Helyszíni tudósítások


Szombaton bekukkantottunk a Margó Fesztiválra: részt vettünk egy rendhagyó krimiórán, megtudtuk, milyen egy 30-as fővárosi értelmiségi nő, majd a Létbüfé kínálatába kóstoltunk bele... Koncz Tamás helyszínije.

 

Koncz Tamás

 

A véres tetthelytől az irodalmi büféig

 

Budapest szombat délután inkább hasonlított őrök nélkül hagyott fegyenctelepre, mint működő fővárosra. A 3-as metrón verekedés érlelődött, még időben szálltam le, hogy ne lássam az első ütéseket. Sietős séta a Nagykörúton, ahol hétvégi polgárok helyett sörös dobozt lóbáló szabadcsapatok korzóztak; a Kazinczy utcában kifordult szemű férfi bégetett utánam, ahogy beléptem a Margó fesztiválnak otthont adó Tesla klub kapuján.

És innen mintha más világ jönne: az irodalmi rendezvénysorozat könyvbarát-látogatók ezreit vonzotta, a Teslát megtöltötték a kiadói pultok között bóklászó, előadást hallgató vendégek. Nem hittem volna, hogy az olvasó, figyelő ember látványa ennyire megnyugtató lehet.

Pedig első választott előadásom témája éppen a hírhedten véres és nyomasztó skandináv krimi volt. Domsa Zsófia műfordító és Varga Veronika moderátor, a Skandináv Ház munkatársa beszélgetett arról, hogy mi az északi siker titka, hogyan vált külön műfajjá ez a krimi-irodalom. Domsa szerint nincs nagy titok, a recept alapanyagai jól felismerhetőek – a következtetésekre építő angol armchair krimi találkozik a mocskos amerikai noir detektívregénnyel, amit a szerzők a nyomozati munka szakszerű bemutatásával spékelnek meg.

 

Domsa_Zs__fia_m__ford__t_____sr__tor.JPG
Domsa Zsófia műfordító és Varga Veronika moderátor

 

A sikerhez azonban kell egy nagyon európai ízű adalék is: az aktuális sztárszerzők – Jo Nesbø vagy Camilla Läckberg – egyaránt sérülékeny, földközeli karaktereket alkalmaznak, és perspektívájukon keresztül mutatják be a norvég, svéd társadalom, történelem szennyesét: a szexuális visszaéléseket, a drogfüggés problémáját vagy a náci kollaboránsok ügyeit.

A műfordító arra is emlékeztetett, hogy a jelenlegi sztárok valójában mindannyian a Maj Sjöwall és Per Wahlö köpenyéből bújtak elő, a társadalomkritikus krimit, az úgynevezett „hasfájós realizmust” ugyanis elsőként a szerzőpáros alkalmazta, a Martin Beck-detektívsorozatban. A krimik népszerűségét az is fokozza, hogy a skandináv szépírók nem félnek úgy a műfajtól, mint közép-európai társaik, és szívesen írnak minőségi thrillert is – jegyezte meg Domsa Judit. Másrészt, a piaci szellem ezt a területet sem kerüli el: a skandináv krimire szabályos regénygyár épül, sokan üzleti projektként tekintenek az írásra – jellemző, hogy a világhírű Milennium-trilógiát a szerző, Stieg Larson halála után is „életben tartja” családja, egy írót bíztak meg a sorozat folytatásával.

A krimi után jöhetett a női noir. Szécsi Noémi regénybemutatójára ültem be – a szerzőnő Egyformák vagytok címmel jelentette meg családi-történelmi regénytrilógiája utolsó kötetét. Szécsi hangsúlyozottan női és jelenkori szöveget írt, ami épp csak hajszálgyökerekkel kapcsolódik a Nyughatatlanok és a Gondolatolvasó XIX. századi előzményeihez. A könyv 24 óra történetét és két hősnő, M. és Elza barátságát mutatja be, hogy időnként flashbackekkel térjen vissza a múltba: csalódásokhoz, férfiakhoz köthető fordulópontokhoz, amelyek gyakran elmulasztott lehetőségeket, a női önmegvalósítás feladását is jelentették.

„Ez valahol az Elveszett illúziók női változata ” – magyarázta Szécsi beszélgetőtársának, Réz Anna filozófusnak – „jön két okos vidéki lány nagy arccal, még nagyobb ambíciókkal Pestre, hogy aztán tíz évvel később egy lakásétteremben szembesüljenek önmagukkal, sutba dobott terveikkel és reményeikkel.

 

R__z_Anna___s_Sz__csi_No__mi.JPG
Réz Anna és Szécsi Noémi

 

Réz együttérzően bólogatott: mint mondta, rég olvasott már olyan szöveget, amelyben ennyire szomorúan ismerne saját magára, a 30-as fővárosi értelmiségi nő karakterére. Az Egyformák vagytok könyvcím erre a közös veszteségélményre is utalhat; de ugyanilyen erővel fejezi ki, hogy a férfiak sztereotip, tárgyiasító módon vélekednek a nőkről, és hogy a nők is maguk milyen kíméletlenül ítélik meg egymást, ha legfontosabb tartott témákról: karrierről, gyerekvállalásról, önmegvalósításról van szó.

Szécsi Noémi általában távolságtartóan, fekete humorral ír választott témáiról – az ironikus hangnem itt is megmaradt, de a szerző most közelebb lépett a cselekmények teréhez, személyes élményekkel ruházta fel szereplőit. Kiderült, hogy humora kétélű fegyver, amivel néha magát vágja meg: a tanácsköztársaságról szóló, a Kommunista Monte Cristo című regénye miatt például fejéhez vágták, hogy tiszteletlenül ír a történelemről – a női jogok és méltóság témája pedig legalább ekkora darázsfészeknek számít ma Magyarországon. Az új kötetből Szávai Viktória színész olvasott fel helyenként vicces, helyenként szívbemarkoló részleteket; a közel egyórás beszélgetés végig megőrizte a hallgatók figyelmét, és talán az olvasáshoz is meghozta a kedvet.

 

Sz__vai_Vikt__ria_Sz__n__szn__.JPG
Szávai Viktória

 

Sajnos nem éreztem ugyanezt Parti Nagy Lajos könyvbemutatóján. Annak ellenére sem, hogy a Létbüfét fanatikus rajongók tömege várta, a moderátor szerepét vállaló Morcsányi Géza pedig euforikus lelkesedéssel beszélt az őt hol mennybe reptető, hol pokolba taszító verseskötetről. A probléma éppen a hosszúra nyúló propozíció volt: Morcsányi ugyanis úgy tárgyalt bennfentesként a Létbüféről, hogy a könyvet a hallgatóság jó része nem ismerte; ez pedig – szerző iránti elfogultság ide vagy oda – igencsak lankasztó úgy félóra után.

A ködhámozás később sem maradt abba: a Létbüfé versbetétei csak kísérőként szolgáltak Parti Nagy irodalmi szerepjátékainak boncolgatásához. A szerző 14 év, a Grafitnesz megjelenése óta először publikált verseskötetet, a több száz dalt tartalmazó anyagot pedig két év alatt dolgozta össze. A költő ezúttal is szerepjátékot alkalmazott, a Grafitneszből megismert Dumpf Endrét keltette életre, hogy az (ál)dilettáns (ál)beszélő maszkja mögül kacsintson ki Adyra vagy Bodor Ádámra. A jambikus sorok egy kórházi kert furcsa lakóit mutatják be, rajtuk keresztül pedig az öregedéssel, halállal folytatott küzdelmet.

Mindez azonban nem hangzott el ennyire tisztán, egyértelműen: Parti Nagy, alkotói technikájához híven ugyanis az egész könyvbemutatót a sokszoros és ettől fárasztó szerepjáték bűvkörébe vonta: egyfelől hangsúlyozta, hogy teremtményét, Dumpfot tőle független, határozott karakterű alkotónak tartja, akinek kelléktára is jóval korlátozottabb sajátjánál – ugyanakkor leszögezte, hogy „Bovaryné én vagyok”, magyarán Dumpffal azt tesz, amit akar.

 

Parti_Nagy_Lajos___s_Morcs__ny_G__za.JPG
Parti Nagy Lajos és Morcsányi Géza

 

Az omnipotencia és az akarat szerepek általi elfedése azonban olyan posztmodern szerzői játék, amiből az olvasói szempontokat kihagyják. Ha egy költő számára a techné fontosabb, mint az átadható történet, ha Parti Nagy kimondja, hogy a nyelv sokkal fontosabb, mint a valóság, akkor végső soron minden kötetbeli referenciapont  felé (tehát Parti Nagy felé) mutat - akkor is, ha ő éppen eltagadja szerzőségét. Morcsányi Géza sem tudott kilépni a tükörteremből. Ha Dumpfról beszélt, Parti Nagyba botlott, és fordítva, lényegében nem tudott a Létbüféről szólni anélkül, hogy ne a költőt méltassa, aki maga is meglepődve eszmélt rá: verseskötete annyira sokrétű, hogy regényként is olvasható. Mindez kissé soknak tűnt. Ugyan nem hiszek abban, hogy a szerző halott, de jobb szeretek anélkül olvasni, hogy percenként fejet hajtsak (valamelyik alteregójának) virtuozitása előtt. A hallgatóság mindenesetre lelkesen fogadta a pódiumbeszélgetést, hálásan nevettek, ha az idézett versek valamelyikében Juhász Gyula, esetleg József Attila-parafrázisra leltek. Ennyiben tényleg irodalmi büfének számított a könyvbemutató, jól látható helyekre dobott jutalomfalatkákkal – ha pedig a sekélyességet kérné számon valaki, Parti Nagy valószínűleg csak vállat vonna: ezt nem én írtam, hanem a Dumpf Endre.

Persze, inkább három Dumpf Endre, mint egy félóra várakozás a Blahán – jutott eszembe már hazafelé tartva, dülöngélő részegeket kerülgetve: a Margón túli Budapest-éjszaka rideg hely, ha beléd kötnek, nincs az az irodalmi szerepjáték, ami mögé elbújhatnál.

 

(Mi is az a skandináv krimi? Rendhagyó krimióra kezdőknek és haladóknak; Szécsi Noémi: Egyformák vagytok – a szerzővel Réz Anna beszélget; Parti Nagy Lajos: Létbüfé – a szerzővel Morcsányi Géza beszélget; Margó Fesztivál, Budapest október 21.)


Főoldal

2017. október 24.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Versek
Csider István Zoltán slamjeiKiss Judit Ágnes limerickjeiKodolányi Gyula: Az idő egészébőlMarkó Béla: Bronzvilág
Prózák
Kiss László: Tisztelt Miniszterelnök Úr!Kiss Judit Ágnes: A női princípiumFekete Vince humoros prózái Hagymavágás gyorsan, egyszerűen
Kritikák
Áll a bálAz apokalipszis táncosaiA csalás nem ámítás - Kürti László könyvéről A romlékony anyagon túl
Esszék, tanulmányok
A dilemmás költő - Közelítések Csoóri Sándor kései verseihez Ilia Mihály: Háromszéki orvosokA radikális hasonlóság elve Csoóri Sándor költészetébenCsoóri Sándor és a „bartóki” modell
Drámák
Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: Rendezés
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA