Szepesi Dóra
Egybelátható a humor, a komolyság
Bárka-est a PIM-ben
Ha jól emlékszem, öt évvel ezelőtt volt utoljára Bárka-est a Petőfi Irodalmi Múzeumban, aktuális volt egy újabb találkozás a patinás falak között. Az irodalmi lapokat bemutató sorozat szerkesztője, Havas Judit november másodikára hívta meg a folyóirat képviseletében Elek Tibor főszerkesztőt és Farkas Wellmann Éva online szerkesztőt, mellettük, a legfrissebb szám szerzői közül Győrei Zsolt, Schlachtovszky Csaba, Orbán János Dénes, Pion István és Zalán Tibor jöttek el és olvastak fel írásaikból.
A főszerkesztő a kéthavonta megjelenő folyóirat szeptember-októberi számát mutatta be, amely az eddigi visszajelzések szerint, a Bárka 23 éves történetének az egyik legütősebb, legtartalmasabb, legszínvonalasabb száma, elég jól képviseli a törekvéseiket. A közönség soraiban is több szerzőt üdvözölhettek, köztük Kukorelly Endrét és Márton Lászlót. Elek Tibor utalt arra, amit egy irodalmi konferencián éppen Kukorelly mondott, miszerint magyar irodalmat az olvasó meg a szerző számára egyben látni érdekmentesen érdektelen. Ő ezzel a kérdéssel később egy esszéjében foglalkozott, irodalomtörténészként, kritikusként, szerkesztőként is úgy gondolja, egyáltalán nem érdektelen, hogyha bizonyos pillanatokban, irodalomtörténeti áttekintésekkor vagy folyóiratszám összeállításakor a szerkesztő megpróbálja egyben látni azt, ami valójában egybeláthatatlan és reménytelen vállalkozás. Mégis, éppen amiatt, mert annyira kilátástalannak tűnik a feladat, annyira széttagolt és megosztott a magyar irodalom, nem árt, ha vannak olyan folyóirat-törekvések vagy irodalomtörténészi törekvések, amelyek megpróbálják együttlátni azt, ami összetartozik. A Bárkában – ahogy azt a folyóiratok hátoldalán mindig olvashatjuk –, évtizedek óta a legkülönbözőbb ízlésirányok, ideológiák mentén próbálják a magyar irodalom legjavát, szerzőiket, műveiket közölni, területi elhelyezkedéstől függetlenül. Ez a szám éppen erre az egyik legjobb bizonyíték, amelyben számos rangos írás látott napvilágot. Születésnapi összeállítással indul: Tőzsér Árpád, Bertók László, Tolnai Ottó és Markó Béla verseit közli, a Műhely rovatban pedig négy jeles szerző esszével, tanulmánnyal köszönti őket. Közlik a Gyulai Várszínházban megrendezett VII. Irodalmi Humorfesztivál szerzőinek a szövegeit is. A lapban továbbá mindig van képzőművészetről és színházról szó, most például Banner Zoltán ír a nyáron rendezett, nagyszabású Erdélyi Magyar Művészet (1920–1990) kiállításról, a színház rovatban a Gyulai Várszínház idei évadának előadásairól olvashatunk, ezen kívül Elek Tibor beszélgetését Kovács András Ferenccel, aki a Shakespeare Fesztivál vendége volt. A humoros szövegek szerzőinek friss köteteiről is találunk kritikákat, többek közt Tóth Krisztina, Hartay Csaba és Kukorelly Endre műveiről. A számot Orosz István grafikái illusztrálják, akinek nyáron a Gyulai Várszínház kamaratermében volt kiállítása. Tanulmány is olvasható alkotásairól ebben a számban, Csanda Máté tollából.
Elek Tibor, Havas Judit, Farkas Wellmann Éva
Az esten természetesen a művekből is kaphattunk ízelítőt. Tolnai Ottót a nyáron éppen a PIM-ben köszöntötték 75. születésnapja alkalmából, a szerző akkor maga mondta el versét. „A magyar vers libre monumentális emlékműve előtt” lenyűgöző hatású sorait most Havas Judit avatott tolmácsolásában hallhattuk. Zalán Tibort a főszerkesztő a Bárka „titkos főmunkatársa”-ként szólította a mikrofonhoz. A Békéscsabai Jókai Színház dramaturgja, kiváló költő, versesszével köszöntötte a lapban Tolnai Ottót. Három részből álló, központozás nélküli, eredetien tördelt művét olvasta fel. Először csak az első részt akarta előadni, szerencsére mégis az egész „Emlékfoszlányok – Tolnai Ottó” című szöveget hallhattuk tőle. Érdekes volt a lapban követni a szöveget, megtudhattuk, a szerző hol központozta volna… Pion István és Elek Tibor meg is jegyezték, majdnem úgy olvasta, mint egy slam-et, időnként kihagyott, beleírt, de persze 98%-ban azt olvasta, ami oda volt írva.
Zalán Tibor, Orbán János Dénes, Schlachtovszky Csaba
A Bárka 7–8 éve nem csupán egy kéthavonta megjelenő folyóirat, hanem naponta több anyaggal frissülő, teljes spektrumú, kulturális, de főként irodalmi portál. Farkas Wellmann Éva szerkesztő kiemelte, miben más, mint a nyomtatott lap, amely egyébként a portál sarkában jelezve van, és azonnal kinagyítódik, ha rávisszük az egeret, kattintással elérhető a legutóbbi szám tartalma. A nyomtatott lap anyagai folyamatosan, lassan adagolva kerülnek fel, a két folyóiratszám megjelenése közt, így például Zalán Tibor verse még nem olvasható a netes felületen. Körülbelül egy éve váltottak új arculatra, próbáltak sok mindent megőrizni a régiből, a betűméret növelésével arra is odafigyeltek például, hogy több korosztály élvezettel olvashassa a szövegeket. A rovatok bemutatását az egyik legutóbbival kezdte, ez a Papírhajó, gyerekirodalommal foglalkozik, és Lovász Andrea szerkeszti. Négy alrovatból áll: Primér/Primőr, amelyben nemcsak friss, hanem debüt szövegek is helyet kapnak, például most az Aranyvackor mesepályázat Bárka által díjazott két szövege. A Füttyögés és nahátozás kritikarovat, a Mentőövön interjúk találhatók, a Lakatlan szigetre való rovatban pedig toplistákból tájékozódhatunk. Évek óta megszólítja a középiskolásokat egy rovat, a legújabb a Tündérkert, de lejjebb görgetve láthatjuk a régebbieket is: Üzenet a palackban, Nem kötelező, A jó tanuló felel, Útról való. Az írások izgalmasan, érdekesen tálalják az irodalmi szövegeket. A Tündérkertben a szerzők arról írnak röviden, mely irodalmi művek voltak meghatározóak számukra az indulásukkor. A Helyszíni tudósítások és az Olvasónapló rovat kedvcsinálói csakis az online felületen fordulnak elő, a rövid interjúk a Megkérdeztük rovatban friss megjelenések kapcsán a szerzőkkel készülnek, de van egy hosszabb Beszélgetések rovat is. A Bárkánál, illetve a Színházban vendégeskedő szerzőkkel készült videointerjúk is helyet kaptak a felületen. Képzőművészet, Színház rovatukban is sokszor van olyan írás, tudósítás, ami csak itt fordul elő.
Az Irodalmi Humorfesztiválon résztvevők közül öt szerző művéről kritika is található a lapban, Kukorelly szövegéből a vicc lélektanáról és elméletéről is sok minden kiderül. A fesztiválozók közül elsőnek a Slam.Pont kötetek szerkesztője, Pion István, slamjét adta elő.
Pion István
Ezután Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba következett, Várkerti Juliska, avagy a szerelmi bűzfészek című dialógusukkal. Nehezen meghatározható műfajú írásukkal Gyulán is nagy sikert arattak, mint ahogy a PIM-ben is. Azt hiszem, ez a szöveg a szerzők felolvasásában az igazi, de magányos olvasás közben is bizonyára csemegézhetünk belőle.
Schlachtovszky Csaba és Győrei Zsolt
A humorblokkot Orbán János Dénes zárta, a Vezesd még egyszer… című, sajátos hangulatú székely szöveg Áron bácsiról szól, aki Budapestre érkezik és „kéne valaki, aki kalauzolja cseppet, mert életjiben nem vót ilyen bühnagy városban.” OJD egyébként a következő számban is hangsúlyos szerepet kap, ugyanis, a Békéscsabai Jókai Színház és a Bárka által kiírt meghívásos drámapályázaton Vörös Istvánnal megosztott első helyezett lett. A pályázat témája a csabai kolbász volt, felolvasószínházi keretek között már be is mutatták.
A lap többi (ezúttal nem jelenlévő) munkatársát is megemlítette a főszerkesztő, álljon itt a névsor: Kiss László, prózaíró, kritikus; külső munkatárs Darvasi Ferenc, a Bárkaonline korábbi szerkesztője, ő a színház rovat munkatársa; a társadalomtudományi anyagaikat Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója, a képzőművészeti írásokat Gyarmati Gabriella, a Békéscsabai Munkácsi Múzeum művészettörténésze gondozza. Munkatársuk még Kiss Ottó, gyulai költő, író és a Papírhajó szerkesztője Lovász Andrea.
Ráadásként és zárásként meghallgathattunk egy komoly verset Farkas Wellmann Éva előadásában, aki amellett, hogy szerkesztő és újságíró, kiváló költő is. Otthon a dadogásban című versét nyáron, a balatonfüredi Quasimodo pályázaton oklevéllel díjazták. A sokszínű és tartalmas est végén a jelenlévők hozzájuthattak a legújabb lapszámhoz, illetve néhány régebbi Bárkához is – további elmélyülésre.
