Tőzsér Árpád, az ünnepelt
Pethő Anita
Szintézist teremtő, izgató,
totális költészet
Az Év Legjobb Könyve Díjával jutalmazta a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi tagozata Tőzsér Árpád Erről az Euphorboszról beszélik című kötetét, az elismerés átadására a Műcsarnokban rendezett esten került sor.
Az eseményt Szvorák Katalin népdalénekes által előadott felvidéki dalok keretezték. A közvetlen hangulatot a háttérben Tőzsér Árpád életéről vetített fotók kívánták megteremteni, a válogatásban szakmai és privát életbeli emlékeket felidéző képek egyaránt szerepeltek. A költő nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, ez az est egy kicsit erről a jeles kerek évfordulóról is szólt. Az Akadémia elismerését Mezey Katalin, az est háziasszonya adta át a díjazottnak.
Szvorák Katalin
Egy díjhoz általában tartozik laudáció is, ez esetben Ágh Istvántól hallhattunk egy Tőzsér életművét összefoglaló, átfogó esszét. Ágh azzal a kedves kis életrajzi elemmel indított, hogy mindketten gyerekfejjel publikálták első versüket (ő 10, míg a díjazott 12 évesen) a Pajtás úttörő újságban. Majd állhatatosságról, a tehetséggel párosuló kitartásról, elhivatottságról beszélt, valamint a gondolkodásmódban meghatározónak bizonyuló személyes hatásokról („megtudhatta, hányféle változata lehet a nemzetiségi frusztrációnak”).
Ágh István
Míg Tőzsér első kötetei nem sokban különböztek a többi fiatal, debütáló alkotó írásaitól, s a hetvenes éveket inkább az útkeresés jellemezte, végül egyenesbe fordult a pálya. Ágh kihangsúlyozta azt is, hogy Tőzsér szintén eljutott a felismerésig, hogy már nem lehet azon a nyelven írni, mint addig, ám a kísérletező avantgárd és neoavatngárd, valamint a töredékességen alapuló posztmodern helyett a lírai egyetemesség felé fordult, s ezzel elsősorban T. S Eliot és Ezra Pound szellemi rokonának tekinthető.
Ágh István a pályatársak, kortársak közül Orbán Ottót, Tolnai Ottót, Oravecz Imrét, Tandori Dezsőt és Szilágyi Domonkost említette, de esszéje magában foglalta, hogy Balassi Bálintéhoz és Csokonai Vitéz Mihályéhoz is hasonlónak érzi Tőzsér alkotói attitűdjét.
Nem maradhatott ki a méltatásból Mittel Ármin karaktere sem, „akiben öt-hat közép-európai fajta vére egyesül, és sokkal több közép-európai író reflexei”. Ágh István arról a Közép-Európa kulturális egységéről, a nemzetek, nemzetiségek és nyelvek feletti közös tapasztalatról beszélt, ami e térség szülötteinek sajátja, és amire Tőzsér Mittel Ármin figuráján keresztül reflektál.
A laudáló összességében izgató, totális költészetként jellemezte Tőzsér líráját, s szavait az ezt követő felolvasás során hallható versek is igazolták. Az Erről a Euphorboszról beszélik egy válogatáskötet, fél évszázad terméséből nyújt egy átfogó képet, Újhelyi Kinga és Lázár Balázs színművészek tolmácsolásában mindebből értelemszerűen csak ízelítőt kaphatott a hallgatóság.
Újhelyi Kinga és Lázár Balázs
Az est végén Tőzsér Árpád is a mikrofonállvány elé állt. Reflektálva a program előtt a Műcsarnokban megtekintett kiállításra, illetve az ő méltatásában aktívan részt vevő művészek előadására, úgy fogalmazott, ez az este is meggyőzte arról, hogy a modern emberben egyre csak erősödő, növekvő űrt az alkotótevékenységet folytatóknak kell betölteniük.
