Helyszíni tudósítások

 

 Kiss László

 

Fekete Vince Szárnyvonala Békéscsabán

 

Vince_Eva.JPG 

 

A többek között Bárka-díjjal is elismert Fekete Vince régóta lapunk rendszeres szerzője. November 12-ei estjén Farkas Wellmann Éva szerkesztőtársunk kérdezte legújabb, Szárnyvonal című verseskötetéről, természetlírájáról, szerelmi költészetéről, felelevenítve egy rendhagyó irodalomórát is, amelyen először találkozott a kézdivásárhelyi költővel és verseivel. A békéscsabai volt a legújabb Fekete Vince-kötet nyolcadik bemutatója. „Megállsz, szétnézel téveteg, / van-e tovább vajon, kérdezed, / előtted mintha lépcsők, s fényjelek, / és éjszaka, s a vak űrben / mintha / valaki szólítana, / hívna, / töprengsz, mit tegyél, belátom… // Csak előre, csak fölfelé, barátom!”

 

 

Vince-k__v__h__z.jpg

 

 

 

Jöttünk, vártunk, dedikáltattunk. A Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéháza megtelt az est kezdetére, akadt, aki egyenesen Óbudáról érkezett közénk. Figyeltük a neszeket – voltak. Sóhajtás, hümmögés, valamint ez de jó volt. A Szárnyvonal megtalálta a közönségét. „Sehova nem megyek, hova tartok, / csak jönnek szembe azok az arcok, / szembe, aztán már mögöttem vannak, / leráznám őket, de nem akarlak. // Nem tudom, hol vagy, közöttük járhatsz, / tessék, azt mondják, itt vannak, várnak. / Csak a hangod nem szól, hogy ráznám le? / Leráznám, nem merem, hátha szólsz te.”

 

Vince-k__tet.jpg

 

A Szárnyvonal 52 verset tartalmaz, és tartalmaz hangyalesőt és csoportképet, Bálványos-környéki tájat és magashegyi búvárokat, tartalmaz ingólápot, erdőket, fákat, füveket, tavakat, és apokrif parancsolatokat is tartalmaz, és némi Kosztolányit, Dsidát, Szabó Lőrincet és Shakespeare-t, valamint egy csipetnyi Metallicát is. Látszik benne az onnét-valóság, látszanak a hegyek, mondja a szerző. „Aranyló tarlók, virágzó szarkaláb, / fennsíkok, csúcsok, ahonnan nincs tovább; / bodzák, menták, apró virágú füzikék, / lóherés örömtől duzzadó bibék, / idilli ábrándok és pásztormesék, / egészség, erő, szívós egyszerűség, / földi mennyország, fodros lombú berek, / pitypangok, sárgálló kutyatejek, / lomha csend, lombsusogás, tücsökzene, / hogy meghasad a szív, az ész is bele…”

 

Vince-magyar__z__s.jpg

 

Fekete Vince nemcsak jól ír, de mesélni is nagyon tud: mindjárt a fölvezető kérdésre hosszan válaszol, és akár egy igazi poeta doctus, értekezik formáról és versről, felvázolja a kötet szerkezetét, tematikai rendjét, ismerteti és értelmezi is a főbb motívumokat – rendhagyó irodalomóra, újból. Megtudjuk, hogy az erdélyi tájról írni számára elsősorban érzelmi viszony kérdése, és nem morális kötelességé, Caspar David Friedrich festészetére hivatkozva pedig a tájrajz „anyagszerűsége” mellett a metafizikai teljesség, az áttűnések, a „túliság” ábrázolásának fontosságát hangsúlyozza. „Leül az egyik padra, és arcát a nap felé tartja, a levelek között / déli irányból rézsútosan betörő sugarak irányába. Behunyja / a szemét, figyeli, ahogy szinte zúg a csend a fülben, mialatt / kellemesen bizsergetik arcát, tagjait a jóleső napsugarak. / Nyugodt. Három őr áll nagy némán e mesebeli táj fölött, / a savanyúvizes ingóláp fölé emelkedve évezredek óta.”

 

 

Vince-olvas.jpg

 

A szó, noha elhangzik, nem száll el, és az írás is megmarad: békéscsabai estjén Fekete Vince sokat és érezhető örömmel olvasott – a Szárnyvonal a jövőre újabb verseskönyvvel gyarapodó költői pálya érezhetően fontos állomása. Mindig izgalmas hallgatni, ahogy a szerző saját, immár visszavonhatatlan alkotásáról gondolkodik, majd saját értelmezésében tolmácsolja a verseket. „Mintha csak egyszeriben megszűnt / volna a teremtés, megállt volna a teremtő / valamelyik napon, és elkezdené visszavenni, / amit addig megteremtett, elkezdené lepakolni / a színről a napot, a holdat, kifújni a csillagokat, / égitesteket, mint egy negatív visszateremtésben, / leszedni a vizeket, patakokat, megszüntetni a / szeleket, viharokat, eltüntetni a hegyeket, / völgyeket, hogy ne legyen már semmi, semmi”.

 

Fotók: Rácz Katalin


Főoldal

2018. november 13.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Lanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián verseiKaracs Andrea versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA