Szász Anna Tünde
Őszi Irodalmi Gála a Vigadóban
A Vigadó gyönyörű dísztermében, 2015. november 9-én rendezte meg a Magyar Művészeti Akadémia az Őszi Irodalmi Gálát. A háromórás esten számos költő, író művéből hallhattunk vers- és próza-összeállításokat, zenei betéteket, illetve irodalmi beszélgetések is elhangzottak, s ezen az estén adták a két Év könyve-díjat.
Az ősz mindig remek alkalom arra, hogy megemlékezzünk az 1956-os forradalomról, így az Őszi Irodalmi Gálán elhangzott műveket is igyekeztek a szervezők az ’56-os eseményekhez kapcsolódóan kiválogatni. A jeles évfordulók, friss megjelenések ünneplésére is kiváló lehetőséget kínált a gála, de az est legfontosabb pontja mégiscsak annak a két elismerő oklevélnek az átadása volt, amit a Magyar Művészeti Akadémia tagjai az október 27-ei titkos ülésen szavaztak meg.
Az est első felében hallhattuk Jókai Anna Krónikás ének 1956–2006 című versét Újhelyi Kinga előadásában, Czakó Gábor Kilencvenkilenc magyar rémmese című kötetéből hangzottak el részletek, Fekete Vince Kizökkent idő: Szárnyvonal, illetve Kovács István Felhőfejes a múlt időből című versét is hallhattuk Csurka László tolmácsolásában.
Az előadások után Kovács István beszélt az 1999-es, A gyermekkor tündöklete című regényéből készült filmről, a Budakeszi srácokról. Elmondta, hogy részben Budakeszin, részben a Fodor Szanatóriumban játszódik a film, nagy sikere volt nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek körében is. Kovács kiemelte, hogy Márity László alakját – aki Budakeszi mártírja volt – Huszár Zsolt rendkívül hitelesen játszotta el, mesélt arról is, milyen furcsa volt végigélni a forgatást, hiszen regényében mindenki a saját nevén szerepelt.
A beszélgetést követően Ferdinandy György Születésnapok, Vathy Zsuzsa Családi hétvége és Grendel Lajos Gulyás Béni című műve hangzott el, Blaskó Péter és Újhelyi Kinga előadásában. Ezután Grendel Lajos beszélt arról, hogy a prágai tavasz előzményei tulajdonképpen már 1963-ban elkezdődtek, 1968-ban történt meg az, hogy leváltották Novotny köztársasági elnököt, s a dubcseki reformoknak köszönhetően kis időre megszüntették a cenzúrát is. A budapesti ’56-os események miatt mindenki nagyon óvatos volt. A fiatalokban természetesen jó adag illúzió élt akkoriban. Grendel beszélt arról is, hogy Lévával kapcsolatosan nagyon szkizofrén állapotot éltek meg, hiszen oda magyar csapatok vonultak be, s ezt a csehszlovákiai magyarság nagyon nehezen tudta megemészteni.
Mezey Katalin és Grendel Lajos
Az első felvonását a gálának Meláth Andrea, Liszt-díjas énekes és Virág Emese zongoraművész közös fellépése zárta, Dubrovay László, Kossuth-díjas zeneszerző műveit hallhattuk, amelyeket Nagy László és Gyurkovics Tibor írásaira komponált.
Rövid szünet után a második részt Tőzsér Árpád A kapitány, Virágvasárnap, avagy: Utószó Kappus kapitány verseihez és A papír partján című verseivel Oberfrank Pál nyitotta meg. Nagy Zoltán Mihály Apró novellák írásaiból elhangzott az első kettő Rátóti Zoltán előadásában, Vári Fábián Lászlótól (aki idén kapta meg a Bárka-díjat is) pedig a Változatok a halotti beszédre Zoltán fiamnak-ot adta elő Oberfrank.
Vári Fábián László az előadások után legújabb kötete kapcsán arról beszélt, hogyan sikerült összeegyeztetni a modernitást a népi hiedelemvilággal. Elmondta, hogy az utóbbi tíz évben más hangon szólnak az írásai. Az elmúlt 20–30 évben íródott műveiben a történelmi helyzetek, alapok kaptak fő hangsúlyt, ezeken keresztül akart az akkori jelennek üzenni. Azonban napjainkban a jelenvaló világ problémái kerültek előtérbe, ezeket szeretné jobban megkerülni, szerinte tehát így nem lehet megkerülni azt, hogy a modern kor szókincséből kerüljenek be kifejezések az írásaiba, hiába értelmezték ezeket már úgy is, mint „sebhelyek a vers testén”.
Vári Fábián ezek után beszélt még az ukrán konfliktusokról. Elmondta, a kárpátaljai magyarság régóta járja a maga kálváriáját, a rendszerváltozás idejében még láttak esélyt a változásra, esélyt arra, hogy egyszer autonómiát hozhassanak létre, de aztán az ukrán nacionalista erők megjelenésével ez a remény lassan elhalványult. A fiatalok elhagyni kényszerülnek jelenleg az országot, ha boldogulni akarnak, nagy segítség nekik az, hogy magyar állampolgársággal is rendelkeznek. Az anyaország nagyban tudott javítani a helyzeten azzal, hogy sikerült összebékítenie a kétfelé húzó kárpátaljai magyarságot, továbbá azzal is, hogy a pedagógusok, orvosok munkáját támogatja. Végezetül hozzátette, sajnos így is nagyon nehéz tél előtt állnak az ottani emberek.
A beszélgetést követően Laczkó Péter előadásában hallhattuk Tamás Menyhért Szemem mennyet ölt, Őszi erdő, Pihenő és „Evezz a mélyre”, Fonálvers Hager Ritta kiállítása elé című verseit. Majd Oberfrank Pál Ferenczes István Haláltáncház című írását adta elő.
A verseket követően Mezey Katalin beszélgetett Dubrovay Lászlóval. Dubrovay elmondta, a komolyzene és a szépirodalom igen sok ponton találkozhat. Ha egy vers közösségi mondanivalóval bír, akkor a zeneszerző becsatlakozhat ennek a mondanivalónak az átadásával. Egyéni mondanivaló esetén pedig számtalan egyéni hullám, érzelem jelenik meg, azért fordul szívesen a komponáláshoz. Így tudta megalkotni Hommage á Fellini című darabját is, illetve egy másik művét, ami Faust, az elkárhozott egy parafrázisát. Elmondta, azért szereti a parafrázisokat, amiért Liszt is szerette: „a zongorán minden mondanivalót át lehet adni”.
A beszélgetés után került sor az Év könyve nívódíjak átadására. A díjakat Mezey Katalin adta át Mács Józsefnek és Csender Leventének.
Mezey Katalin, Csender Levente és Mács József
Az estet Balázs János zongoraművész játéka zárta, aki a Dubrovay László és Mezey Katalin által emlegetett két darabot, az Hommage á Fellini (A clown utolsó álmá)-t és a Faust, az elkárhozott parafrázisát adta elő.
