Gyulán tartja az Előretolt Helyőrség Íróakadémia első szabadegyetemét idén szeptember 26. és 28. között. A szakmai programokról Bék Timur tudósítja a Bárkaonline-t.
Bék Timur
Gyulai tábornapló
2017.09.28.
Szerda esti koncertje után ismét találkozhattunk a Kaláka együttessel, ezúttal tantermi körülmények között. A Kossuth-díjas és Prima Primissima-díjas zenekar a szövegek megzenésíthetőségéről tartott előadást. Nem csak versekről, hiszen prózai szövegekre is írtak már dallamot, például Örkény István egypercesekre, ugyanakkor érintkeztek már olyan költeményekkel, melyekre nehezebb volt megfelelő dallamot illeszteni, az esetek többségében viszont sikerül. A beszélgetés során felmerült, hogy az együttes által megzenésített szövegek szerzői szinte mind halottak. Ennek az az oka – mondták – hogy nem érzik a maguk feladatának a fiatal költők verseinek zenei kiterjesztését. Ahogy a költészet megújul, változik, úgy nem mosódhat össze egy másik korszak alkotóinak zenéjével. A kurzus végén Pejin Lea és Marcsák Gergő pályakezdők játszottak el egy-egy általuk megzenésített verset, a Kaláka tagjai pedig építő jellegű véleményeikkel látták el a fiatalokat.
Kaláka-koncert
Ki az, aki nem fogyaszt alkoholt, nem dohányzik, állítása szerint még sosem káromkodott, és mindemellett több mint hatszáznyolcvan könyv szerzője? Ennek a leírásnak valószínűleg csak egyetlen ember felel meg, Nemere István. A legendás sci-fi író – aki nem mellesleg a Nemzetközi PEN Klub eszperantó csoportjának elnöke – saját bevallása szerint munkamániás, minden nap hajnali ötkor kel, egy kávénál többet nem iszik, és szinte egész álló nap az írással foglalkozik. Kurzusa elején a többnyire írónövendékekből álló közönség néhány tagjától megkérdezte, miért akar író lenni, utána pedig kifejtette, hogy szerinte mik szükségesek ahhoz, hogy valaki író legyen.
Nemere István
Kiemelte a helyesírás fontosságát, a nyelvi formulák következetes használatát, elhanyagolhatatlannak tartja az olvasást és az állandó ismeretszerzést. Azt javasolta, először mindenképp tegyük fel magunknak a kérdést: „Kinek akarok írni?”, mert a szöveg teljes egészére kiterjed a célközönség befolyása. A hetvenkét éves író nem használ sem trágár, sem idegen hangzású szavakat műveiben, mivel a való életben is így tesz, és úgy gondolja, a szövegeknek az író attitűdjét kell tükrözniük. Radikális véleményeivel a közönség egyetértett vagy sem, a szerző lehengerlő műveltsége és hozzáállása a témához mindenkire hatással volt.
A gyulai szabadegyetem utolsó hivatalos programja az Anna and the Barbies koncertje volt. Mivel ez rövid tudósításaim sorozatának utolsó bejegyzése is egyben, szeretném kicsit szubjektívebbre venni a figurát. Én szeretem ezt a bandát, sok koncertjükön megfordultam már, s nyilván nem ez volt számomra a legemlékezetesebb – tekintve az addigra elfogyasztott sörök számát – de szokás szerint profik voltak.
Show
Az átlagnál kisebb létszámú közönség ellenére is teljes beleéléssel játszottak, Anna csinálta a show-t, lejött közénk, sört osztott a népnek, megugráltatott, a srácok mögötte pedig hibátlanul művelték a rákendrollt. A kezdetben kissé feszélyezett közönség a végére teljesen bepörgött, bezsongott (többen vonatozni is elkezdtek, persze csak a poén kedvéért), és nem akartuk elengedni a bandát. A tapsvihar után még három bónuszszám kapott helyet a Vigadó nagytermében.
2017. szeptember 27.
A szerdai programsorozat a Rohan az idő című életrajzi kötet alanya és szerzője, Szörényi Levente és Stumpf András előadásaival kezdődött. A mester kurzusán versek és dalszövegek, valamint maga az alkotási folyamat került terítékre. Hallhattunk a szerzőpáros munkamegosztásáról, az István, a király, a Kőműves Kelemen és az Atilla – Isten kardja keletkezéséről. Az előadás során kiderült, hogy a Kossuth-díjas zeneszerző a kozmikus rezgések eredményének tulajdonítja az ihletet. Stumpf András párhuzamosan futó kurzusán a hallgatók az interjúkészítés alapjairól informálódhattak. Az újságíró frappánsan, határozott fellépéssel látta el hasznos tanácsaival a közönséget. Az előadás után az egyik jelenlevő ily módon vélekedett: „Biztos nem akarnék az interjúalanya lenni, de tanítványa annál inkább.”
Szörényi Levente és Stumpf András
A vizualitás és az epika a képregényben mosódik össze, éppen ezért alkotójának nagyon oda kell figyelnie a műfaj hibridségéből eredő szabályokra. Futaki Attila képregényrajzoló és Kopecky Csaba képregényügynök kurzusán több perspektívából kaphattak rálátást a Magyarországon korántsem elég nagy becsben tartott műfaj sajátosságaira a terembe látogatók, miközben francia és magyar nyelvű képregényeket lapozgathattak. A rajzolás és a színezés teljesen különálló munkafolyamat, legtöbbször más-más emberek végzik a kettőt – tudtuk meg Futaki Attilától. Mivel a szín kelti a legelső benyomást, nagyon fontos a harmónia, a hangulat, melyet a papírra pillantva azonnal átérez az olvasó. Bár a képek állóak, a mozgás illúzióját kell kelteniük, ügyelve arra, hogy – akárcsak a filmkészítésnél – ne törjék meg éles vágásokkal, nézőpontváltásokkal a sodrást, mert „a történet igazából a képek közti fehér sávokban játszódik”. A közönség végig figyelemmel kísérte az előadókat, majd sokáig tartotta fel őket a kurzus során felmerülő kérdésekkel.
Képregénynéző
Nem létezik felnőtteknek szóló, magyar animációs sorozat. Legalábbis ezt gondoltam többedmagammal egészen a MOME Animációs Tanszékének előadásáig. Nemes Barnabás, Szujó Alexandra Julianna és Tőkés Anna az animáció-készítés elméletéről és gyakorlatáról beszéltek, majd bemutatták a MOME néhány volt hallgatójának mestermunkáját. A rövidfilmek más-más animációs technikával készültek, de volt olyan is, hogy egy filmben vegyültek a különböző technikák. Az animációkon első látásra is érződött a hosszú ideig tartó, kemény munka, de a vetítések után Nemes Barnabás elénk tárta a készítési folyamatot, s elárulta, hogy némely film megalkotása hónapokig is eltartott. Az előadás végén megnézhettük egy teljesen új animációs sorozat első részét, mely Voltaire Candide-jának történetét dolgozza fel/át/szét. A széria első része nehezen követhető, mert – bár a szereplők hangja állandó (Pangloss mestert Kulka János, Candide-ot Rajkai Zoltán, Kunigundát Jordán Adél szólaltatja meg) –, kinézetük folyton változik, s velük együtt a környezet is, mivel az animáló diákok nem egységes karakterkártyákat használtak a készítés során, hanem ki-ki a saját vízióit adhatta hozzá a közös munkához. Emésztési nehézségeivel együtt a kisfilm fantáziadús, művészi és rettenetesen humoros, mindenképpen „többször nézős” alkotás.
2017. szeptember 26.
Negyed háromkor vette kezdetét az első program, melynek során három neves folyóirat szerkesztői mutatták be magukat, egymást és a lapot. Egyszerre folyt három teremben a Kortárs, a Hitel, és a Székelyföld folyóiratok interaktív workshopja. Jómagam az utóbbin vettem részt, ahol volt szerencsém találkozni Ferenczes Istvánnal, a Székelyföld alapító-főszerkesztőjével, valamint Lövétei Lázár Lászlóval, a lap jelenlegi főszerkesztőjével és Molnár Vilmos szerkesztővel. Ferenczes István a lap indításának nehézségeiről beszélt. A Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő a siker kulcsát visszamenőleg abban látja, hogy sikerült fiatal, motivált szerkesztőket toboroznia a hangos ellentábor ellenére is.
A műhelymunka résztvevői
Molnár Vilmos a Székelyföld elsődleges érdemének a semlegességet tartja, vagyis, hogy e periodikában megférnek egymás mellett a szekértáborokra szakadt erdélyi és magyar irodalom szerzői. Lövétei Lázár László elmondta, hogy kezdetben a lap nevére több alternatív ötlet született, közülük a Hóhatár elnevezést említette, ám a szerkesztőség végül a Székelyföld címnél maradt, mely – bár nem olyan költői – emelte a folyóirat népszerűségét, s jobban kifejezte tartalmát, attitűdjét. A lap bemutatása után saját műveiket mutatták be a szerkesztők: egyperces meséket és költeményeket olvastak fel az asztaltársaságnak, majd felolvasták, és véleményezték néhány jelenlevő pályakezdő írását. A József Attila-díjas főszerkesztő így indokolta a művek kapcsán megfogalmazott eltérő véleményeket: „Sosem lesz precíz tudomány ez a szakma.”
Pécsi Györgyi
A keddi nap második programja az idén 60 éves Kortárs folyóirat költőversenye volt. Az ünnepi kötetbemutató moderátora a lap szerkesztője, Pécsi Györgyi volt, aki ezekkel a szavakkal nyitotta meg a műsort: „Az irodalomnak nincs feladata, az irodalomnak természete van.” A József Attila-díjas kritikus elmondta, hogy a verseny nem is volt igazán verseny, ugyanis a meghívott „versenyzők” mindegyike első díjat kapott, méltatlannak érezték volna rangsorolni a mesterek műveit. A meghívottak Babits, Kálnoky, Arany és Jékely verseinek egy-egy sorát bővítették ki új versekké. Többek közt Markó Béla, Falusi Márton, és Novotny Tihamér is elmondták az említett költőkhöz és a költészethez való hozzáállásukat, felolvasták műveiket. Az est első verseit Pető Tóth Károly előadóművész szavalta el a publikumnak, őt Tóth László követte, aki szerint az ember minden kérdésre választ kaphat Arany Jánosnál. Zalán Tibor Babits Mihály és Jékely Zoltán soraira játszott rá, majd Orbán János Dénes is felolvasta Babits-paródiáját, melyet a feladott „Napjainkat sorra fölgyújtják az esték” sor köré épített, Kálnoky László verssorát pedig a Trónok harcával, és tömény humorral vegyítette. A közönség nem csak nagyokat nevethetett, de a későbbiekben Vörösmarty Mihály pezsgőkészítési szokásairól is informálódhatott, s aki eddig nem sejtette, megtudhatta, hogy az ilyes költőversenyek a díjkiosztás után általában borozásba fulladnak. Az estet Pető Tóth Károly zárta Reményi József Tamás versenyen kívüli Shakespeare-paródiájának előadásával.
Zalán Tibor, Ambrus Lajos és Novotny Tihamér
A Művelődési Ház utolsó keddi programja a Színházteremben megrendezett, Rohan az idő című zenés irodalmi est volt. A főszerepben Szörényi Levente és Stumpf András voltak, a gitár- és énekkíséretet pedig Baricz Gergő és Füvesi Norbert biztosították. Az est moderátora, Schreiber András a magyar beatzene beindításáról kérdezte az élő legendát, majd a fiatal zenészek is elmesélték, hogyan találkoztak az Illés zenekar lemezeivel és a Szörényi-életművel.
Baricz Gergő, Füvesi Norbert, Szörényi Levente,
Stumpf András és Schreiber András
A történetek zenébe torkolltak, a zenés közjátékok történeteket indítottak, megtudhattuk, hogyan került Elvis Teddy Bear című szerzeményébe „táskarádió” a vasfüggönyön innen, s mi alapozta meg az István a király sikerét. A Kossuth-díjas zeneszerző jó kedélyűen sztorizgatott, a beat korai történetei szétválaszthatatlanul fűződtek egymásba, és jelentek meg a színpadon a szépszámú közönség előtt.
Fotók: Mohácsi László
