Havas Judit és Ágh István
Szarka Károly
Válasz a kor alantasságára
Nagy László emlékest a Petőfi Irodalmi Múzeumban
Nagy László valahogy mintha egyszerre jelentené a múltat és a jelent: 1978-ban halt meg, az én generációm tehát már nem találkozhatott vele, mégis kortársnak számít. Adjon az isten vagy a Ki viszi át a szerelmet című verseit mindenki ismeri, nevével és költészetével pályatársak szövegeitől kezdve az iskolai ünnepségeken át a popdalokig sok helyen találkozhatunk, és láthatjuk még testvérét, Ágh Istvánt is, aki a kilencven éve született báty tiszteletére rendezett esten a Petőfi Irodalmi Múzeumban is megjelenik.
Az est háziasszonya Havas Judit – ő állította össze azt a kétórás műsort, amelybe több köszöntő, egy rövid beszélgetés, felolvasás és versszavalás, néhány videó, egy-egy megzenésített vers, népdal, sőt opera is belefér. Sűrű ez a két óra, a kevesebb talán több lenne. A köszöntőket Hóvári János, a MANK főigazgatója, illetve Wolmuth István kulturális tanácsos mondják, a verseket Hegedűs D. Géza, Mohai Gábor, valamint Csonka Johanna, a Nagy László-szavalóverseny győztese szavalja, a népdalokat Budai Ilona énekli, az opera-feldolgozásokat pedig Hegedűs Valér zongoraművész és Fried Péter operaénekes adja elő.
Mohai Gábor
A megemlékezők között van Jánosi Zoltán irodalomtörténész is, aki egy másik irodalmár, Czine Mihály gondolait veszi át: Nagy László nem tudott, és nem is akart kizárólag szemlélő lenni. Míg Thomas Mann a hitleri Németországban, Bulgakov pedig a sztálini Szovjetunióban volt kénytelen alkotni, Nagy László Magyarországon, a rákosista diktatúra idején adott választ a kor alantasságára, a társadalmi realitásokat szem előtt tartva, de a mítoszokból is táplálkozva. Jánosi irodalomtörténészek neveit sorolja fel Angliától Lengyelországon át Bulgáriáig – kollégái Ady Endre, József Attila, Federico García Lorca és Dylan Thomas nagyságához mérték Nagy Lászlóét, aki idehaza is versek százainak születését inspirálta.
Ágh István és Jánosi Zoltán a közönség soraiban (középen)
A felvételeknek köszönhetően maga a költő is megszólal: egy interjúban beszél költői előképeiről, Balassiról, Csokonairól, Vörösmartyról, a már említett Adyról és József Attiláról. És a festészetről, amellyel még fiatalabb korában próbálkozott, de mint mondja, határozottan rúgta fel a festőállványt, amint a költészet magával ragadta. Látunk képeket Iszkázról, a szülői házról is, amelyről viszont a szintén költő testvérnek is vannak emlékei. Ágh Istvánnal Havas Judit beszélget, miután az öcs bátyja kivetített portréját nézve megjegyezi, hogy volt a szemében valami csintalanság.
Ágh István
A két testvér között félgenerációnyi idő, tizenhárom év a korkülönbség. Ágh emlékezetében elevenen élnek a fekete-fehér képek, amelyek a szülői házat ábrázolják. Emlékszik bátyja diákkori festményeire is, meg egy fotóra, amely akkor készült, amikor még a nagyszülők is éltek, és amelyen a pápai gimnáziumba járó Nagy László, nővéreik, barátok és barátnők láthatók, ő pedig még kisfiú. Bátyja, aki költőként utánozni- és túlszárnyalnivaló példakép is volt számára, Toldiról és más hősökről mesélt neki, velük népesítette be a gyerekkorát, és ő maga is egyike volt ezeknek a hősöknek.
Fotó: Gál Csaba (PIM)
