Kiss László
Fekete Vince Szárnyvonala Békéscsabán
A többek között Bárka-díjjal is elismert Fekete Vince régóta lapunk rendszeres szerzője. November 12-ei estjén Farkas Wellmann Éva szerkesztőtársunk kérdezte legújabb, Szárnyvonal című verseskötetéről, természetlírájáról, szerelmi költészetéről, felelevenítve egy rendhagyó irodalomórát is, amelyen először találkozott a kézdivásárhelyi költővel és verseivel. A békéscsabai volt a legújabb Fekete Vince-kötet nyolcadik bemutatója. „Megállsz, szétnézel téveteg, / van-e tovább vajon, kérdezed, / előtted mintha lépcsők, s fényjelek, / és éjszaka, s a vak űrben / mintha / valaki szólítana, / hívna, / töprengsz, mit tegyél, belátom… // Csak előre, csak fölfelé, barátom!”
Jöttünk, vártunk, dedikáltattunk. A Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéháza megtelt az est kezdetére, akadt, aki egyenesen Óbudáról érkezett közénk. Figyeltük a neszeket – voltak. Sóhajtás, hümmögés, valamint ez de jó volt. A Szárnyvonal megtalálta a közönségét. „Sehova nem megyek, hova tartok, / csak jönnek szembe azok az arcok, / szembe, aztán már mögöttem vannak, / leráznám őket, de nem akarlak. // Nem tudom, hol vagy, közöttük járhatsz, / tessék, azt mondják, itt vannak, várnak. / Csak a hangod nem szól, hogy ráznám le? / Leráznám, nem merem, hátha szólsz te.”
A Szárnyvonal 52 verset tartalmaz, és tartalmaz hangyalesőt és csoportképet, Bálványos-környéki tájat és magashegyi búvárokat, tartalmaz ingólápot, erdőket, fákat, füveket, tavakat, és apokrif parancsolatokat is tartalmaz, és némi Kosztolányit, Dsidát, Szabó Lőrincet és Shakespeare-t, valamint egy csipetnyi Metallicát is. Látszik benne az onnét-valóság, látszanak a hegyek, mondja a szerző. „Aranyló tarlók, virágzó szarkaláb, / fennsíkok, csúcsok, ahonnan nincs tovább; / bodzák, menták, apró virágú füzikék, / lóherés örömtől duzzadó bibék, / idilli ábrándok és pásztormesék, / egészség, erő, szívós egyszerűség, / földi mennyország, fodros lombú berek, / pitypangok, sárgálló kutyatejek, / lomha csend, lombsusogás, tücsökzene, / hogy meghasad a szív, az ész is bele…”
Fekete Vince nemcsak jól ír, de mesélni is nagyon tud: mindjárt a fölvezető kérdésre hosszan válaszol, és akár egy igazi poeta doctus, értekezik formáról és versről, felvázolja a kötet szerkezetét, tematikai rendjét, ismerteti és értelmezi is a főbb motívumokat – rendhagyó irodalomóra, újból. Megtudjuk, hogy az erdélyi tájról írni számára elsősorban érzelmi viszony kérdése, és nem morális kötelességé, Caspar David Friedrich festészetére hivatkozva pedig a tájrajz „anyagszerűsége” mellett a metafizikai teljesség, az áttűnések, a „túliság” ábrázolásának fontosságát hangsúlyozza. „Leül az egyik padra, és arcát a nap felé tartja, a levelek között / déli irányból rézsútosan betörő sugarak irányába. Behunyja / a szemét, figyeli, ahogy szinte zúg a csend a fülben, mialatt / kellemesen bizsergetik arcát, tagjait a jóleső napsugarak. / Nyugodt. Három őr áll nagy némán e mesebeli táj fölött, / a savanyúvizes ingóláp fölé emelkedve évezredek óta.”
A szó, noha elhangzik, nem száll el, és az írás is megmarad: békéscsabai estjén Fekete Vince sokat és érezhető örömmel olvasott – a Szárnyvonal a jövőre újabb verseskönyvvel gyarapodó költői pálya érezhetően fontos állomása. Mindig izgalmas hallgatni, ahogy a szerző saját, immár visszavonhatatlan alkotásáról gondolkodik, majd saját értelmezésében tolmácsolja a verseket. „Mintha csak egyszeriben megszűnt / volna a teremtés, megállt volna a teremtő / valamelyik napon, és elkezdené visszavenni, / amit addig megteremtett, elkezdené lepakolni / a színről a napot, a holdat, kifújni a csillagokat, / égitesteket, mint egy negatív visszateremtésben, / leszedni a vizeket, patakokat, megszüntetni a / szeleket, viharokat, eltüntetni a hegyeket, / völgyeket, hogy ne legyen már semmi, semmi”.
Fotók: Rácz Katalin 2018. november 13. |
Helyszíni tudósítások Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet! A regisztrációhoz kattintson ide! A bejelentkezéshez kattintson ide! Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan. |
Hírek
A Körös Irodalmi Társaság jubileumi karácsonyi estjeIrodalmat a fa alá!Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba könyvbemutatója Békéscsabán Erős Kingát választották a Magyar Írószövetség elnökének Mától újra kikötőváros Kolozsvár Szerkesztőségi információ - címváltozás Több száz program a 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi KönyvvásáronDarvasi László és a Magyar sellő BékéscsabánKonferenciával emlékeznek Oláh Jánosra a PIM-benBodor Ádám és Czakó Gábor részesült a Nemzet Művésze díjbanFehér Boldizsár kapta az idei Margó-díjat Két irodalmi Nobel-díjat jelentettek beMa kezdődik a Margó FesztiválSzabó T. Anna díjátadós estje BékéscsabánÖsszes
Versek
Prózák
Abafáy-Deák Csillag: VeronikaEgressy Zoltán: ÖtvenSzabó T. Anna: AlagsorsKontra Ferenc: A faun és a feketerigó Sántha Attila: Agyafúrt detektív nyomozSzil Ágnes: Egyforma, ugyanolyanTóth László: A fiatalember csúcsformábanDragomán György: Vulkánvizes lágytojásZombimedvék támadtak a migráns selyemfiúkraTemesi Ferenc: Méretségi vizslaKötter Tamás: BosszúvágyTóth Erzsébet: Én lettem volnaSzilasi László: Kései házasságHaász János: Apa csak egy voltÖsszes
Kritikák
Maradunk a FöldönAz azsagonjáróKínlódás és elragadtatás - Szabó T. Anna: HatárRendszerújra Hideg bűnök - Székely Csaba: IdegenekA tömeg- és a bolytársadalom veszélyeiLevelek a magyar hétköznapokrólMúlt(kút)ba merülés - Oláh András verseskötetéről Kárpátalja, a halott földTúl a teljességen - a 361°-rólNyelvek, világok, határok - Tóth László Wittgenstein szóvivőjérőlAz árulás testi kényszereRóni a kilométerek mondataitZsánertetoválások kontinense - Horváth Benji: A dicsőséges Európa Összes
Esszék, tanulmányok
A kétfejű fenevad ősbemutatója a TérszínházbanMese és filozófia Weöres Sándor drámáibanKép és identitás Weöres Sándor Le journal című versébenOrpheusztól Próteuszig Kong a gong - Napmetaforák Kassák Lajos kötetébenGyóni Géza költészetérőlAz önelvesztés és önkiteljesítés formái Ady Endre szerelmi lírájábanA költői beszédmód és szereptudat új formája: a Végvári versekVallásos motívumok Krúdy Gyula ifjúkori elbeszéléseiben„Ami belőlem az írás szűrőjén áthatol” „Beszéld át velem” - Három emblematikus szöveg a közelmúlt istenes irodalmábólZalán Tibor Papírvárosai Térey János verses regényei és az irodalmi hagyományFerdinandy György: Könyvheti megnyitóÖsszes
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészekPotozky László: SztrodzsegonSzil Ágnes: MindenáronZalán Tibor: A fáklya kialszikVörös István jeleneteiHáy János drámájaÖsszes
A jó tanuló felel
Falvai Mátyás Karinthy Frigyesről Miklya Anna Mikszáth KálmánrólBene Zoltán Tömörkény IstvánrólSopotnik Zoltán Nagy LajosrólPotozky László Franz KafkárólCsepregi János Csáth GézárólDemény Péter Mikszáth KálmánrólKrusovszky Dénes NovalisrólBabiczky Tibor Krúdy GyulárólMaros András Gelléri Andor EndrérőlÖsszes
Tündérkert
Kiss Tibor Noé: Tovább és továbbSopotnik Zoltán: Megismerni a metafizikátHorváth László Imre: Kedvenc olvasmányaimMaros András: Pisti és VerneTallér Edina: BowieÁfra János: Nem érteni és megszeretniTóth Kinga: TülkölniFerdinandy György: A művészet a sérültekéSzilasi László: Nem tudom...Csabai László: Hitetlenül hinniÖsszes
Bejelentkezés
|