Helyszíni tudósítások

 

Zalan_total.jpg 

 

Jónás Ágnes

 

„A pusztulást egyre erőteljesebben

érzem a világban”

 

Zalán Tibor művei és személyisége megkerülhetetlen napjaink irodalmi és kulturális közéletében. Üstökösként robbant be a magyar irodalomba, a nyolcvanas évek legsikeresebb költőjeként emlegették, napjainkig több mint negyven könyve jelent meg, az idei könyvhéten három kötete – Háry – A rettentő magyar vitéz, Revizorr, B2-páholy – is napvilágot látott, s szeptemberben évtizedeken átívelő drámaírói és színházi tevékenységéért, költői nyelvéért és széles műfaji merítésű, folyamatos dramaturgiai munkájáért Szép Ernő-díjban részesítették. Hogy hogyan változott a versíráshoz és olvasóközönséghez való viszonya, mi táplálta alkotói kedvét az elmúlt évtizedekben, miért oly hangsúlyos költészetében a romlás, a pusztulás, és mi az oka annak, hogy nem hajlandó elköteleződni egyik irodalmi szekértábor mellett sem, arról az író-költő-dramaturgot Elek Tibor József Attila-díjas irodalomtörténész kérdezte a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében megvalósuló Szó, szín, játék sorozat keretében, a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán, 2017. szeptember 14-én.

 

Zalan_Elek-Zalan.jpg
Elek Tibor és Zalán Tibor

 

„Furcsa visszaemlékezni negyven évvel ezelőttre. Akkoriban nagy kedvem volt írni, szivacsként szívtam magamba mindent. Fiatal voltam, s minden, ami fontos és izgalmas, az ilyenkor történik. Aztán az ember csak emlékezik. Emlékezik, és megírja az emlékeit. A hetvenes-nyolcvanas évek legendás évek voltak, rengeteg tenni vágyás motoszkált bennem. Azóta sok mindent megcsináltam, igaz, még sok mindent nem, de mindig igyekeztem tisztességgel dolgozni.”

Elek Tibor, aki az elmúlt évtizedekben, főként Gyulán és Békéscsabán, számtalan emlékezetes beszélgetést folytatott már a költővel, a versekben beszélő lírai én és a költő személyének viszonyáról faggatta Zalánt, aki elárulta, hogy amikor elkezd írni egy szöveget, mindig igyekszik kellő távolságba helyezkedni attól a figurától, aki szövegeiben beszél. „Az avantgárd időszakomban egyes szám harmadik személyben szólaltak meg a hőseim, nem én bolyongtam a műveimben, ma pedig már egyáltalán nem vagyok benne a szövegeimben. Ha mégis, akkor az csak azért lehetséges, mert az elmúlt évtizedek során megtanultam bánni a szavakkal.”

 

Zalan_egyedul.jpg
Zalán Tibor

 

S hogy a nyolcvanas években Zalán miért épp az avantgárdba szeretett bele, s választotta ezt az irányzatot mondanivalójának közvetítéséhez, arról így vall: „Amit tiltanak, az mindig izgalmas. A nyolcvanas években ez az irodalmi irányzat korántsem volt divatos Magyarországon, de a fiatalok szerették, mert lázadás volt, én magam szerettem, mert lázadhattam. Izgalmasnak tartottam a hagyományos szövegegység felbontását, az irodalmi és képi elemek egybeszerkesztését, nagy hatással volt rám az experimentalizmus is, igaz ez ma már egyáltalán nem érdekel. Őszintén szólva, nem is tudom, milyen vers érdekel. Talán azok, amilyeneket mostanában írok.”

Ezt követően fény derült arra is, hogy mi táplálta Zalán Tibor alkotói kedvét az elmúlt évtizedekben. „Észrevetten, hogy nem értek semmihez. Talán az íráshoz. S ha az ember igazán nem ért semmihez, legalább próbálja meg azt csinálni, amihez valamennyire konyít. Nekem természetes dolog, hogy naponta írok, a kreatív írás óráimon is ezt tanácsolom a tanítványaimnak. Hiszem, hogy minden nap küszködni kell, mert csak ekkor tud az ember érvényeset létrehozni.”

 

Zalan_zenei_kettos.jpg
Zenei kettős: Binder Károly és Borbély Mihály

 

A halál, az elmúlás témaköre is terítékre került a beszélgetés során – a romlás, pusztulás, a semmi visszatérő motívumok Zalán költészetében. „Az elmúlást önmagában szépnek tartom, a saját elmúlásom azonban egyre jobban aggaszt, főleg mostanság, hogy van két szép unokám.” A publikum e ponton tudta meg, hogy a költő fiatalkorában írt egy verset Huszonnyolc éves koromban meg akarok halni címmel. „Vártam, hogy ez bekövetkezik, s mikor nem így történt, nagyon megsértődtem” – mondta nevetve a költő, majd hozzátette: „a pusztulást egyre erőteljesebben érzem a világban. Verseim hősei – akik félig-meddig én vagyok, félig-meddig teremtett lelkek – is a pusztulással küszködnek. Ahhoz, hogy túléljem saját magam és a mindennapjaim, a lírai ént, a hőseimet a pusztulás felé kell taszítanom a műveimben.”

Zalán Tibor, aki a fiatalkori zárt, metaforikus költeményektől a hosszúverseken át az „új érzékenység” lírájáig szinte minden műfajt belakott, számtalan költői magatartást megélt és megjelenített, nem tartozik egyik irodalmi szekértáborhoz, politikai, ideológiai párthoz sem. Mi ennek az oka? – tette fel a kérdést az est házigazdája, Elek Tibor.

 

Zalan_Binder.jpg
Binder Károly

 

„Soha nem foglalkoztam a divatokkal, a trendekkel és a kánonokkal. Mindig azt írtam, ami bennem volt. Amikor szakítottam a népiesekkel, kitagadtak. Aztán kitagadtak az avantgárdok, nem fogadtak be az újholdasok, de én sem akartam soha sehova betagozódni. Volt idő, mikor úgy gondoltam, hogyha valaki középre áll, akkor mindig az igazság közelében lesz. Mert ugyebár az írónak az is feladata, hogy próbálja megtalálni azt az igazságot, amit ő annak vél. Közben, amikor középre álltam, rájöttem, hogy az igazság középen sincs. Olyan, mint az inga: folyton kileng, s hol itt, hol ott van. Nem hiszem, hogy ha bárhova is odaállok, azt számításból vagy gyávaságból teszem. Ha valahol leteszed a voksod, onnantól kezdve azt az igazságot kell képviselned. Na, erre én nem vagyok hajlandó. „Csupán” megpróbálok tisztességesen helytállni úgy, hogy közben nem igazolok le sehova.”

A beszélgetés egyes blokkjait Zalán Tibor versei szőtték át és adtak keretet az estnek. Az Asszonyom, ma hullócsillagos az ég, a Valahogy majd csak felnő gyermekünk, Igor Sztravinszkij álmot lát, Alkalmi Versezet Hajdan Élt Költőhöz, Holdfénytől megvakult kutya, A költő mackónadrágban is költő verseket Nagy Zoltán színművész előadásában, Borbély Mihály klarinétművész és Binder Károly zongoraművész közreműködésével élvezhette a publikum.

 

Képek forrása: MMA


Főoldal

2017. szeptember 21.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Tompa Andrea és Bödőcs Tibor nyerte az idei Libri irodalmi díjakat 1% a Körös Irodalmi TársaságnakJúnius 24-én indul a Gyulai Várszínház 55. évadaNem ítélik oda idén az irodalmi Nobel-díjat
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Nagy Dániel versei Nagy Zsuka verseiAczél Géza: (szino)líra - torzószótárSzilágyi Kinga Magdolna versei
Prózák
Haász János: ÜzenetLőrincz György: Bécs fölött a Hargitát…„Legszebb munkámat mérgezik meg”Darvasi László: Akik áttáncolják a háborút
Kritikák
Versküllők és verssávok héthatáránHizlaló pöttyösGrecsó Krisztián: Téli naplóNem lehet megúszni!
Esszék, tanulmányok
Újraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásai
Drámák
Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓ
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA