A második felvonás szereplői
Farkas Wellmann Éva
Irodalmi humor hetedszerre
a Gyulai Várszínházban
A délelőtt lezúdult, nagyobb eső miatt nem a Gyulai Várszínház szabadtéri színpadán, hanem a Kamarateremben tartották az idei, VII. Irodalmi Humorfesztivált, július 13-án este.
A várva várt fesztiválon tizenkét rangos író és költő volt jelen – már csak a kivételes seregszemle miatt is érdemes lett volna ellátogatni az estre. Ráadásul mindannyian kimondottan erre az alkalomra készítettek humoros írásokat, s a hagyománynak megfelelően, maguk is adták elő. A hangulatot természetesen nehéz lenne visszaadni – de talán egy-két pillanat felelevenítése jelzésként szolgálhat az üdítően sokszínű, felszabadító rendezvény összképéről. A szerkesztő-rendező Elek Tibor a válogatással és összerendezéssel, a műsorvezető Tarján Tamás árnyalt, találó felvezetőkkel teremtett egységet a változatosságban.
Első felvonás
Kukorelly Endre – kezdésként – a humor és a vicc természetrajzáról értekezett, nem fukarkodva a szemléltető anyaggal. Számos kevésbé ismert vicc hangzott el, az íróra jellemző elmélkedésekkel kísérve, s egyúttal megteremtődött az oldott hangulat is. Vörös István verses átiratokkal készült, régi magyar verseket „főzött fel és csontozott ki”, tabukat is döntögetve (például az Ómagyar Mária-siralom vagy A Tihanyi Ekhóhoz címzett Csokonai-vers sem úszta meg). Márton Lászlóról már sejteni lehetett, hogy egyéni előadásmódjával örvendeztet meg, de azt nem, hogy milyen témával: egy fiktív könyvről írt verses ismertetőt – a nem létező iromány pedig nem másról szólt, mint az öngyilkosság fölöttébb szükséges voltáról. A virtuóz rímek meg a részletezett abszurditás kiérdemelték az első vastapsot.
A teljes felszabadulást Hartay Csaba nyári kánikuláról szóló írása hozta el a közönségnek, de a szerző nem elégedett meg ennyivel: még bevetette plázacica-alteregóját, Hernike Evelint is két verssel, hogy például megvallhassa: „Nagy dolgok foglalkoztatnak: még nagyobb mellek, ajkak.” Az első slammer Pion István volt, aki önimádó szöveget görgetett, nagy sikerrel, remek rímekkel.
Pion István
Az első felvonást a Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba szerzőpáros zárta, frenetikus színpadi jelenettel. Várkerti Juliska, avagy a szerelmi bűzfészek című szövegük közben az volt az igazi kihívás, hogy az ember nyugodtan kinevesse magát, vagy odafigyeljen az összes poénra. Mondjuk, az ilyen reklámszövegekre, mint:
„Mért locsolna fagyalt, füzet?
Sőt, itt ez a kuponfüzet,
Amelyből most idézek:
»Ha tízszer volt dolga nálam,
Egyszer ingyen bidézhet!«.”
A második felvonást Kovács András Ferenc kezdte, egeres gyerekverseivel. Megismerkedhettünk Alvinczy Nárcisszal, a költészet egerével, aki nem egy magyar tudósnál, hanem egy angol költőnél élhetett, és más mókás rágcsálófigurákkal is. A leheletfinom poénokat végül a Marseillaise dallamára írt versezettel zárta a költő, melyet énekszóval adott elő (Márszeji víg egerek hadimarsa). Tóth Krisztina prózát hozott magával: horrorba hajló ügyintézős novellát, melyben több elbeszélői csavar is várt a gyanútlan hallgatóra. Egy másik szövegében pedig az ingatlanhirdetések valódi értelmét fedte fel. Őt követte az est második slam-es fellépője, Simon Márton, aki rengeteg aktualitást szőtt mondandójába, kérdezvén többek közt a szabadságról is. Hogy szabadság mégiscsak lehet, mutatta, hogy például ez a slamszöveg is elhangozhatott. Szálinger Balázs vidám Kossuth-költeményekkel jött, régi farsangokat verselvén meg (különböző neves kortársainak öltözött be az államférfi). A bájos versezetek egymással is összefüggtek, kisebb ciklust alkottak.
Szálinger Balázs (háttérből figyelő KAFfal)
Sokan várták az estet záró, s hasonló alkalmakkor Gyulán talán eddig legtöbbször szerepelt író, Orbán János Dénes produkcióját – titokban bízva abban, hogy székelyes szöveget olvas majd fel. Nem kellett csalódniuk: az Incze Áron bácsi budapesti látogatásáról szóló történet hangos tetszésnyilvánítást eredményezett, s hiába volt már közel az éjfél, legtöbben még tovább is hallgatták volna az izgalmas kalandsorozatot. Nem csoda: a halálra készülő székely bácsi esete a budapesti luxussal a helyzet- és nyelvi komikum teljes eszköztárát felvonultatta.
Az est zenéjét a zongoravirtuóz Rozsnyói Péternek köszönhettük (a tízmilliós hangszer miatt nem kockáztatta az igazgató a szabadban való fesztiválozást) – ő többször is reflektált a muzsika hangjaival az elhangzott szövegekre.
A sokrétű humor átmosta a lelkeket; egészen biztosan mindenkinek több kedvence is volt/lett a fellépők között. Egy darabig még ebből az élményből kell töltekezni, hiszen az új csodára újabb két évet kell várni – addig pedig keressük a Bárka folyóirat idei 5-ös számát; abban lesznek benne a most elhangzott szövegek, teljes terjedelmükben.
*
De addig is, néhány idézet:
„Az ügyvédem többször is hangsúlyozta, hogy módosult tudatállapotban követtem el a bűncselekményt, hiszen egyébként igen nehéz, szinte lehetetlen valakinek levágni a fejét egy lakcímkártyával.” Tóth Krisztina
„Minden gondolata halálfia:
Öngyilkosságról monográfia.
Arra irányul benne az okosság,
Miért szükségszerű az öngyilkosság.
Szerzője, attól tartok, névtelen,
És köztünk számos okból nincs jelen.
Az egyik: hogy utolsó műve rávall:
Alighogy megjelent, végzett magával.” Márton László
„Azért bírom titkon Katát,
Mert az ősök diplomaták,
S így nem csak egy félórára
Mehetek a kérójára.
Van úgy, hogy csak tévét nézünk,
De gyakrabban dévédézünk,
Ott van minden lemezem.
Talán ez a szerelem? ” Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba
„Kihoznak egy irtó nagy tányért, a közepiben van egy kisujjnyi máj, két pötty szósszal s valami gezemicével.
Aszondja az öreg: Ezt akkó most meg kell kóstoljam, s ha ízlik, kihozzák az egész adagot?” Orbán János Dénes
„Én is érzem a válságot, nem fékez mellettem zsír új BMW.
A plázában a negyedik szint már nem anyu harmadik férjéé. ” Hartay Csaba
Fotók: Kiss Zoltán
