról, akinek írói munkássága betekintést nyújt Hajnóczy munkájába: ő kívülről nézett befelé, Aliz pedig belülről kifelé. A szöveg – amelyből egy részletet meg is hallgattunk Mészáros Ágoston előadásában – egy egészséges ember tapasztalatát meséli el egy klinikai térben, ahova kezelni viszik, és ahol, a kezelés hatására, gyógyszeres delíriumon esik át.
Az esten két távollévő munkatárs projektje is felvázoltatott. Ludmán Katalin miskolci doktorandusz a Hajnóczy-hagyaték és az ezzel kapcsolatos publikációk elektronikus rögzítését végzi. A digitalizálás során azt tapasztalta, hogy az újabb és újabb hagyatéki szövegközlések markánsan alakították a kiadástörténetet, egyúttal a szakirodalmi érdeklődés alakulását. Az ismert életmű a szerző 1981-es halála óta folyamatosan bővül, s ha beleszámítjuk a még kiadásra érdemes hagyatéki szövegeket is, akkor megkétszereződni látszik. A Műhely tagjai fölfedezték a kivételes szerzői tudatosságot az életműben, az eddigi rendszerező munka egyik legfontosabb tanulsága pedig az, hogy a kritikai kiadást digitális formában lenne érdemes elkészíteni – éppen a hálózatosság miatt kifejezetten alkalmas erre a korpusz.
Malya Attila festménye Hajnóczyról
A műhely vezetője ezután Rácz Lőrinc fénytechnikus intermediális munkáit foglalta össze, aki, mint A parancs című szöveg disszertánsa, a 2018-as szegedi Hajnóczy-konferenciára készített fény-installációt e műre. Az intermedialitás jegyében végezetül két fiatal művészt láttunk és hallottunk, akiket Hajnóczy szövegei alkotásra ösztönöztek. Bemutatkozott Malya Attila festőművész, a ’Bajnok kötet címlapján lévő szuggesztív portré alkotója, valamint Kancsó Luca kortárstánc-művész. Tőle Hajnóczy Péter Gyűrűk című enigmatikus szövegére láthattunk improvizációt.
További könyvbemutatók:
2021. október 13. szerda, 18h, Grand Café, Szeged
2021. október 26. 17:00, Írók Boltja
2021. december 3. 17:00, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum
