Pál Dániel Levente és Farkas Wellmann Éva
Szil Ágnes
Pál Dániel Levente Békéscsabán
Egy tizenhat éves költő százezer ember előtt elmondott verse, curitibai kitüntetés a brazil-magyar kapcsolatok elősegítéséért, magyar tanszék Dél-Amerikában a keleti nyelvek tanszékcsoportban, valamint a cirkuszi dramaturg-szakma megteremtése – ezekről hallhatott Békéscsaba irodalomszerető közönsége Pál Dániel Levente bemutatkozásakor a Békéscsabai Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság Kortárs magyar írók sorozatának októberi estjén.
Pál Dániel Levente és Az Úr nyolcadik kerülete
A Farkas Wellmann Éva vezette író-olvasó találkozó tengelyében Az Úr nyolcadik kerülete című kötet állt: műfaja viták vagy szakmai beszélgetések tárgya lehet, ahogyan a címlapja is egyszerre vonz és taszít: a naiv cigányfestő meg nem tört, világító erejű, tiszta és karakteres színei visszaköszönnek a könyv eklektikájában is.
Figyelik
A szövegtest rövid és hosszú, vicces és szomorú kisebb egységekből áll össze, Pál Dániel Levente saját állítása szerint ezen tanult meg prózát írni. Magát a helyszínt már sokan felhasználták: kötődik ezekhez az utcákhoz Fejes Endre-könyv, a Roncsfilm és persze a Nyócker is. Az Úr nyolcadik kerülete szövegei nem könyvnek indultak, hanem egyszerű Facebook-os bejegyzéseknek, ezeknek aztán az az előnye is megvolt, hogy rögtön kapott olvasói visszajelzéseket, felfigyelt rá Orbán János Dénes és Fehér Béla, s így lett a szabadon fel-felbukkanó szövegekből rovat a Magyar Időkben, később pedig rádiójáték, most pedig – öt átírás és a második kiadó felbukkanása után – az olvasók is kézbe vehetik, sőt német és angol fordítója is akadt, hiszen ugyanezek az élethelyzetek megvannak más társadalmakban is, legfeljebb nem cigány, hanem bronxi argóval kell őket visszaadni.
Felolvas
Farkas Wellmann Éva költő a szerkesztési elvekről is megkérdezte a szerzőt, aki elmondta, hogy nehéz ennyire széttartó elemeket sorrendbe állítani, hiszen jószerivel csak a helyszín fogja egybe a szövegeket. Végül a nyolcas szám adta magát, ennyi fejezetben sikerült a művet felépíteni, de természetesen az olvasó kedve szerint követheti a sorsok alakulását az egységeken keresztül is. A szerkesztési ív a születéstől a halálig (sőt azon is túl) húzódik. Pál Dániel Levente elmondta, hogy az olvasói visszajelzések szerint ezeket a rövid szövegeket az örkényi utasítás szerint lehet-kell befogadni, amíg felforr a teavíz, satöbbi, és úgy tűnik, működik az olvasás alatt a „csak még egyet!”-feeling. Olyan olvasóról is tud, aki helyi lakosként érdeklődik Az Úr nyolcadik kerülete iránt, és természetesen olyan is akad, aki meglett emberként, kétkezi munkás létére élete második olvasmányaként vette kezébe a kötetet. Farkas Wellmann Éva nyolc kulcsszót kért, amivel meg lehetne világítani ennek a könyvnek a tartalmát, de Pál Dániel Levente nyolc kifejezést adott: periférián élő élet, sarkított sorspillanatok, kiszolgáltatottság, erős nők, gyenge férfiak, még egyszer ugyanez, görbe társadalmi tükör, alulról jövő reflektálás – ám elmondta, hogy ugyanakkor a kötetet el akarta távolítani a szorosabban vett szociográfiától.
Dedikál
Az Úr nyolcadik kerülete mellett egy-két vers erejéig betekinthettünk Pál Dániel Levente korábbi versesköteteibe is, néhányat fel is olvasott: Egy fiatal tudós ars poeticája – avagy hogyan ismertem meg Barabási Albert-Lászlót, Hogy éltünk, nem hiába és a Hiába éltünk, tévedtem korábban című műveknek a keletkezéstörténetéről is ejtett szót.
Az író-olvasó találkozó végén a közönség megvásárolhatta és dedikáltathatta a szerző két legutóbbi kötetét.
Fotók: Rácz Katalin
