Miért nem kell a Botrány
a felolvasóesten?
Ughy Szabina és Oravecz Péter csabai estjéről
Beszéltünk arról, hogyan lehetne feldobni egy tudósítást. Például legyen az a címe, hogy Botrány a felolvasóesten, máris ugrik az olvasók száma (ugye?). Vagy ejtsük el benne azt az információt, hogy a pontosan kezdésre érkező érdeklődőket már erőszakkal kellett eltávolítani a helyszínről, hiszen több szék már nem állt rendelkezésre. Persze az az eset is előfordulhat, hogy nem kell hasonló reklámfogásokhoz folyamodnunk, például, ha olyan költők érkeznek az Ibsen Szalonba, mint Ughy Szabina és Oravecz Péter, akik reklám nélkül is jelentős érdeklődésre számíthatnak. Botrány nélkül.
Ughy Szabina és Oravecz Péter
November 9-én egy teltház volt kíváncsi a szerzőpárosra, akik éppen egy 18 órás utazás után érkeztek Berlinből a viharsarki megyeszékhelyre. Szerencsére a fáradtság nem látszott az est főszereplőin, frissen, kereken válaszoltak Farkas Wellmann Éva és Elek Tibor egymást váltó kérdéseire. A válaszok alapján pedig két nagyon szimpatikus költői habitussal rendelkező alkotót ismerhettünk meg, akik a 21. századi poétákra jellemzően nagyon fogékonyak a világ minden rezdülésére, de a saját költeményeiket is megfigyelendő témaként kezelik, akik kerülik a pátoszt és élénk, konstruktív kapcsolatban állnak azzal a nyelvvel, amit nem csupán eszköznek tekintenek, hanem a világlátást meghatározó tényezőnek.
Ughy Szabina
Mindkét költő kiemelte az élettapasztalatok fontosságát, amihez kellő nyitottság és empátia szükséges, és amit verssé lehet érlelni. Így lett jelentős Ughy Szabinának gyermekkori betegsége, ami miatt megtapasztalhatta a kitaszítottság érzését, vagy szicíliai Erasmus-útja, aminek következtében olasszá szeretett válni, annyira tetszett neki az a „toleráns és felszabadító őrület”, amit Dél-Olaszország jelent. Ez a költészetére is felszabadító hatású élmény szerencsére hazatéréssel végződött. Visszatérésekor először nem is találta helyét Magyarországon, ekkor kezdte el barátjával A pesti nő című blog írását „terápiás célzattal”, hogy az emberek iránti kíváncsiságának így is teret adjon, és hogy saját magának is választ adjon arra a kérdésre, hogy miért jó Budapest. Élményét egy Szicíliában és Magyarországon játszódó regényben is feldolgozta.
Oravecz Péter
Oravecz Péter, akiről megtudhattuk, hogy ő egy személyben gitárművész, műfordító, képzőművész, és hogy mégis biológusnak készült korábban, szintén fontosnak tartja azt, hogy az írás az életet kövesse. Éppen ezzel magyarázható, hogy gyors egymásutánban kiadott három kötete után hosszú hallgatás következett, lévén, hogy egyrészt taposómalomnak érezte az állandó irodalmi jelenlétet, másrészt ebben az időszakban újabb és újabb élettapasztalatokat szerzett. Az idei kötete, a Tigrisfogat már ebből a forrásból táplálkozik. A sokoldalú költő beszélt arról is, hogyan lett ő Pedróból (szülei spanyolul beszéltek hozzá) végül Péter, hogy hogyan talált rá saját identitására a magyar környezetben.
A közönség egy része
Az est fénypontja azért mégis csak a felolvasás volt. Nem csupán azért, mert mindkét költő kiválóan tolmácsolta saját verseit, de ráadásul úgy válogatták a költeményeket, mintha párbeszédben állnának egymással. Ughy Szabina érett, néha mázsásan súlyos, nagyon bölcs és erős hangú versei, amelyek már olvasáskor is „ütnek” – nemhogy amikor maga a költőnő olvassa fel őket – szép párra találtak Oravecz Péter könnyed játékoktól, sajátos humortól sem mentes, de mindig valamilyen elvontabb, „magasabb” gondolatig eljutó prózaszerű verseivel.
Az est befejezéseként egymás köteteit ajánlották az olvasók figyelmébe, Ughy Szabina kiemelte, hogy társának verseiben „minden olvasó megtalálja saját sorsának keresztmetszetét”, míg Oravecz Péter a költőnő verseinek azt a tulajdonságát emelte ki, hogy „tudnak kérdezni”, mégpedig az „emberbe belehasító” kérdéseket.
Az est vége: kvaterka, dedikáció
Az est végén meg is lehetett vásárolni a Séták peremvidéken és a Tigrisfogat című köteteket, úgyhogy jelen tudósítás írója is gazdagabb lett két könyvvel, két dedikációval és egy nagy élménnyel.
Fotók: Rácz Katalin
