Ványai Fehér József
„Művészete a bartóki, kodályi modell
szuggesztív változata”
Az Oláh János életmű-konferenciáról
(Petőfi Irodalmi Múzeum, 2019. november 7.)
Szentmártoni János József Attila-díjas költő, író arra emlékeztette a megjelenteket, hogy Oláh János éppen 25 éve kapott megbízást a Magyar Napló megszervezésére. A munka sikeresnek bizonyult, hiszen a folyóirat, a kiadó, a könyvesbolt ma is létezik. A Magyar Írószövetség elnöke avval a felütéssel indított, hogy Oláh Jánosnak talán „önzőbbnek kellett volna lennie”, saját karrierét jobban építeni, bár a társadalom így nyert egy értékes közembert, s végül az alkotó mégis maradandó műveket tett le az asztalra.
Szentmártoni János
Szentmártoni felfogásában Oláh János „az örök vesztesek nyugalmával, ugyanakkor egy kínai bölcs lényeglátásával” szemlélte a világot, amelynek rendszerváltás után igyekezett aktív szereplője lenni. A közelmúlt történelmének hiteles szemtanúja volt, akiből sohasem lett a politikai hatalom kiszolgálója. Felismerte, hogy a hagyományos társadalmi modell felbomlik, lírájában éppen ezért állított emléket például a népköltészet értékeinek. Látva az értékvesztést, mégsem akart elborzasztani, sokkal inkább fáradhatatlanul tevékenykedni. Sokan a magányos harcosok közé számították, s ennek csak látszólag mond ellent, hogy nagy szervező hírében állott. Legnagyobb csatáit egyedül vívta, de morális érzékenységét a közösség érdekében hasznosította. Így vált belőle a nemzet élő emlékezete és lelkiismerete, s bár a nehéz sors megkeményítette vonásait, végig ott lakott benne a „játékos ember”.
Jánosi Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész Oláh János életművének műnemi és műfaji összetettségéről, irodalomtörténeti helyzetéről értekezett. A Magyar Napló Kiadó jelenlegi irodalmi vezetője úgy látta, hogy a három éve elhunyt művész mindhárom műnemben jelentőset alkotott, s akit nem véletlenül soroltak azok közé, akik több műfajban mozognak otthonosan. Oláh János a korabeli magyar élet kritikusai közé számított, aki ezért a pártállamban a tiltott és a tűrt kategóriába soroltatott. Fontos műveit sokáig elhallgatták, ha mégis megjelent, inkább bírálták. Állami állást nem vállalt, pedig Pándi Pál, a kor egyik nagyhatalmú kultúrpolitikusa karriert ígért neki. Oláh János inkább a modern drámaírás eszközeivel kritizálta a társadalmat, ő már akkor beszélt az elidegenedés negatív jelenségéről, amikor még kevesen ismerték fel pusztító hatását. Aztán következett a Közel című nagyregény, amely először (komoly kiadói hibából) két részben jelent meg. Jánosi Zoltán egyébként a Közelről azt mondta, hogy az a magyar próza kivételes alkotása. Az őrült című kisregény témája a lázadás gesztusának megélése és a kirekesztettség érzésének dokumentálása. Az egzisztencializmus műre tett hatása tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy az ihletforrás azért a magyar valóságból ered. A Száműzött történetek novelláinak világa a parasztság és a falu tönkretételének lenyomata, s a stílus elemzésekor eszünkbe juthatnak a nagy elődök: Móricz Zsigmond, Szabó Pál, Sinka István. Viszont a nagyvárosi hangulatok, életképek festésekor nem felejtkezthetünk el Gelléri Andor Endre vagy Nagy Lajos hatásáról sem.
Jánosi Zoltánnál a szó
A Magyar Napló mostani főszerkesztője Oláh János lírájáról szólva úgy vélte, hogy az a szellemi ellenállás megjelenítésére is alkalmas lehetett, s benne megfogadalmazódhatott kétség, önvád, de akár meghasonlás. A szépirodalom ugyan képes a poéta közérzetének ábrázolására, viszont Oláh János arra alkalmas időben a cselekvésről, a tettről sem feledkezett el: azóta működő szellemi műhelyeket épített fel, támogatta a tehetséges fiatalokat, s megkerülhetetlen közéleti figurává nőtte ki magát.
Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész nemzedéke lelkiismeretének nevezte az életmű-konferencia központi szereplőjét, aki nívós életművet hagyott hátra. Íróként jellemezte a bajvívó személyesség, s akinek minden tette azt bizonyította, hogy eggyé akart válni a közeggel, amelyből vétetett, megbecsülte a fizikai munkát. Sokkal inkább elvegyülni szeretett volna, mint kiválni. Tudta: a behódolás halál, s hogy a semmi szószólajaként is a minden a fontos. Ugyan becsülte az Illyés Gyula-féle „haza a magasban” alapállást, de ő maga inkább ezt vallotta: haza a szívben. Szellemi állócsillagai: a népi írók, Bartók, Kodály, Nagy László, Juhász Ferenc, és még jónéhányan. Oláh János a modern népíség egyik, legújabb kori megteremtőjének tekinthető.
Jávorszky Béla Magyarország Babérkoszorúja-díjas író, műfordító Oláh Jánosra úgy emlékezett, mint aki figyelemmel kísérte az európai- és a világirodalmat. Az általa irányított folyóirat ablakot nyitott a visegrádi országokra, aztán Észak-Európára, de két évtized alatt az öreg kontinens szinte egésze sorra került, sőt Amerika, India. A jó szerkesztő mintaképeként együttműködésre törekedett külföldi fordítóműhelyekkel, s a szavak mestereként nem tűrte a szakmaiatlanságot.
Péntek Imre, a Kilencek költőcsoport tagja Életöröm és múlandóság motívumai Oláh János költészetében címmel tartott érzékletes előadást, sok idézettel fűszerezve mondandóját. Tóth László József Attila-díjas szerkesztő érdekes adalékokkal szolgált a közösségteremtő Oláh János és egy nemzedék pályakezdéséhez, felidézve, mit jelentett anno a „határokon innen és túl” érzés. Tóth László a fegyelmezettséget, a szikárságot emelte ki e költészet elemzésekor, s hogy a versvilágot áthatja a metafizika mint filozófiai rendszer és módszer. Mint a kovács üti kalapáccsal a forró vasat, úgy kalapálja a megidézett művész a ritmust és a verslábakat – talán nem véletlen az áthallás, hiszen Oláh egyik felmenője éppen ezt a szakmát űzte. A Közel szerzője „velünk maradt az időben, ma is halljuk, amint figyelmeztet: ne a mindenkori kánonképzőkre figyeljünk, hanem a lényegre”.
Vári Fábián László Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő az Elérhetetlen föld nemzedéke fellépésének hatástörténetét idézte fel. Megtudhattuk tőle, milyen sokat jelentett 1969-ben Kárpátalja írástudói számára az azóta híressé vált antológia megjelenése. Vári Fábián László megemlítette, hogy Oláh János az elsők között ismerte fel Nagy Zoltán Mihály könyve, A Sátán fattya jelentőségét, s ajánlotta az év könyvének.
Bertha Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész felfogásában Oláh János Elérhetetlen föld című, legendás versében az elsüllyedt emlékezet roncsaiban kutatott, melynek során létfilozófiai mélységekig jutott. Ez a költészet a bartóki, kodályi modell szuggesztív változata, amely megalapozta egy egész nemzedék ontológiáját. Elfér benne bölcseleti reflexió és nemzetféltő sorstudat, s egyszerre jellemzi tárgyiasság és elvontság. Mintha valami kollektív megbántottság szivárogna a sorok közül, veszteségtudat, s mindez egyszemélyes költői nyelven előadva. Mi, a befogadók sugárzó versbeszéd műélvezői lehetünk. Paradoxon, de itt teljesül: érvényes Wittgenstein híres szlogenje (amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell), ugyanakkor elfogadjuk, szinte természetesnek tartjuk, hogy Oláh János érdeklődik a nemzeti sorskérdések iránt, s ahol teheti, kitárgyalja azokat.
Bertha Zoltán beszél Oláh Jánosról
Mezey Katalin Kossuth-díjas író, költő, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője (Oláh János özvegye) társa intellektuális költészetéről beszélt, kindulási pontként a mindent elborító és felfaló tömegkultúra és a nemzeti kultúra harcát boncolgatva. Érdekes verselemzést hallhattunk tőle, férje 1969-es keltezésű, Birkapásztor című költeményét hasonlította össze a 2014-ben újrafogalmazott Pásztor című változattal. Az írások kapcsán Mezey Katalin beavatta az érdeklődőket az „asszociációk rejtett logikájába”.
Mezey Katalin
Pataky Adrienn irodalomtörténész, Oláh János-ösztöndíjas szerkesztő témája a Kilencek-líraantológia, míg Kondor Péter János irodalomtudós, szerkesztőé a konferencia központi alakjának regényvilága volt. Molnár Krisztina irodalomtörténész, tanszékvezető, főiskolai tanár Az őrült című regény értelmezésében mélyült el.
Pataky Adrienn
Ködöböcz Gábor irodalomtörténész, főiskolai docens Oláh János kései költészetében merült el, amely líra immáron a halálközelséget rögzítette. Ködöböcz Gábor megállapításai szerint az alkotóban a fenyegetettség ellenére is megmaradt a tisztánlátás képessége, hamis ábrándok nélkül készült az ismeretlenbe. Lelki erejét bizonyítja, hogy megőrizte a távozás méltóságát. Az Agria főszerkesztője jelentős versnek nevezte a Pinceszeri elégiát, amelynek eszköztára a kozmikus személyességtől az ironikus elégikusságig terjed.
Stamler Ábel vallástudós, szerkesztő Oláh János életművének recepcióját ismertette vázlatosan.
Fotók: Vadócz Dávid
