Lakatos-Fleisz Katalin
Irodalmi hajózás Kolozsváron
Vajon ki ne szeretne egy jó kávéval, esetleg sörrel a kezében, minőségi szövegeket hallgatva, egyúttal a szomszédos kultúrák életébe is bepillantani? Kötetlenül, jó hangulatban? Nos, a kolozsváriaknak december 4. és 6. között minderre lehetőségük nyílt a Kolozsvári Kikötő rendezvényein. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája idén immár harmadik alkalommal szervezte meg ezt a nagyszabású irodalmi találkozót a kincses városban. Igazi kultúraközi találkozóvá nőtte ki magát ez az esemény, hiszen idén is hét ország mintegy húsz fiatal írója, költője mutatkozott be, olvasott fel alkotásaikból. Egy konferencia, könyvbemutató, és természetesen több iskolai felolvasás, valamint felolvasóest váltotta egymást, üdítően változatos programsorozatot kínálva.
Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke
A szervezők idén is igyekeztek a találkozó fiatalos, kötetlen hangulatú arculatát megőrizni. Az esti felolvasásoknak a kolozsváriak körében már-már kultikus helyeknek számító Bulgakov kávéház és kultúrbisztró, no meg az Insomnia kávéház adtak otthont. (Természetesen az olyan „komolyabb irodalmi szentélyek” mellett, mint az Erdélyi Múzeum Egyesület székháza, a Babeş–Bolyai Egyetem bölcsészkara, és a Sapientia EMTE Tordai úti épülete.) A rendezvénysorozat első napja a fajsúlyosabb, tudományos kérdések jegyében telt. Tegyük hozzá, fölöttébb hasznos és kellő módon. Hiszen az Irányok tükrei nevet viselő műfordítói műhelykonferencia a nyelvek és kultúrák közti közvetítés kérdésének adta meg elméleti keretét. Lehetséges-e és ha igen, hogyan lehetséges a fordítás – ez volt az előadások fő kérdésköre. Benő Attila, Balázs Imre József, Egyed Emese, Vallasek Júlia, Molnár Bodrogi Enikő, Németh Zoltán, Orcsik Roland, Vörös István, Zsille Gábor, Karácsonyi Zsolt és Vincze Ferenc próbáltak a kérdésre válaszolni a saját műfordítói gyakorlatuk és kutatási területük alapján.
Egyed Emese
Messziről érkezett hajók is befutottak Kolozsvárra, méghozzá a Duna vonalán Ausztriából és Szlovákiából, valamint a Dnyeszter folyásán, amely utóbbi moldáv írókat és költőket hozott. A Bécsben élő Johanna Wieser, valamint a szlovákiai Michal Tallo többek között költészetükről, kulturális környezetükről, irodalmi-kulturális trendekről mesélt. A Moldova Köztársaságból Emanuela Iurkin, Victor Ţvetov, Alexandru Cosmescu, valamint Moni Stănilă és Alexandru Vakulovski felolvasásában műveik sokszínűségébe is bepillantást nyerhettünk.
A moldovai küldöttség
Karácsonyi Zsolt, a Helikon folyóirat főszerkesztője szavaival élve, ők is a mieink, érdemes tehát alkotásaikat közelebbről is megismernünk, alkotói – és nem csak – barátságokat építenünk.
Mondanunk sem kell, a Tiszatáj folyóirat és kiadó könyvbemutatója szintén a nyelv- és kultúraköziséget erősítette. Orcsik Roland, a Tiszatáj egyik szerkesztője és Németh Zoltán irodalomtörténész, kritikus, költő arról beszélt, mennyire fontosak az antológiák a szomszédos irodalmak bemutatása érdekében.
Vincze Ferenc, Németh Zoltán, Orcsik Roland
A jövőbeli terveik között szerepel hat antológia kiadása, amelyből a szlovák, horvát és az osztrák antológia már megjelent, hátra van még a szerb, román és a szlovén irodalmi antológia szerkesztése és kiadása. Az antológiák célja, hogy figyeljünk közvetlen közelben élő szomszédaink irodalmára, ne csak a nagy nemzeti irodalmakat kövessük – nyilatkozták a szerkesztők.
Minden este egy-egy külön hajó futott be a Bulgakovba, más-más házigazdával és természetesen meghívottakkal. Első este André Ferenc érdeklődési területükről, az alkotáshoz való viszonyukról, valamint az irodalom felelősségéről faggatta a meghívott fiatal alkotókat: Barcsai Lászlót, Borcsa Imolát, Csornyij Dávidot és Sánta Miriámot.
André Ferenc, Barcsa Imola, Barcsai László,
Csornyij Dávid, Sánta Miriám
A kedd esti hajón Terék Anna, Kertész Dávid, Hajós Eszter, Szabó R. Ádám és Horváth Veronika többek között humorhoz való viszonyukról, regionalitásról, provincionalitásról, etikáról, traumákról vallottak, Fischer Botond moderálásával.
Fischer Botond, Terék Anna, Kertész Dávid,
Hajós Eszter, Szabó R. Ádám, Horváth Veronika
Az utolsó estén Horváth Benjié lett a kormányrúd, olyan fiatal alkotókkal a fedélzeten, mint Hyross Ferenc, Csuszner Ferenc, Sárkány Tímea, Plonicky Tamás.
Hyross Ferenc, Csuszner Ferenc, Plonicky Tamás,
Sárkány Timea, Horváth Benji
Megtudtuk tőlük, hogy igenis meg lehet állítani az időt egy szöveggel, hogy a műfaj valójában csak eszköz a mondanivaló kifejezésére és hogy az őszinteség, a hitelesség nincs ellentétben egy másik, idegen bőrébe való bebújással. Az est és egyben a rendezvénysorozat hivatalosan vitorlabontással zárult, amikor is Karácsonyi Zsolt ez alkalomra írt versét olvasta fel. De hát, ha már a Bulgakovban vagyunk, és szép számmal összegyűltünk, nem lehet csak úgy, egy-kettő levonni a vitorlát. Tovább lehet hajózni az irodalom – és nem csak – vizein, jó hangulatban beszélgetni, vitatkozni. És akkor ki tudja, hova visz az a hajó…
