Pethő Anita
A II. Instavers Fesztiválról
II. Instavers Fesztivál 2015. december 2-5. Első két nap. Írók Boltja, RS9 Színház –Vallai kert
Sokféleképp hangot adni a szövegnek
2. rész
Elsősorban prózával foglalkozó elméleti szakemberként még nem igazán gondolkoztam el azon, hogy rendezvényszervezés szempontjából mennyivel könnyebben el(ő)adható műfaj a vers. Variálható is, ahogyan azt az Instavers Fesztivál is megmutatta, hiszen e négy nap alatt mindenegyes program kicsit másként közelített a költészethez.
Míg az esti programok az RS9 színházban zajlottak, addig a délutániak külső helyszíneken. Utóbbiak előnyét a fesztivál második két napján lehetett igazán érzékelni. Mert egy kávéházi felolvasáson például nem feltétlenül csak azok vannak jelen, akik célzottan a programra érkeznek. Így történhetett azzal a férfivel is, aki talán azzal a szándékkal ült be a helyre, hogy míg vár valakire, olvasgat. Kezében még ott volt a könyv, de aztán egyre inkább arra figyelt, ahogyan Fenyvesi Orsolya olvasott fel új, Ostrom című kötetéből.
Fenyvesi Orsolya
A kissé félreeső helyen található, talán inkább jórészt csak a környékbeliek által ismert Adna Caféhoz képest teljesen más szituációval találkozhattunk a Városháza Parkban az Advent Budapest üvegházába, ahol szombaton kora este Závada Péter és Ratkóczi Huba lépett fel. Mivel az építmény kívülről is fel van szerelve hangfalakkal, a vásáron nézelődők közül is sokan közelebb jöttek megnézni, miféle program hangjait hallják.
Závada Péter és Ratkóczi Huba
Ellentétben a csütörtök esti költő-zenész (Áfra János-Lázár Domokos) duó műsorával, itt szöveg és zene együtt szólalt meg. Závada Péter Mész című kötetéből olvasott fel, Ratkóczi Huba effektekkel feldúsított gitárzenéje pedig tökéletesen passzolt hozzá. Nem megalapozta, nem kiegészítette, hanem sokkal inkább kölcsönhatásba lépett vele. A meditatív jellegű zene és a nehéz, csak lassan emészthető verssorok kiválóan erősítették egymást. Egyetlen zavaró dolog volt csupán a programban: a háttérben a reklámposzteren az a két játékmaci sehogy sem passzolt a hangulathoz, de ne legyünk telhetetlenek, nagyon nagy dolog, ha egy kortárs költő ilyen rendezvényen kap lehetőséget verseit felolvasni.
Ahogyan arra a fesztiválról szóló előző tudósításomban is utaltam, az első két napban több minden is azt éreztette velem, hogy határozottan egy másik, egy fiatalabb generációnak szól ez a programsorozat, a harmadik és negyedik nap azonban tompult ez az érzés. Leginkább talán Csider István Zoltán pénteki estjének köszönhető hangnemváltás miatt, Rendrakás címmel néhány hete megjelent kötetének egyik meghatározó témája ugyanis az édesanya elvesztése. A felolvasás és performansz közötti átmenetként megragadható produkció a négy nap legütősebb fél órája volt. A kötetben található versek szerves részeivé váltak egy jól felépített, összefüggő monológnak. Csider magabiztosan használta, újrahasznosította saját, könyv alakban is megjelent szövegeit, akadt vers, amit háromszor olvasott fel egymás után, ezzel is új kontextust teremtve. „A nevem Cs.P.” szófordulattal – szintén fontos mozzanat a kötetben– önironikusan játszott, s valószínűleg sokat tett az összhatáshoz az is, hogy monológja közben mikor állt fel és mikor ült le.
Csider István Zoltán
Ezután volt még egy hosszabb beszélgetés is: Csider István Zoltánt a Csion bölcsei formáció másik tagja, Pion István kérdezgette. Látszólag egyszerű, könnyed, felszínes kérdések voltak ezek arról, hogy a megkérdezett mikor, hány éves korában kezdett el rappelni, slammelni vagy épp újságírói tevékenységet folytatni. Ám talán azok számára is érződhetett az a feszültség, akik személyesen nem ismerték a résztvevőket, ahogy egyre inkább egy mélyinterjú felé mozdult el a beszélgetés, amikor két jóbarát közül az egyik olyan dolgokat szeretett volna előhozni a másikból, amikről eddig még neki sem beszélt. Merész lépés volt ilyen nagy tétet belevinni ebbe a társalgásba, de utólag úgy gondolom, igencsak megérte.
Pion István és Csider István Zoltán
Ahogyan egészen biztosan megérte mindazoknak is, akik ellátogattak a fesztivál bármely eseményére. Természetesen a kortárs fiatal irodalmi élet csak egy szűk szeletével találkozhattak, de mostantól kezdve talán egy kicsivel többet mondanak majd az időről-időre a Facebook-hírfolyamban megjelenő Instavers képek is.
A fesztivált, ahogy az illik, koncert zárta: az érdeklődők a Horváth Kristóffal és Pion Istvánnal kiegészült Gourmand együttest hallgathatták az RS9 színháztermében.
A Horváth Kristóffal és Pion Istvánnal
kiegészült Gourmand együttes
II. Instavers Fesztivál, 2015. december 2-5. Helyszínek: Adna Café, RS9 Színház, Városháza park
A költészet hungarikum (?)
1. rész
A gondolattal Gaborják Ádám, a József Attila Kör elnöke játszik el egyik felvezető beszédében, teret engedve a szó ironikus értelmezésének is. Hiszen ahogy Czinki Ferenc Írók Boltjában felolvasott egyik tárcájából is megtudhatjuk, mifelénk nincs is olyan ember, aki ne írt volna valaha verset, ha másként nem, legalább a padtársnőjéhez. Titokban. Az Instavers Fesztivál – immáron másodszor – azonban épp arról szól, hogy ne titkoljuk mindezt, vállaljuk nyíltan, hogy ez mennyire yolóka!
Nem véletlen a szóhasználat, a 2014 áprilisában indult, elsődlegesen Kele Dóri, Borda Réka, Szabó Imola Júlia és Vadkerti-Tóth Réka nevéhez köthető kezdeményezés ugyanis inkább a fiatalabb generációkat kívánja megszólítani. Már az elnevezés is erre játszik rá, hisz nevében utal a jelenlegi legnépszerűbb, a statisztikák szerint túlnyomórészt a tizen-huszonéves korosztály által kedvelt képmegosztó közösségi oldalra, az Instagramra, még ha amúgy maga a konkrét ötlet, az egy-egy verssort magába foglaló képek sorozata, a Facebook felületén találta meg otthonát.
A kérdés persze adott minden ilyen projekt esetében: vajon az online népszerűséget lehet-e a cybertéren kívül is realizálni. Közismert a jelenség, hogy az emberek bármit szívesen megosztanak, lájkolnak, lánclevelek sokaságát küldik (ó, ha csak ennyi kell, akár háromszor is, szívesen, nem tesz semmit), ha arra kérik őket, segítsenek beteg gyerekeken, ám valós segítséget ritkán nyújtanak. Hasonlóképp sok sikeres online kultúra-, irodalom-, olvasás-, vagy versnépszerűsítő projekt létezik, de mintha az ismert mondás lenne rájuk igaz: ami Rómában történik, az Rómában is marad. Az internetes követők számához képest arányaiban nagyon kevés, akit a különféle programok látogatására is rá lehet venni.
Persze lesz még idő bőven a következő években ezen a jelenségen gondolkozni, most azonban itt van ez a négynapos téli mini-fesztivál, ami a lehetőségekhez mérten a legkülönfélébb módokon tálalja a költészetet és hozza közelebb olvasóikhoz a költőket. A szerda délutáni megnyitó az Írók Boltjában – a műfaj jellegéből adódóan is – még kissé formálisnak hat. Hiába a személyes hangvétel a köszönő és köszöntőbeszédekben (Kele Dóri, Gaborják Ádám) vagy éppen a prózaíró Czinki Ferenc csendesen önironikus tárcáiban, hiába tölti be a Blahalousina énekesnőjének, Barbinak a hangja a teret, egy megnyitó, az mégiscsak megnyitó.
Az esti beszélgetésen az RS9 Színház Vallai kertjében azonban már egyértelműen a közvetlenség dominál. Ebben a közegben egyáltalán nem hat bugyutaságnak olyan kérdéseket feltenni a négy meghívott fiatal alkotónak, hogy mi a kedvenc színed, ételed, állatod, stb. Hirtelen eszembe jut egy újabb értelmezési rétege az Instavers szlogenjének: azonnal oldódik – ez nem csupán a könnyen elérhetőségre utalhat, hanem arra is, hogy csak azért mert költészetről, kultúráról van szó, nem kell feszengeni, nem kell szorongani, hogy megfelelően fogadunk-e be egy verset, tessék nyugodtan ellazulni és úgy kedvelni a költészetet, kinek-kinek hogy esik legjobban. Nem az érdeklődők elijesztése ugyanis a lényeg.
Kellemesen közvetlen a hangnem, ahogyan Kabai Lóránt kérdezgeti a beszélgetőtársait, akik nem véletlen, hogy itt ülnek, mindannyian szerepelnek a Vagány históriák fotósorozat legújabb szériájában. Bach Máté fotós most éppen azt járta körül, vajon portréalanyai mivel foglalkoznának, ha nem költők lennének. Horváth László Imre vadőr, Murányi Zita énekes, Nagy Kata szakács, Toroczkay András pedig hentes lenne. Érdekes hallgatni, ahogyan Kabai Lóránt – még a képek vetítése előtt – felhívja a figyelmet egy-egy apró részletre, például egy-egy sokat mondó kéztartásra.
Murányi Zita, Horváth László Imre, Kabai Lóránt,
Nagy Kata, Toroczkay András
Később az említett képeket a közönség is megszemlélheti, vagy két tucatnyi további költő portréjával együtt, hiszen az est a fotósorozat vetítésével zárul. Panda adja hozzá a zenei alapot, amire hol Jánosházi Péter gordonkajátéka, hol Fekete Réka Thália és Horváth-Töreki Gergely felolvasása épül. A két színész az aktuálisan a kivetítőn megjelenő költők szövegeiből ad ízelítőt. Bár a zene különböző stílusokat és hangulatokat idéz meg (például Vörös István verse alatt Queen-alap szól, Szőllőssy Balázs képéhez pedig jól illenek az életvidám latinos dallamok), legizgalmasabbnak mégis mindig a csend bizonyul, mikor csak a felolvasók hangja hallatszik.
Csütörtökön délután Csuhai István vers-, Potozky László pedig prózaszemináriumot tart a Műhely Egyetemi Caféban. Este ismét a Vallai kert a helyszín, s ekkor érzem leginkább, hogy az életkor tekintetében nem én vagyok az elsődleges célközönség. Áfra János verseit pár nappal ezelőtt volt alkalmam egy másik közegben is meghallgatni, de most Lázár Domokos gitárral kísért dalaival kiegészülve sokkal határozottabban tükrözik a főként húszas éveik első felében járó fiatalok érzelemvilágát. Az első komoly kapcsolat, az első nagy szerelem, s az a jellegzetes enerváltság, amivel csak ez a korosztály képes kifejezni első nagy csalódásából fakadó világfájdalmát – ez utóbbi tekintetében a énekes hangszíne, stílusa dominánsabbnak tűnik a saját költeményeit felolvasó költőhöz képest. A versek és dalok sorozatát rövid beszélgetés szakítja meg. Hallhatunk arról, hogy Áfra János számára kellemes meglepetés volt Két akarat című kötetének fogadtatása, s hogy Lázár Domokos többek között jogelmélet doktorandusz akkor, amikor épp nem gitáron játszik és énekel.
Lázár Domokos és Áfra János
Az üzenet végül célba él, megtaláltja saját közönségét: mikor hazaindulok, szemem sarkából még látom, ahogy éppen frissen vásárolt köteteket dedikáltatnak Áfra Jánossal.
A fesztivál pénteken és szombaton folytatódik, az eddigiekhez hasonlóan a versek, a kortárs fiatal költészet sokoldalú, változatos tálalásával.
II. Instavers Fesztivál, 2015. december 2-5. Helyszínek: Adna Café, RS9 Színház, Városháza park
