Helyszíni tudósítások

 

 10.jpg
Kiss László és Garaczi László

 

Dávid Péter

 

Köténytől felolvasóestig

 

Az első reakció persze az volt, hogy nem lehet igaz. Nem lehet Garaczilaci 60 éves, ahogy a beharangozó írja! Még egyszer elolvasom. 2017. március 27-én, a Békéscsabai Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság Garaczi Lászlót látja vendégül, és, igen: „tavaly töltötte be a hatvanat”. Pedig lendületes, fiatalos szövegei alapján maximum fele ennyinek gondolná az olvasó, és az emlékezetemben is az a laza, a posztmodern szövegvilágból előugró fiatal író él, akit először kezdő egyetemistaként láttam, és akinek rajongtam a könyveiért. A felolvasóesten azután megnyugszom, nem sok minden változott, még akkor sem, ha a Pompásan buszozunk! azóta emelt szintű érettségi tétellé érett (Esterházy Péter és a Biblia között, 13. tételként).

 

1.jpg
Garaczi László

 

A Kiss László által vezetett beszélgetés is a Pompásan buszozunk! regénnyel kezdett, amely Garaczi talán legsikerültebb szövege, még tétellé válása előtt is „bestseller” volt. A siker titka az író szerint abban rejlik, hogy egy sajátos humorral, iróniával megírt regényről van szó, ami a bűn és bűnhődés archetipikus történetét dolgozza fel, és nem utolsósorban nyelve nem állítja olyan nagy próba elé az olvasót, mint például a Mintha élnél. Garaczi mindenesetre szerény örömmel viseli a kanonizálódást.

Arról is mesélt, hogy hogyan lett belőle hivatásos, profi író, hogyan nyújtottak számára menedéket gyerekkorában a könyvek, hogyan kereste útját sokáig, nem tudva, mi is szeretne lenni. Azután találkozott vele egykorú, fiatal írókkal, és akkor már csak Esterházy Péternek kellett egy kötényt adni a focipályán ahhoz, hogy felfigyeljenek rá. Esterházy segített neki megjelentetni a Plasztikot, innen pedig egyenes út vezetett az irodalom szabadságába (mert az írás, mondja az író: szabadság). Külön szimpatikus az a soha meg nem nyugvó magatartás, amit Garaczi képvisel, a kísérletező, új utakat, kifejezésmódokat kipróbáló, életművét fordításokkal, forgatókönyvekkel, színházi szövegekkel tarkító, sokoldalú személyiség, akinek műhelyébe bepillantást nyertünk.

 

 13.jpg
Feszült figyelem a nézőtéren

 

Szerencsére „szakmázott” is egy kicsit Garaczi, mivel Kiss László rákérdezett arra, hogy a mai nagyregényfüggő korban, amikor 500 oldal alatt nehezen elképzelhető egy regény, miért ír viszonylag rövid, 120–180 oldalas, slank szövegeket. A Mintha élnél (128 oldal), a Pompásan buszozunk! (174 oldal), az Arc és hátraarc (174 oldal) és a Wünsch-híd (160 oldal) lemur-vallomásainak írója ezt azzal magyarázta, hogy sajnálja a szavakat (ahogyan ezt korábban Marno János is megfogalmazta), mivel fontos számára, hogy a szövegek tömörek, sűrűk legyenek, egyben felhívta a figyelmet a húzás és sűrítés fontosságára. Hiába is várnánk tehát egy „asztalbeszakítós” regényt Garaczitól, de aki olvasta ezeket a szövegeket, tisztában van vele, hogy nem is kell bő lére ereszteni a dolgokat.

 

 15.jpg
Garaczi szívesen mesélt életútjáról, könyveiről

 

Szó volt arról is, hogy a lemur-könyvek nem egységesek nyelvükben, történetmondásban, hangulatban és hangnemben. Az induláskor, a Plasztik „transzavantgárd” korszakában nem volt igazi történet, formai lázadás jellemezte a szövegeket, spontaneitás, vadság és expresszivitás. A Nincs alvás!-ban jutott el ennek a kifejezésmódnak a határáig Garaczi, ami után egy váltás következett, a „felnőtté válás” korszaka, amikor megjelennek a hagyományos történetmondás elemei, az egyre értékesebbé váló személyes múlt lesz a feldolgozásra váró nyersanyag, az írás pedig önanalízis és terápia is egyben. A lemur-könyvek legújabb darabját is jellemezte Garaczi, mondván, hogy – jóllehet a könyv nyelve, fragmentum-jellegű szövegdarabjai a ’90-es évek nyelvi világát idézik – nem egy humoros, nyelvi bravúrokkal teletűzdelt olvasmányról van szó, témájában nagyon is komoly, erős szöveget vehet kezébe az olvasó, de az író hozzátette azt is, hogy a következő lemur-könyv már karneváli hangulatú lesz.

 

 19.jpg
Dedikálás

 

A versek sem maradhattak ki, hiszen a Plazmabál, a hatvanadik születésnapra kiadott kötet sem régen jelent meg. Garaczi költeményein belül megkülönbözteti a gyerekverseket, dalszövegeket, örömverseket, amelyeket inkább szakmai kísérletezés céljából vetett papírra, és a komolyabb prózaverseket, amelyek közül A tejföl mennyit bír? címűt fel is olvasta. Stílszerűen egy felolvasóestről és a költészet hatalmáról szól a szöveg…

Szóval nem sok minden változott. Garaczi még mindig fiatal, ugyanaz az irodalom, ugyanaz a rajongás!


Főoldal

2017. március 28.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvhétzáró irodalmi délután BékéscsabánKincsek cserélnek gazdát az Országos Széchényi KönyvtárbanTöbb mint háromszáz új kötet jelenik meg a 89. Ünnepi KönyvhétreIII. Kolorádó Fesztivál
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Oláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila verseiTurczi István versei
Prózák
Abafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái Haász János: Üzenet
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Arany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdés
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA