Kányádi Sándor
Szarka Károly
„Nincs külön gyermekvers és felnőtt vers”
Kányádi Sándor köszöntése a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Budapest, 2017. május 3.
Kányádi Sándor gyermekversein generációk nőttek fel, ezért nem meglepő, hogy sokan akarják látni a költőt, pillanatok alatt elkapkodják a regisztrációval lefoglalható helyeket. Jeles költőket, írókat, irodalmárokat születésük kerek évfordulóján szokás köszönteni, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Digitális Irodalmi Akadémia viszont eltért ettől a gyakorlattól az ő esetében, és idén a költő 88. születésnapjára szervezett ünnepséget – a PIM főigazgatójának elmondása szerint egy kissé rögtönözve.
Versmondók
Prőhle Gergely saját történettel indít: a Rodostóban tengődő Mikes Kelemenről kellett dolgozatot írnia, és az ihletet az adta meg számára, hogy a rádióban éppen Kányádi Sándor olvasta fel Vannak vidékek című ciklusát, ő pedig párhuzamot talált az erdélyi magyar kisebbség és a törökországi emigráció között, a dolgozat végén a költő sorait idézve. A főigazgató röviden méltatja a Kossuth-díjas költőt, megemlítve, hogy a néhány évvel ezelőtt megnyílt budapesti Mesemúzeum alapításának ötlete is az ő fejéből pattant ki.
Az ünnepelt
Rövidre fogja Böjte Csaba is, aki úgy érzi, Kányádi összes versét gyermekeknek írta, és éppen ezeknek a verseknek a játékossága és vidámsága az, ami hiánycikknek számít mostanában. A ferences rendi szerzetes tapasztalatai alapján a jókedv, a nevetés az, amivel egy szomorú gyermeket meg lehet vigasztalni, akkor is, ha problémáját nem vagyunk képesek maradéktalanul megoldani. „Áldott ember az, aki meg tud nevettetni” – zárja mondandóját a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója.
Böjte Csaba
Megszólal Dénes Irén tanítónő is, aki a Szilágy megyei kis faluban, Varsolcon szervezi évek óta a Kányádi Sándor Szavalóversenyt, és verset mondanak a verseny kisiskolás győztesei, némelyikük színészi ambíciókkal lépve fel. Mielőtt a versmondások sorát lezárva Havas Judit irodalomtörténész és előadóművész is Kányádit szavalna, megszólal maga az ünnepelt is, a többiekhez hasonlóan ugyancsak röviden. A versmondó versenyekkel kapcsolatban sajnálatát fejezi ki, amiért a meghívások ellenére sem tud Varsolcra látogatni – amióta Budapesten él, rengeteg találkozón vett részt, de az utóbbi években kevesebbet utazik.
Örömét fejezi ki ugyanakkor, hogy valaki továbbviszi azt a szellemiséget, amit harminc éven át ő is képviselt az akkor jelentős példányszámban nyomtatott és vásárolt kolozsvári Napsugár gyermeklap szerkesztőjeként, és bizonyítja, hogy „nincs külön gyermekvers és felnőtt vers, csak vers van, vagy – nem vers.” Petőfi Itt van az ősz, itt van újra című verséből idéz példaként: az vajon gyermekeknek vagy felnőtteknek szól? A lényeg, hogy olvassunk verseket, amelyek segítenek megőrizni és továbbfejleszteni az anyanyelvet, bárki is írta őket.
Kányádi Sándor dedikál
Az est menetrendje valóban eltér a megszokottól, és nemcsak azért, mert elmaradnak az irodalomtörténészi méltatások, és helyettük a megzenésített verseket előadó, egyebek mellett a költő dél-amerikai útját is megidéző Kaláka révén inkább a zene kap főszerepet, mintha egy koncerten lennénk, hanem azért is, mert a szervezők a „közhelyes” pogácsa és bor mellett sörrel is kínálják a résztvevőket. Igazi Csíki Sörrel – valószínűleg nem azért, mert a „tiltott” címke jó reklámot csinált a márkának, hanem mert Hargita megyéből származik, akárcsak a költő.
Becze Gábor és Radványi Balázs (Kaláka együttes)
Fotó: Belicza László/PIM
