Három könyv
Szepesi Dóra
Az alkotó ember tevékenységét
mindennapos gyakorlással
tartja fenn
Jankovics Marcell legújabb könyvei
A vizuális nevelésről, a Kisszeben Keresztelő Szent János-temploma és a Képes bibliai történetek című művekben a szerzőn kívül az a közös, hogy mind a három a képiséghez kapcsolódik. – nyitotta meg Jankovics Marcell könyvbemutatóját Kocsis Miklós az MMA Művészetelméleti és Módszertani Intézetének megbízott vezetője a Pesti Vigadó könyvtárának előterében, február 3-án.
Az örömteli esemény kettős tartalmat kapott: egyszerre volt előttünk kiemelt gondolatokat összegyűjtő írott munka és művészi alkotásokat tartalmazó mű. Az egybegyűltek bepillantást nyerhettek a szerző munkáiról és a világról alkotott holisztikus gondolataiba. Két könyv, A vizuális nevelésről és a Képes bibliai történetek az Akadémia Kiadónál jelentek meg. Pomázi Gyöngyi, a szerkesztőség vezetője elmondta, hogy Jankovics Marcellt már a Magyar Nagylexikonban tisztelhették szerzőként, néprajzi tárgyú cikkek kapcsán. Legutóbb az alkotó filmje, Az ember tragédiája megjelenésekor jelentették meg a művet könyv alakban. A Képes bibliai történetekben is jelentős a torzóban maradt, filmből vett illusztráció, egészen különös varázst ad a szent szöveg értelmezéséhez. Betetőzése mindezeknek A vizuális nevelésről írott munka, amely tartalmazza Jankovics Marcell gazdag szakmai tudását, miközben nagyon sok, vizuális neveléssel kapcsolatos nézőpontot tesz közzé.
Kocsis Miklós, Pomázi Gyöngyi, Jankovics Marcell, Csernyus Lőrinc
A másik beszélgetőtárs, Csernyus Lőrinc építész, személyes élményét osztotta meg: nem tudta, hogy a három könyv közül melyiket vegye először kézbe. Borító alapján a Méry Ratio Kiadó gyönyörű albumát lapozta fel, ez a mű egy sorozat tizedik része, amelyben Méry Gábor fotóihoz Jankovics Marcell írja a szöveget. Lenyűgözve forgatta végig, és elmondta, hiába volt már többször Kisszeben Keresztelő Szent János-templomában, ezek után egészen más lesz legközelebb felkeresni. Meglátása szerint ez a sorozat sokkal nagyobb publicitást érdemelne, például iskolákban is helye lenne a köteteknek, hiszen a mai magyar kultúra része mindaz, amiről tudósítanak. A vizuális nevelés című könyvet pedig valahogy úgy olvasta, mint egy izgalmas regényt, le se tudta tenni! Nagyon tetszett neki, hogy minden látással, képpel kapcsolatos, magyar nyelven írott szót kiemeltek a szövegben. Fel is olvasott egy részt a könyvből, ami a parasztember szókincsét taglalja; olyan ez, akár a gyereké, fiatalé, a látható, érzékelhető valóságból merít. Nyelvi gazdagsága összefügg a környezetével, munkájával, életmódjával, például számos szava volt a növényekre, állatokra, az idő és a környezet változásaira, tennivalóira, szokásaira, ünnepeire. Szókincse (valóban kincs!) semmivel sem volt alábbvaló a lateiner műveltségű városi emberénél, viszont ha szóba elegyedtek egymással, szűkösnek bizonyult még a közös anyanyelv is. Csernyus itt megállapította, hogy ez a jelenség hasonlít a mai korunkban tapasztalt szókincsbeli különbségre, a számítástechnikai fogalmakat használó fiatalok és az idősebb generációk között. Talán tolmácsokra volna szükség az emberek közé, különböző jelrendszerek között, időben és térben? – vetette fel a kérdést, és rámutatott, hogy a hiteles embereknek (tolmácsoknak) igen nagy a szerepük. Meg kell őrizni a szótárukat, aminek segítségével magyarról magyarra tudunk fordítani.
Nem is véletlen, hogy Jankovics Marcell, homályos jelentésük miatt, nem nagyon szereti az idegen szavakat, például a ma divatos kompetencia szót. Annyian használják mindenre, az oktatásban is főszerepet kap, ahelyett, hogy a képzés, a képesítés, a képesség kapna valamilyen formában jelentőséget, mivel minden anyanyelv vizuális! A könyv szerzője szerint is nagyon időszerű – a pedagógusok éppen tüntetnek –, a könyv második fele pedig a nemzeti alaptanterv és a kerettanterv kritikája is. Témáinak másik végpontja a negyedikben befejeződő vizuális szempontú nevelést taglalja, amely középpontba állítja a gyerek jobb agyféltekéjének, képzeletének használatát, és ezután szövegértésre, meghatározásra próbálják rávenni a tízéveseket. Ha egy szót látok is, akkor értem – fejtegette. Újabban divatos mondani a népnemzeti helyett, negatív értelemben, hogy etnonacionalista. Míg a nacionalistáról csak a betűkép jelenik meg előtte, a nemzetiről mindenféle kép, a címer, sőt hallja a Himnuszt! A mai ember egyébként rengeteg képpel él együtt. Ám annak ellenére, hogy a monitor és az okostelefon mellett sokkal nagyobb képáradatnak van kitéve egy mai fiatal, mintha nem is érintené, ettől nem lesz jobb a látásmódja. Most, hogy a képek uralkodnak az ismeretterjesztésben, inkább zavaró hatásúak. Megemlítette, ő azok közé a gyerekek közé tartozott, akiknek túl élénk a fantáziája. Ezenkívül az ábécét még fonomimikai módszerrel tanulta, eszerint rajzzal, hangadással a gyerekek azonnal értették a betű és a hangzó közti összefüggést, mára ez is elvont lett.
Hallgatók
Milyen állapotban van a vizuális anyanyelv? Ezek a kötetek hogyan járulnak hozzá a vizuális anyanyelv fejlődéséhez? – vetette fel a kérdést Kocsis Miklós. A beszélgetésben többek között megtudtuk, hogy mi mindent adhat hozzá a Szentíráshoz Képes bibliai történetek. A szerző példának említette, hogy minden angyali üdvözlet-ábrázolás jellegzetes, meghatározott szabály szerint, páratlan gazdagsággal, sokféleséggel készül, a kellő műveltséggel rendelkező japán turista is felismeri a múzeumban. A pieta-ábrázolás is rendkívül gazdag térbeli-időbeli elrendeződésben tér vissza. Érdekes módon létezik a tudatalattinkban egy kép: egy nő ölében fekszik egy férfi, akiről nem tudni, alszik-e vagy halott. Jankovicsot a Biblia-sorozat filmtervnél foglalkoztatta ez a megközelítés. Az Ezeregyéjszaka meséiben is található ilyen ábrázolási forma, a Bibliában sokszor megjelenik, vissza-vissza tér egy alapképlet, sőt, egy ciprusi múzeumban Kr. előtt 3000-ből őriznek olyan kereszteket, amelyeknél a függőleges szára a keresztnek egy stilizált, nyitott szemű nő, a fekvő szára pedig egy behunyt szemű férfi. Az ember ősi, kulturális gondolkodásában, vizuális nyelvében rejlő óriási analóg rendszer izgatja, egy olyan műben, ami a Biblia film, érdemes lett volna kibontani. A megfilmesítés sajnos nem valósult meg, de kedvére való munka volt, ebből több részletet is elmesélt. A templomokról szóló albumok kapcsán pedig megtudhattuk, hogy a templomok falán és az oltáron látható képek tulajdonképpen segítettek a papnak, nem kellett készülnie sem a prédikációra, az oltárok adták a képi magyarázatot. Ez is bizonyítja, hogy tevékenységeinket, magyarázatainkat képileg könnyebb helyreállítani, a szöveg sokkal bonyolultabb. A vizuális neveléssel is az élményszerű tapasztalat lesz több, könnyebb a tananyagot elsajátítani. A beszélgetéshez hozzászólt a közönség soraiból Fekete György, az MMA elnöke is; középiskolai tanári és belsőépítészi tapasztalataiból egy-egy emléket elevenített fel. Az utóbbi azt példázta, hogy a rajznak, a történelmi időszakokat összekötő vizualitásnak elképesztő variációi és gyönyörűségei vannak. Jó, hogyha könyvek, szerzők felfedik ezeket a titkokat. Ehhez elmesélte, hogy San Franciscóban, egy főútvonalon, 30 emeletes épületek közötti foghíjra egy pályázó apró, timpanonos alkusz csarnokot tervezett, ami rendkívül izgalmas, elképesztő történelmi távolság építészetben és technikában.
Merjünk mindenkivel rajzoltatni! – tért vissza a diskurzus a vizuális nevelésre. Egyébként pedig – tették hozzá, jó lenne feloldani a gátlásokat nemcsak a rajzolásban, az éneklésben, a táncolásban is. Először rajzol az ember, aztán ír, a történelem során egyre egyszerűsödött az íráskép is, jó, ha ezt a folyamatot érzékelik a gyerekek. A rajzolást, a kézírást, a vizuális kultúrát nem szabad elfelejteni a számítógép miatt. Az építészmérnök vallja, amint romlik az írása, rajzolása, nem tud házat tervezni – megtervezheti helyette a gép, de az mindig csak információt tárol, és a könnyebb ellenállás irányába megy. Az alkotó ember tevékenységét ugyanis csak mindennapos gyakorlással lehet fenntartani, mindenkinek a saját művészeti ágában. Amíg még hímeztek, kézimunkáztak – tette hozzá Jankovics Marcell, addig az írástudatlan embernek a kezében volt az ügyesség. A napi gyakorlás ugyan nem az írás volt, de a hímzés az írásnak megfelel, ahogy nyelvünk bizonyítja: a kalotaszegi hímzést írásos mintának hívják.
Végezetül megtudtuk, hogy a szerzőnek a Könyvhétre újabb két könyve jelenik meg. Az egyik a fényképes sorozat legújabb kötete a nagyőri templomról. Miről nevezetes Nagyőr? A Mednyánszky családnak volt ott kastélya és Mednyánszky legtöbb képét ezen a tájon festette. A másik könyv Sebestyén Gyula Gesta Hungarorum című, rímnélküli, alexandrinusokban megírt nagyeposza lesz, Jankovics Marcell ezt illusztrálta 50 képben.
Fényképek forrása: MMA
