Helyszíni tudósítások

 

Lackfi_Voros_Elek.jpg
A kezdetek: Elek Tibor köszönti a vendégeket

 

Farkas Wellmann Éva

 

Vidám dekonstrukció

 

Úgy tűnik, a Körös Irodalmi Társaság Alkotó-Társak című, sikeres rendezvénysorozata nemhogy a végéhez közeledne, hanem még új lendületet is vett a frissen indult naptári évben. A január 15-én este hat órakor kezdődő Lackfi János–Vörös István-estre olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy bőven kellett még pótszékezni az egyébként is tágas békéscsabai Vigadót. És határozottan úgy tűnt: akik eljöttek, tartalmas, izgalmas irodalmi élményben részesültek;  szívesen hallgatták volna hosszasabban is a szerzőpárost.

A beszélgetősorozat a tavalyelőtti évben indult, és számos emlékezetes pillanata volt – hogy csak néhányat elevenítsünk fel a legnépszerűbbek közül: Zalán Tibor és Binder Károly zongorás párbeszéde, Fekete Vince, Kolcsár József és a Mácsafej zenekar összművészeti estje, a Grecsó-fivérek ének- és csellókísérettel tarkított előadása, vagy nemrégen Závada Péter és Lamm Dávid jazz-es/lírai összjátéka. Ezúttal „csupán” a költészet uralta a színpadot, mégis rendkívül izgalmas, sokszínű irodalmi show-nak lehettünk tanúi.

 

Lackfi_Voros.jpg
Lackfi János és Vörös István

 

A meghívás apropóját a közösen megjelent művek jelentették – ezek közül is a legutóbbi a Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta című gyűjtemény, melyben a középiskolai tananyag jól ismert verseit írták át, illetve tovább, a maguk értelmezésében. De honnan ez a barátság, mitől sikeres az együttmunkálkodás – mi a közös a gondolkodásukban, életvitelükben, hogy ilyen nagylélegzetű projekteket tudnak közösen elvállalni? A fesztelen, vidám hangulatú estnek mindjárt az elején több kérdésünkre is választ kaphattunk. Ahogy Lackfi frappánsan felidézte az előtörténetet: „Pista volt az első bébiszitterem” – a kijelentés mögött pedig egy irodalomtörténeti érdekességű helyzet áll. Mezey Katalin és Oláh János (Lackfi János szülei) nem csupán saját műveik írásával foglalatoskodtak az elmúlt évtizedekben, hanem szerkesztési, cselgáncsedzői és egyéb munkáik mellett az ifjabb tehetségek gondozásában is szerepet vállaltak. Mezey Katalin (a sárvári írótáborok nagyasszonya) időnként otthonában is vendégül látta tanítványait, így azok gyermekeivel is találkozhattak. A pelenkázásban ugyan nem kellett segítség, nevetett közbe János, mert a megismerkedésük a tizenéveire esett, de beszélgetéseik meghatározóak voltak már abban az időszakaszban. A sárvári táborok számos fiatal irodalmárt indítottak el a pályán, többek közt Vörös Istvánt is, aki mára a zsűri csapatát erősíti. Viszont éppen ezért volt nehéz Jánosnak jelentkezni ott, hiszen pályaműve édesanyja kezébe kellett hogy kerüljön. (Ide vezethető vissza a ma is használt írói nevének története, – és Sárvár város különdíját nyerte el végül.) Aztán közös élményként jött a tanárkodás a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd ugyanott a kreatív írás kurzus közös kidolgozása, működtetése is.

 

kozonseg.jpgÉrdeklődők

 

A két szerző számos anekdotával szórakoztatta a közönséget, egészen sziporkázó előadói tehetséggel. Lackfi János például felidézett egy kreatív írás-vizsgát, melyen diákja a következőket mondta: „Ha ilyeneket kérdezel tőlem, hogy dactilus vagy időmérték, arra én azt tudom mondani, hogy lehet, hogy használtam már ilyent versírás közben, de nem tudatosan.” Kérdezője pedig így kommentálta az esetet: képzeljük el, hogy mindez egy pilóta vagy agysebész vizsgáján történik. Mi lenne a diák válasza? Lehet, hogy használtam már ezt vagy azt a kulcsfontoságú eszközt repülés vagy műtét közben, de nem tudatosan?

 

 Lackfi_allva.jpg
Lackfi János stand up-ja

 

Az írás műhelytitkairól, a mesterségbeli tudás fontosságáról szólva elmondták azt is, hogy ezek az átírások tulajdonképpen rendhagyó elemzések. Illyés Gyula mondta, hogy akkor érti meg a verset, ha lefordítja – és ők ezt csak megerősíteni tudják saját tapasztalatukkal. Az eredeti verseket lebontják, majd visszaépítik egy-egy újabb, saját verssé. Tulajdonképpen a befogadó is hasonló utat jár be; az ilyen jellegű újraolvasás meglepő dimenziókat nyit az értelmezésben. Természetesen sok felolvasással színesítették, illusztrálták is az elméletet: a kötetcímadó vers mellett a Párisban járt az ősz, az Előszó, az Ágnes asszony vagy Kosztolányi Ilona-versének saját átiratai is elhangzottak. Különösen megrendítő, szép pillanata volt az estnek, mikor Lackfi János Halotti nyelvleckéjét, vagy amikor Vörös István Az erőltetett gyerek című versét olvasta fel.

 

VI_felolvas.jpgVörös István felolvas

 

Korábbi közös átirataikat is felemlegették: az Apám kakasát, melyben gyerekversek változatait alkották meg, valamint a  Csavard fel a szöveget című gyűjteményt, amely ismert slágerek vicces ferdítéseit kínálja. Ha emlékezetes pillanatot kell kiemelni a legutóbbi munkából – mondta Vörös István –, az talán az a traumatikus helyzet volt, amikor kiderült: ki kell hagyni néhány verset az elkészült kötetből.

Az új könyvet úgy ajánlották az olvasók figyelmébe mint olyan versgyűjteményt, ami egészen kiváló, nagy alkotásokat tartalmaz – és mindezekhez még hozzájárulnak a Lackfi- és Vörös-szövegek… is.

 

dedikalas.jpg
Sor az asztalnál

 

Került is dedikálni való kiadvány szép számmal az asztalukra!

*

Az est előtt videointerjú is készült a szerzőkkel.

A fotókat Rácz Katalin készítette.


Főoldal

2018. január 17.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png