Parti Nagy Lajos köszöntője
Pethő Anita
Aki Bodorról ír, előbb-utóbb
bodorul kezd írni
Háromszoros teltház volt kedden este a Petőfi Irodalmi Múzeumban Bodor Ádám születésnapi köszöntésén. Nem csupán a díszterem két traktusában, de az előtérben a kisebbik kivetítő előtt kialakított ad hoc nézőtéren is sokan ülőhely nélkül maradtak. Vitathatatlan tehát a tény: Bodor Ádám napjaink egyik legnépszerűbb szépírója. S hogy miként szövődik alakja köré egyre erősebben valamiféle kultusz, azt érzékelhettük a 2014-es Prima Primissima díjátadás után a rajongók heves reagálásából is.
A 80 éves Bodor Ádámot a Petőfi Irodalmi Múzeum nevében E. Csorba Csilla főigazgató köszöntötte. Többek között örömét fejezte ki, hogy a múzeum keretein belül működő Digitális Irodalmi Akadémia révén – mint ahogyan egy Népszabadság-interjú alatt egy olvasói hozzászólás is ezt bizonyítja – az ünnepelt művei szélesebb körben is ismertté válhatnak.
Nyáry Krisztián Bodor Ádám kiadója, a Magvető nevében mondott köszöntőt. Kihangsúlyozta, hogy egy ilyen ünnepség nem csak a tiszteletadásról, hanem a barátkozásról is szólhat. Így aztán a kiadó Ferenczi Gábor A barátkozás lehetősége című filmjét és az alapjául szolgáló négy novellát egy közös könyv+DVD formájában születésnapi ajándék gyanánt megjelentette e jeles alkalomra. A filmből az est során a technika ördöge (vagy épp jó angyala) folytán kétszer is láthattak részletet az érdeklődők.
A Bodor Ádámot köszöntő pályatársak közül Parti Nagy Lajos érkezett a klasszikus laudáció műfajával. Méltatása központi motívuma a „bodorul” írás jelensége volt. Hiszen aki Bodor Ádámról kezd írni, előbb-utóbb azt veszi észre magáról, hogy önkéntelenül is bodorul ír. Parti Nagy megemlékezett arról is, hogy Bodor Ádámnak tavaly novemberben volt az írói jubileuma: fél évszázada jelent meg első írása. Ezen kívül beszélt arról, hogy nem találkozott még olyan emberrel, aki ennyire illetlenségnek tartotta volna, ha dicsérik. A laudátor saját bevallása szerint a születésnapos recepcióját igazán nem gazdagította; ha írt róla, akkor is inkább csak rövid dicsérő szövegeket, máskülönben csak tátotta a száját.
Merthogy Bodor világában minden részlet úgy idegen, hogy közben nagyon is ismerős, ha máshonnan nem, hát épp Bodortól. Parti Nagy Lajos végül egy anekdotával zárta a méltatást: Bodor Ádám egy köszönő, vagyis ahogyan ő fogalmaz, nemköszönő beszédét idézte fel, amelyben egy, A tanú című első kötete (1969) után átélt, elgondolkodtató jelenetet mesél el: az író egy máramarosi menedékházban iszogatott egy gondnokkal, aki aztán részletezte elképzeléseit arról, milyen lehet írónak lenni. Az egyszerű, tanulatlan ember szerint, ha valaki könyvet ír, akkor azt a könyvet biztos több ezerszer el kellett előtte olvasnia, hogy olyan jól tudja szóról-szóra (újra)írni.
Az alkotótársak közül Balla Zsófia (A börtön szaga – részlet), Báthori Csaba (Az utolsó szénégető – részlet), Spiró György (Várakozás) Szűcs Miklós (A kivégzés) és Závada Pár (Vissza a fülesbagolyhoz – részlet) egy-egy könyv- vagy novellarészletet olvasott fel a Bodor-életműből.
Az ünnepelt köszönetet mond
Darvasi László csak áttételesen („találtam egy fiatalkori apokrif Bodor-novellát”), míg Esterházy Péter igencsak explicit módon jelezte, hogy paródia fog következni. A két felolvasott szöveg kiválóan megjelenítette a Bodor-próza speciális vonásait. A különleges, bizarr névadást (Esterházy szövegében német sörök és bankok márkanevei szerepeltek), a fegyveres erők, hatalmi szervek rangjelzéseinek hangsúlyozott mivoltát, valamint az általuk felügyelten végrehajtandó, teljesen értelmetlen, de túlzottan is fontosnak ítélt cselekményeket (egy gödör kiásása vagy egy nőstény beszerzése egy túlzottan zajos kanári számára). A paródiák ugyancsak rávilágítottak Bodor Ádám szövegeinek jellegzetes érzékiségére. Ahogyan a legkellemetlenebb közegben, a legízléstelenebb helyzetben is képes férfi és nő egymás iránt vágyat érezni. Mert ez a valóság, s nem a kommersz filmek steril luxushálószobája. A görbe tükröt mutató méltatások persze ezt egy kicsit eltúlozták – hisz ezért is paródia a paródia –, kifejezetten visszataszító nőket ábrázoltak a központi szereplő számára vonzó jelenségnek. Esterházy Péter egyébként felolvasásához pontosan öt percet kért az est házigazda szerepét magára vállaló Szegő Jánostól, mivel szerinte sokkal izgalmasabb egy ilyen eseményt egy félbehagyott mondattal zárni.
A programon részt vett a Zuboly zenekar, akik a már említett film zenei világát idézték meg, többek között a Sohase mondd című sláger világzenei átiratával, valamint az est végén Busa Pista palindromjai is elhangzottak. (Egy döbbenetesen egyszerű példa: Sok a sisakos.) Ugyancsak az est zenei programjához tartozott Melis Márta és Melis László produkciója: „egy sosem volt nép sosem volt nyelvén előadott dal”.
Maga az ünnepelt csak az est végén állt mikrofon elé, s köszönte meg az őt ünneplő és méltató programot.
Bodor Ádám köszöntése 80. születésnapja alkalmából. Petőfi Irodalmi Múzeum, 2016. február 23.
