Helyszíni tudósítások

 

 olah_konf_1.jpg

 

Ványai Fehér József

 

„Művészete a bartóki, kodályi modell

szuggesztív változata”

 

Az Oláh János életmű-konferenciáról

(Petőfi Irodalmi Múzeum, 2019. november 7.)

 

Szentmártoni János József Attila-díjas költő, író arra emlékeztette a megjelenteket, hogy Oláh János éppen 25 éve kapott megbízást a Magyar Napló megszervezésére. A munka sikeresnek bizonyult, hiszen a folyóirat, a kiadó, a könyvesbolt ma is létezik. A Magyar Írószövetség elnöke avval a felütéssel indított, hogy Oláh Jánosnak talán „önzőbbnek kellett volna lennie”, saját karrierét jobban építeni, bár a társadalom így nyert egy értékes közembert, s végül az alkotó mégis maradandó műveket tett le az asztalra.  

 

Szentmartoni.jpg
Szentmártoni János

 

Szentmártoni felfogásában Oláh János „az örök vesztesek nyugalmával, ugyanakkor egy kínai bölcs lényeglátásával” szemlélte a világot, amelynek rendszerváltás után igyekezett aktív szereplője lenni. A közelmúlt történelmének hiteles szemtanúja volt, akiből sohasem lett a politikai hatalom kiszolgálója. Felismerte, hogy a hagyományos társadalmi modell felbomlik, lírájában éppen ezért állított emléket például a népköltészet értékeinek. Látva az értékvesztést, mégsem akart elborzasztani, sokkal inkább fáradhatatlanul tevékenykedni. Sokan a magányos harcosok közé számították, s ennek csak látszólag mond ellent, hogy nagy szervező hírében állott. Legnagyobb csatáit egyedül vívta, de morális érzékenységét a közösség érdekében hasznosította. Így vált belőle a nemzet élő emlékezete és lelkiismerete, s bár a nehéz sors megkeményítette vonásait, végig ott lakott benne a „játékos ember”.  

Jánosi Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész Oláh János életművének műnemi és műfaji összetettségéről, irodalomtörténeti helyzetéről értekezett. A Magyar Napló Kiadó jelenlegi irodalmi vezetője úgy látta, hogy a három éve elhunyt művész mindhárom műnemben jelentőset alkotott, s akit nem véletlenül soroltak azok közé, akik több műfajban mozognak otthonosan. Oláh János a korabeli magyar élet kritikusai közé számított, aki ezért a pártállamban a tiltott és a tűrt kategóriába soroltatott. Fontos műveit sokáig elhallgatták, ha mégis megjelent, inkább bírálták. Állami állást nem vállalt, pedig Pándi Pál, a kor egyik nagyhatalmú kultúrpolitikusa karriert ígért neki. Oláh János inkább a modern drámaírás eszközeivel kritizálta a társadalmat, ő már akkor beszélt az elidegenedés negatív jelenségéről, amikor még kevesen ismerték fel pusztító hatását. Aztán következett a Közel című nagyregény, amely először (komoly kiadói hibából) két részben jelent meg. Jánosi Zoltán egyébként a Közelről azt mondta, hogy az a magyar próza kivételes alkotása. Az őrült című kisregény témája a lázadás gesztusának megélése és a kirekesztettség érzésének dokumentálása. Az egzisztencializmus műre tett hatása tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy az ihletforrás azért a magyar valóságból ered.  A Száműzött történetek novelláinak világa a parasztság és a falu tönkretételének lenyomata, s a stílus elemzésekor eszünkbe juthatnak a nagy elődök: Móricz Zsigmond, Szabó Pál, Sinka István. Viszont a nagyvárosi hangulatok, életképek festésekor nem felejtkezthetünk el Gelléri Andor Endre vagy Nagy Lajos hatásáról sem. 

 

olah_konf_Janosi.jpg
Jánosi Zoltánnál a szó

 

A Magyar Napló mostani főszerkesztője Oláh János lírájáról szólva úgy vélte, hogy az a szellemi ellenállás megjelenítésére is alkalmas lehetett, s benne megfogadalmazódhatott kétség, önvád, de akár meghasonlás. A szépirodalom ugyan képes a poéta közérzetének ábrázolására, viszont Oláh János arra alkalmas időben a cselekvésről, a tettről sem feledkezett el: azóta működő szellemi műhelyeket épített fel, támogatta a tehetséges fiatalokat, s megkerülhetetlen közéleti figurává nőtte ki magát.

Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész nemzedéke lelkiismeretének nevezte az életmű-konferencia központi szereplőjét, aki nívós életművet hagyott hátra. Íróként jellemezte a bajvívó személyesség, s akinek minden tette azt bizonyította, hogy eggyé akart válni a közeggel, amelyből vétetett, megbecsülte a fizikai munkát. Sokkal inkább elvegyülni szeretett volna, mint kiválni. Tudta: a behódolás halál, s hogy a semmi szószólajaként is a minden a fontos. Ugyan becsülte az Illyés Gyula-féle „haza a magasban” alapállást, de ő maga inkább ezt vallotta: haza a szívben. Szellemi állócsillagai: a népi írók, Bartók, Kodály, Nagy László, Juhász Ferenc, és még jónéhányan. Oláh János a modern népíség egyik, legújabb kori megteremtőjének tekinthető.

Jávorszky Béla Magyarország Babérkoszorúja-díjas író, műfordító Oláh Jánosra úgy emlékezett, mint aki figyelemmel kísérte az európai- és a világirodalmat. Az általa irányított folyóirat ablakot nyitott a visegrádi országokra, aztán Észak-Európára, de két évtized alatt az öreg kontinens szinte egésze sorra került, sőt Amerika, India. A jó szerkesztő mintaképeként együttműködésre törekedett külföldi fordítóműhelyekkel, s a szavak mestereként nem tűrte a szakmaiatlanságot.

Péntek Imre, a Kilencek költőcsoport tagja Életöröm és múlandóság motívumai Oláh János költészetében címmel tartott érzékletes előadást, sok idézettel fűszerezve mondandóját. Tóth László József Attila-díjas szerkesztő érdekes adalékokkal szolgált a közösségteremtő Oláh János és egy nemzedék pályakezdéséhez, felidézve, mit jelentett anno a „határokon innen és túl” érzés. Tóth László a fegyelmezettséget, a szikárságot emelte ki e költészet elemzésekor, s hogy a versvilágot áthatja a metafizika mint filozófiai rendszer és módszer. Mint a kovács üti kalapáccsal a forró vasat, úgy kalapálja a megidézett művész a ritmust és a verslábakat – talán nem véletlen az áthallás, hiszen Oláh egyik felmenője éppen ezt a szakmát űzte. A Közel szerzője „velünk maradt az időben, ma is halljuk, amint figyelmeztet: ne a mindenkori kánonképzőkre figyeljünk, hanem a lényegre”.

Vári Fábián László Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő az Elérhetetlen föld nemzedéke fellépésének hatástörténetét idézte fel. Megtudhattuk tőle, milyen sokat jelentett 1969-ben Kárpátalja írástudói számára az azóta híressé vált antológia megjelenése. Vári Fábián László megemlítette, hogy Oláh János az elsők között ismerte fel Nagy Zoltán Mihály könyve, A Sátán fattya jelentőségét, s ajánlotta az év könyvének.

Bertha Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész felfogásában Oláh János Elérhetetlen föld című, legendás versében az elsüllyedt emlékezet roncsaiban kutatott, melynek során létfilozófiai mélységekig jutott. Ez a költészet a bartóki, kodályi modell szuggesztív változata, amely megalapozta egy egész nemzedék ontológiáját. Elfér benne bölcseleti reflexió és nemzetféltő sorstudat, s egyszerre jellemzi tárgyiasság és elvontság. Mintha valami kollektív megbántottság szivárogna a sorok közül, veszteségtudat, s mindez egyszemélyes költői nyelven előadva. Mi, a befogadók sugárzó versbeszéd műélvezői lehetünk. Paradoxon, de itt teljesül: érvényes Wittgenstein híres szlogenje (amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell), ugyanakkor elfogadjuk, szinte természetesnek tartjuk, hogy Oláh János érdeklődik a nemzeti sorskérdések iránt, s ahol teheti, kitárgyalja azokat.

 

 vadoczfoto.mn.ojkonf-216.jpg
Bertha Zoltán beszél Oláh Jánosról

 

Mezey Katalin Kossuth-díjas író, költő, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője (Oláh János özvegye) társa intellektuális költészetéről beszélt, kindulási pontként a mindent elborító és felfaló tömegkultúra és a nemzeti kultúra harcát boncolgatva. Érdekes verselemzést hallhattunk tőle, férje 1969-es keltezésű, Birkapásztor című költeményét hasonlította össze a 2014-ben újrafogalmazott Pásztor című változattal. Az írások kapcsán Mezey Katalin beavatta az érdeklődőket az „asszociációk rejtett logikájába”.

 

Mezey_Katalin.jpg
Mezey Katalin

 

Pataky Adrienn irodalomtörténész, Oláh János-ösztöndíjas szerkesztő témája a Kilencek-líraantológia, míg Kondor Péter János irodalomtudós, szerkesztőé a konferencia központi alakjának regényvilága volt. Molnár Krisztina irodalomtörténész, tanszékvezető, főiskolai tanár Az őrült című regény értelmezésében mélyült el.

 

vadoczfoto.mn.ojkonf-176.jpg
Pataky Adrienn

 

Ködöböcz Gábor irodalomtörténész, főiskolai docens Oláh János kései költészetében merült el, amely líra immáron a halálközelséget rögzítette. Ködöböcz Gábor megállapításai szerint az alkotóban a fenyegetettség ellenére is megmaradt a tisztánlátás képessége, hamis ábrándok nélkül készült az ismeretlenbe. Lelki erejét bizonyítja, hogy megőrizte a távozás méltóságát. Az Agria főszerkesztője jelentős versnek nevezte a Pinceszeri elégiát, amelynek eszköztára a kozmikus személyességtől az ironikus elégikusságig terjed.

Stamler Ábel vallástudós, szerkesztő Oláh János életművének recepcióját ismertette vázlatosan.

 

Fotók: Vadócz Dávid


Főoldal

2019. november 14.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Szálinger Balázs: Zrínyiújvári dalTompa Gábor verseiTóth László: Badar radarSzálinger Balázs: A siriusiak
Prózák
Egressy Zoltán: ÖtvenSzabó T. Anna: AlagsorsKontra Ferenc: A faun és a feketerigóSántha Attila: Agyafúrt detektív nyomoz
Kritikák
Maradunk a FöldönAz azsagonjáróKínlódás és elragadtatás - Szabó T. Anna: HatárRendszerújra
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA