Kiss László
Fekete Vince Szárnyvonala Békéscsabán
A többek között Bárka-díjjal is elismert Fekete Vince régóta lapunk rendszeres szerzője. November 12-ei estjén Farkas Wellmann Éva szerkesztőtársunk kérdezte legújabb, Szárnyvonal című verseskötetéről, természetlírájáról, szerelmi költészetéről, felelevenítve egy rendhagyó irodalomórát is, amelyen először találkozott a kézdivásárhelyi költővel és verseivel. A békéscsabai volt a legújabb Fekete Vince-kötet nyolcadik bemutatója. „Megállsz, szétnézel téveteg, / van-e tovább vajon, kérdezed, / előtted mintha lépcsők, s fényjelek, / és éjszaka, s a vak űrben / mintha / valaki szólítana, / hívna, / töprengsz, mit tegyél, belátom… // Csak előre, csak fölfelé, barátom!”
Jöttünk, vártunk, dedikáltattunk. A Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéháza megtelt az est kezdetére, akadt, aki egyenesen Óbudáról érkezett közénk. Figyeltük a neszeket – voltak. Sóhajtás, hümmögés, valamint ez de jó volt. A Szárnyvonal megtalálta a közönségét. „Sehova nem megyek, hova tartok, / csak jönnek szembe azok az arcok, / szembe, aztán már mögöttem vannak, / leráznám őket, de nem akarlak. // Nem tudom, hol vagy, közöttük járhatsz, / tessék, azt mondják, itt vannak, várnak. / Csak a hangod nem szól, hogy ráznám le? / Leráznám, nem merem, hátha szólsz te.”
A Szárnyvonal 52 verset tartalmaz, és tartalmaz hangyalesőt és csoportképet, Bálványos-környéki tájat és magashegyi búvárokat, tartalmaz ingólápot, erdőket, fákat, füveket, tavakat, és apokrif parancsolatokat is tartalmaz, és némi Kosztolányit, Dsidát, Szabó Lőrincet és Shakespeare-t, valamint egy csipetnyi Metallicát is. Látszik benne az onnét-valóság, látszanak a hegyek, mondja a szerző. „Aranyló tarlók, virágzó szarkaláb, / fennsíkok, csúcsok, ahonnan nincs tovább; / bodzák, menták, apró virágú füzikék, / lóherés örömtől duzzadó bibék, / idilli ábrándok és pásztormesék, / egészség, erő, szívós egyszerűség, / földi mennyország, fodros lombú berek, / pitypangok, sárgálló kutyatejek, / lomha csend, lombsusogás, tücsökzene, / hogy meghasad a szív, az ész is bele…”
Fekete Vince nemcsak jól ír, de mesélni is nagyon tud: mindjárt a fölvezető kérdésre hosszan válaszol, és akár egy igazi poeta doctus, értekezik formáról és versről, felvázolja a kötet szerkezetét, tematikai rendjét, ismerteti és értelmezi is a főbb motívumokat – rendhagyó irodalomóra, újból. Megtudjuk, hogy az erdélyi tájról írni számára elsősorban érzelmi viszony kérdése, és nem morális kötelességé, Caspar David Friedrich festészetére hivatkozva pedig a tájrajz „anyagszerűsége” mellett a metafizikai teljesség, az áttűnések, a „túliság” ábrázolásának fontosságát hangsúlyozza. „Leül az egyik padra, és arcát a nap felé tartja, a levelek között / déli irányból rézsútosan betörő sugarak irányába. Behunyja / a szemét, figyeli, ahogy szinte zúg a csend a fülben, mialatt / kellemesen bizsergetik arcát, tagjait a jóleső napsugarak. / Nyugodt. Három őr áll nagy némán e mesebeli táj fölött, / a savanyúvizes ingóláp fölé emelkedve évezredek óta.”
A szó, noha elhangzik, nem száll el, és az írás is megmarad: békéscsabai estjén Fekete Vince sokat és érezhető örömmel olvasott – a Szárnyvonal a jövőre újabb verseskönyvvel gyarapodó költői pálya érezhetően fontos állomása. Mindig izgalmas hallgatni, ahogy a szerző saját, immár visszavonhatatlan alkotásáról gondolkodik, majd saját értelmezésében tolmácsolja a verseket. „Mintha csak egyszeriben megszűnt / volna a teremtés, megállt volna a teremtő / valamelyik napon, és elkezdené visszavenni, / amit addig megteremtett, elkezdené lepakolni / a színről a napot, a holdat, kifújni a csillagokat, / égitesteket, mint egy negatív visszateremtésben, / leszedni a vizeket, patakokat, megszüntetni a / szeleket, viharokat, eltüntetni a hegyeket, / völgyeket, hogy ne legyen már semmi, semmi”.
Fotók: Rácz Katalin 2018. november 13. |
Helyszíni tudósítások Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet! A regisztrációhoz kattintson ide! A bejelentkezéshez kattintson ide! Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan. |
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa Meghirdették a XXII. Aquincumi KöltőversenytAdy-emlékest a Pesti VigadóbanKöltői és újságírói díjakat adott át a Magyar Írószövetség Ma van a magyar kultúra napjaSzvoren Edina kapta az idei Mészöly Miklós-díjatPályázható az Örkény István drámaírói ösztöndíjMeghirdették az idei Móricz Zsigmond-ösztöndíjat Szilasi László BékéscsabánElhunyt Grendel LajosA 2018-as év Bárka-díjasaiÖsszes
Prózák
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl Traumafeldolgozás az álom hídjánHova tovább? - Pejin Lea kötetéről Hamleti halogatás mint generációs sajátosságCsehy Zoltán: Színek könyveBejárni az írás terét - Krasznahorkai László: A Manhattan-tervMegtalált kötet - Csillag Tamás Megtalált országáról Az értelmezés füstcsíkjai - a Lözsurnál dö Lüniverről Századfordulós akcióregényTörténetek háború után - Horváth László Imre könyvéről Képzelt futás belső tájbanÖsszes
Esszék, tanulmányok
TD (Touchdown) – Tandori Dezső halálhírére Székely János, a konzervatív/”posztmodern” prózaíró„Csakis ott van szükség mentségre, ahol nincs mentség” - Közelítések Székely János világáhozFilozófia és irodalom viszonya Székely János költészetében Székely János, az író, az emberElek Tibor: A világértelmező Székely JánosLevél Grendel Lajosnak odaátraErdész Ádám: Fényben – homálybanA néző identitása: Mi József Attila Hamletnek?Hamlet: drámák és szövegkönyvek Kazinczy Ferenc Hamlet-fordításárólObjektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetÖsszes
Drámák
A jó tanuló felel
Falvai Mátyás Karinthy Frigyesről Miklya Anna Mikszáth KálmánrólBene Zoltán Tömörkény IstvánrólSopotnik Zoltán Nagy LajosrólPotozky László Franz KafkárólCsepregi János Csáth GézárólDemény Péter Mikszáth KálmánrólKrusovszky Dénes NovalisrólBabiczky Tibor Krúdy GyulárólMaros András Gelléri Andor EndrérőlÖsszes
Tündérkert
Kiss Tibor Noé: Tovább és továbbSopotnik Zoltán: Megismerni a metafizikátHorváth László Imre: Kedvenc olvasmányaimMaros András: Pisti és VerneTallér Edina: BowieÁfra János: Nem érteni és megszeretniTóth Kinga: TülkölniFerdinandy György: A művészet a sérültekéSzilasi László: Nem tudom...Csabai László: Hitetlenül hinniÖsszes
Bejelentkezés
|