Kósa Ferenc
Életérzések a Campingben
Becsy András verseskötete generációjának problémáit boncolgatja
A gyulai kulturális események megkülönböztetett helyszínén, a Mogyoróssy Könyvtár Simonyi-olvasótermében Becsy András Camping címet viselő második verseskötetének bemutatóján, november 27-én, Horváth Bence, a Kortárs Kiadó vezetője és Elek Tibor, József Attila-díjas irodalomtörténész, az est házigazdája beszélgetett a szerzővel.
A gyulai születésű költő, mint sokan mások, már gyermek korában kezdett verselni, első zsengéi a gimnázium lapjában meg is jelentek, majd az egyetemi évek alatt is alkotott. Elek Tibor a gimnázium magyartanáraként már középiskolai évei alatt fölfigyelt rá, bátorította, majd később, a kilencvenes évek végétől tudatosan figyelemmel kísérte pályafutását. Segítette a publikálásban, többek között az általa szerkesztett Bárkában, ahol a folyóiratban megjelent verseiért 2010-ben Bárka-díjat kapott. Az országos lapokban is publikáló költő pályakezdése azonban szokatlanul hosszúra nyúlt, első verseskötete, a Franciakrémes, csak 37 éves korában, 2010-ben jelent meg a Kortárs Kiadó Új Látószög-könyvek 19. köteteként.
Becsy András
A kiadó a kilencvenes évek végén sorozatot indított az elsőkötetes írók és költők bemutatására. Céljuk a sorozat elindításával az volt, hogy az értő, olvasó közönség számára láthatóvá tegyék a szellemi műhelyükben folyó munkát. A Franciakrémes összegyűjtött anyaga azzal tűnt fel a szerkesztőknek, hogy színvonalában, poétikájában, világnézetben rendkívül kiegyensúlyozott és egységes benyomást keltett. Nem voltak érzékelhetők benne az első műveikkel induló alkotók gyermekbetegségei. Horváth Bencéhez, aki a negyven verset tartalmazó új kötetet, a Camping-et is szerkesztette, közel álltak témái és gondolatai, hiszen Becsyvel egy generációhoz tartoznak, ezért ugyanazok a problémák foglalkoztatják, mindkettőjüket. Az új versek azt a jelenséget is tükrözik, hogy a harmincas-negyvenes éveik fordulóján járó alkotók gyakran úgy érzik, hogy életüknek ezen a jelentős pontján, illik számot adniuk eddigi munkásságukról. Becsy Andrást egyébként nem hajtja a mostanság divatos közlési kényszer, a mennyiségre való törekvés. Tudatos, fegyelmezett költő, aki keveset publikál, és ez az önmérséklet manapság ritkaságszámba megy.
Költészete rendkívül személyes hangon szólal meg, mégsem parttalanul alanyi, miközben magáról beszél, egy egész kulturális erőteret hoz létre. Mindig kapcsolódik valamihez, vagy valakihez, de a hagyományokhoz és az elődökhöz való viszony tekintetében a két kötet között különbség van. A Franciakrémesben számos alkotással hangsúlyosan jelzi, hogy vannak elődök, mesterek, míg a másodikban ez már rejtettebben jelenik meg.
Jellemző rá, hogy kezdetektől fogva magas szinten gyakorolta a műformákat. Első alkotói korszakában szinte csak szonetteket írt, a Franciakrémes egy-két kivétellel csak szonettekből áll. Annyira rabja volt ennek a kötött versszerkezetnek, hogy néha a tökéletes formáért a vers tartalmát is föláldozta. Idővel terhes lett számára, hogy minden egy kaptafára ment, és ha nehezen is, de áttörte a szonettek kalodáját. A Jeduthun éneklőmester harmóniái című hosszú versben a szonett forma már átmegy szabadversbe, majd – verses kötetben szokatlanul - prózába. A Campingben már több ilyen szabadabb művét helyezte el, olyanokat, amelyek jobban kifejezik egyéniségét. A négy egységre osztott, vékony, mindössze negyven verset tartalmazó kötet gazdag tartalmat és formát rejt.
Becsy András és Horváth Bence
Az első ciklus, a Mérleg, visszatekintő versekből áll, a rezignált hang, az unalom, az élethelyzetek kiszámíthatósága jellemzi őket. A verscímek általában rövidek, minthogy magatartási alapfogalmakról ír, etika fogalmakat próbál körbejárni. A Váza „virágai” a költő életének hétköznapi helyszíneiről, eseményeiről szólnak. A Sublót fiókjaiban keresgélve változatos dolgok kerülnek elő. Legérdekesebb darabja talán a szürrealizmus hagyományaihoz kötődő Persona non grata, amely formailag ugyan szonett, de képhasználatában a szürrealistákat idézi – szinte festményként jelenik meg előttünk:
Az átfázott, smaragd foltozta tető-
kön a triangulum lehunyta szemét,
rozsdagyepből rézkürtök bújtak elő.
A cintányércen megkövült az ebéd
A verseket prózaszövegek törik meg, ami meglepetésként hat, de nem azt jelzik, hogy alkotójuk műfajt készül váltani. Eredetileg versként indult szövegek váltak prózává. Egy lelkileg válságos időszakban keletkeztek, amikor az összetörés szélén állt az alkotó, és úgy érezte, hogy nagyon magányos, nincs barátja. Ezért ezek az elbeszélő Fermad nevű barátjáról szóló szövegek, egy magányos író prózai helyzetjelentései. Mégis ironikus, humoros írások születtek, bár nem annak szánta őket, csak mázként rakta a felületre az iróniát. Ezek a kis játékos prózák a legmagányosabb írások, hiszen írójuk úgy ír egy másik emberről, hogy ki sem mozdul otthonról, a külvilággal nem tartja a kapcsolatot, csak rádión, televízión és fényképeken keresztül, ezért a mesélőre kell figyelni, Fermad csak hordozója a költő gondolatainak.
Elek Tibor a Campinggel
A posztmodern utáni kort éljük, amikor a képi kommunikáció a kultúránkból kiszorítani készül az írásbeliséget. Elek Tibor szerint viszont sohasem publikáltak annyian verset, mint a 21. század elején, Horváth Bence ezt annyival egészítette ki, hogy ennek ellenére az emberek sohasem olvastak olyan kevés verset, mint napjainkban. Becsy András verseit valami furcsa kelletlenség, örömtelenség lengi be, kötete ennek ellenére azt sugallja, hogy a költő és az olvasó közötti szakadék talán szűkíthető. Könnyedén versel, magabiztosan használja a klasszikus versformákat, amelyeket modern tartalommal tölt meg. A bonyolult, nehezen érthető lírát nem kedvelők számára, sokszor abszurd jellege ellenére is olvasható. Ez átjárhatóbbá teszi azt a manapság magas és vastag falat, ami a modern költészet és az olvasók között emelkedik.
