Kiss Georgina
Feltámadhatnak-e az élők?
Térey János Káli holtak című regényének bemutatójáról
Miközben Pécsett éppen a POSzT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) zajlik, a versengés egyik válogatójának, Térey Jánosnak újonnan megjelent regényét is bemutatták. A szerzővel, akit elsősorban költőként tartunk számon (eddig verseket, verses regényeket, színműveket írt), Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője beszélgetett.
Ágoston első kérdésére, hogy a POSzT-válogatás kezdődött hamarabb vagy a könyv megírása, Térey elmondja, hogy bár a regényt már bőven elkezdte, mielőtt a válogatáshoz fogott volna, ugyanakkor a magyar színház realitásához biztosan közelebb vitte a szöveget az intenzív színházlátogatás.
Ágoston szerint a Káli holtakon látszik, hogy alapos ismeretekkel rendelkezik írója a színház világáról, pontosan írja le a mai magyar teátrumi szcénát, s mindezekkel együtt kritikus mellékzöngét is hordoz. A könyv célját és a műfaji választást (művészregény) is firtatja. Mire a szerző leszögezi, hogy nincs műfaji érdeklődése. Kizárólag a téma/tárgy érdekli, ezek közül is leginkább azok, amiket a bőrén érez. Itt visszautal A Niebelung-lakóparkra, amelyben a pénzemberek bemutatása, kritikája a központi elem, vagyis az, ami őt akkor íróként foglalkoztatta. A Káli holtakat saját maga, a saját közege, a színházi, sőt művészközeg kritikájának tekinti, amiben például az irodalmárok tapasztalatai is visszaköszönhetnek. Itt kitér még a színházzal való kapcsolatának stációira: a húszas éveiben a színházra csak mint az értelmiségi szórakozás egy lehetőségére tekintett, 2002-ben azonban megkereste Mácsai Pál, hogy Kovalik Balázs számára fordítsa le a Borisz Godunovot, azóta van meg a benne az elköteleződés is a színház iránt, s azóta drámát is írt, illetve a POSzT válogatójaként fontos szerephez jutott.
Ágoston következő kérdése arra irányul, hogy miért találja Térey János a főszereplőjét, Csáky Alex karakterét alkalmasnak arra, hogy az egész színházi közeget ábrázolja az ő sorsán keresztül. Ennek a figurának a pályája hirtelen fölívelést követően hamar meghasonláshoz vezet. Színházi és filmes szerepeket vállal egyszerre, talán megalkuszik a gyors sikerért, ami miatt aztán elveszíti önazonosságát. Az író elmondja, a színházban találkozott először azzal a problémával, hogy merjen-e elvállalni valamit, mert ezek a vállalások kihatnak az ember életére. Szerinte nagy dilemma, hogy milyen áron lehet megélni, túlélni, és hogy milyen következményekkel jár az ismertség, milyen hatása van a közösségi médiának.
A beszélgetés ezután a zombifilmekre terelődik, a könyv egyik központi helyszíne ugyanis egy Káli-medencebeli film forgatási területe, amiben törökgatyás élőhalottak lepik el a környéket. A főszereplő (azaz a szerző is) sokat tud a popzenéről (ugyanakkor kortárs kiállításmegnyitókat is látogat, teszi hozzá Térey); kézenfekvő a kérdés: külön utána kellett-e járnia a zombifilm esztétikájának is. A válasz, hogy tulajdonképpen igen, bár Térey olvasmány-, illetve filmélményei közelítenek az itt megjelenített műfajhoz. Nagy kedvence Stephen Kingtől a Holtsáv, illetve a Ragyogás, valamint a most népszerű The Walking Dead sorozatnak is nézője.
A színházon és zombifilmen túl egy harmadik pillére is van a regénynek, erre is erőteljesen épít, ez pedig a hely, a hely szelleme. Ágoston Zoltán megkérdezi, miért éppen a Káli-medence a regény legfontosabb helyszíne, mit hoz magával ez a hely a regénybe, a történetbe azon túl, hogy nagyon erős a kontraszt a természeti szépség és a film témája között. (Már a fülszövegben is kiemelt figyelem irányul a tájra, az egyetlen igaz referenciapontként hivatkozik rá.) Egyfajta őstáj lenne? Hiszen majdnem akként látjuk, csak a kultusza miatt elkezdik járni a turisták. Ezt – Ágoston szerint – felfoghatjuk egyfajta civilizációkritikának is.
Térey kifejti, hogy ez az első falusi könyve, s hogy ő maga a Mátrában is nevelkedett nagyanyjánál, így aztán a középhegység számára az otthonos közeg. Hamvas Béla óta pedig ez a hely kultúrtáj is. Ráadásul a zombik sem a tréfa kedvéért vannak ezen a helyen. A 16. században a törökök felperzselték az egész Káli-medencét, mert nem tudták bevenni Csobáncot. Az akkori tíz faluból csak négy-öt támadt föl. A medence élőholt lelkiismerete testesül meg a zombikban, még a metafizikus olvasat lehetőségét sem zárja ki a történet. A regényben más országok városai is feltűnnek (Csáky Alex társulata ugyanis rengeteg vendégelőadásra kap lehetőséget), így például Róma, Isztambul, Szentpétervár. (Utóbbiról azt gondolja Térey, hogy ez maradt legközelebb a kulturális hagyományaihoz.) Ezen városok szerepeltetésével egyrészről kitekinthetünk Alex szűk, belterjes világából, másrészt lehetőségünk van összehasonlítani a magyarországi viszonyokat a külföldi helyzettel.
Mielőtt Ágoston Zoltán áttérne a lapszám bemutatására, még azt a kérdést fogalmazza meg, hogy a sokszor bornírt tömegkulturális tartalmakat (az ezotériát, a csit és a fengsujt stb.) holisztikus katyvaszban felvonultató szövegnek hogyan lesz esztétikai tétje? Ezt azért is fontos megválaszolni, mivel a főszereplő élete is ezen áll vagy bukik. Térey szerint ennek nem esztétikai, hanem morális tétje van, és ezt sokan értik. Alex olyasmiket olvas, mint mi. Megfogalmazza véleményét a megtanulandó szövegekről. Még hozzáteszi, íróként nem vizionál olvasótábort, ez ugyanis a kiadó dolga. Térey a könyvben hisz, amit a megjelenés után kísér egy darabig, például ilyen beszélgetésekre, de az utána már járja a maga útját.
Pécs, Trafik, 2018. június 14.
