Farkas Wellmann Éva
Háromnapos varázslat, bábokkal
A XVI. Békéscsabai Nemzetközi Bábfesztiválról
Lázas készülődés és rengeteg színes, játékos figura jelezte már a megelőző héten Békéscsaba belvárosában, hogy valamilyen, gyerekeknek szóló varázslat készülődik a környéken. A június 19-én, pénteken startoló XVI. Nemzetközi Bábfesztivál jelkép-logója a Pegazus volt, róla nevezték el a színház terén nyílt bábszínházi látogató teret is, és megalkották fából is, nagyobb méretben. Az ő segítségével vezették fel az egyes előadásokat; olyankor egy kis szekeret húzott maga után, változatos rakománnyal. Ő lett Pablo, a bábló, és arra volt hivatott, hogy jelezze a gyerekeknek, hogy álmaik kis lovai igazi Pegazusokká nőhetnek, ha hisznek bennük.
A programsorozat pénteken reggel, Lenkefi Konrád emléktáblájának felavatásával kezdődött. A bábos alkotóművész a jelenlegi bábszínház elődjének, a Napsugár Bábegyüttesnek a vezetőjeként, sokoldalú képzőművészként lopta be magát a szívekbe a városban. Az esti – külön felnőtteknek szóló – megnyitón, mely egyben a Városházi Esték első rendezvénye is volt, Lenkefi Zoltán, a Napsugár Bábszínház igazgatója, Fekete Péter, a Jókai Színház igazgatója és Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere köszöntötték az egybegyűlteket. A kultúráért felelős helyettes államtitkár, Závogyán Magdolna levélben üdvözölte az induló kulturális eseményeket. Ő is, és a polgármester is hangsúlyozta Lenkefi Konrád érdemeit, aki nemcsak Békéscsabán, hanem az egész országban meghonosította a minőségi bábjátszást, hogy aztán már nemzetközi elismertségre is számot tarthasson. Külön öröm, hogy apáról fiúra szállt a hivatás, és az új igazgató ugyanazzal a lelkiismeretességgel folytatja a megkezdett utat.
A 15 órára tervezett óriásbábos felvonulást, amely az előadások sorát vezette be, az eső majdnem elmosta, de végül – ha sátrak alól is – nagyszámú közönség élvezhette végig a vásári jellegű, vidám megnyitót. A Langaléta Garabonciások jóvoltából a 18 kilogramm alatti érdeklődők könnyen bábszerepben találhatták magukat – a tapasztalt mutatványosok valóban úgy hintáztatták-mozgatták a legkisebbeket, mint valami marionettfigurákat. Bemutatták az öt, különböző korú gyerekből álló zsűrit is, akik majd különböző kategóriákban osztanak díjakat a seregszemle végén. Jól illett a hangulatba az első valódi előadás, Pályi János Vitéz László című, hagyományőrző-mitikus paravános bábjátéka. Utána a házigazdák vették át a stafétabotot: először a Napsugár Bábszínház Lackfi János versein alapuló Paradicsomleves betűtésztával című darabját, majd a Balassi Táncegyüttes és a Jókai Színházzal közös mesés táncjátékát, a Ládafiát adták elő.
Nagyobbaknak ajánlották a Hollandiából érkezett Poppen Opera Podium L’abbraccio della Luna (Holdhinta) című, egyfelvonásos báboperáját. Az olasz nyelvű előadás már műfaját tekintve is jól láthatóan csemegét jelentett a csabai és a magyarországi közönség számára. A nyelvi korlát ellenére is követhető történet gyönyörű csembalószóval, áriákkal, kreatív bábkezeléssel mesélt szerelemről, magányról, féltékenységről – mindezt Haydn munkásságára alapozva.
Holdhinta
„Felnőtt” nyitórendezvényként Pribojszki Mátyás és zenekara kápráztatott el; nem csoda, hogy a semmivel össze nem téveszthető szájharmonika-játékra folyamatos igény mutatkozik a frontember szülővárosában.
Szombaton reggel tízkor már helyükön voltak a mutatványosok a színház környékén, s jelenlétükkel folyamatosan vonzották az érdeklődőket a bábosok terébe. A gyerekek, miután megcsodálták a felállított minicirkuszt vagy kipróbálták Paprika Jancsi csúzlizdáját, már be is ülhettek megnézni Bartha Tóni Bábszínházának vásári bábjátékát.
Rögtön utána pedig Gimesi Dóra darabját, A kis December királyt, Kuthy Ágnes rendezésében, a debreceni Vojtina Bábszínháztól. A gyönyörű, művészi játékokkal megalkotott, remekül díszletezett előadás fontos üzeneteket közvetített a gyerekeknek: a látszat mögött néha izgalmas valóság húzódik, a mindennapok a mese, a kreativitás segítségével színesek lehetnek, a szürke irodakukacnak is járhat szépség és szerelem. Persze, nem ingyen.
A kis December király
A fesztivál sokféleségét, egészséges kiegyensúlyozottságát mutatta, hogy két olyan versenyelőadásra, mint Fekete Dávid Törökvész Vitéz, avagy Vitéz László és a törökök című vásári bábtáncoltató játéka és Néder Norbi vásári bábjátéka (Az ördög kilenc kérdéséről) is hasonlóan nagy volt az érdeklődés. A vicces jeleneteket közjátékok, kiszólások is meg-megszakították az előadók részéről – a gyerekközönség örömére.
Fekete Dávid Vitéz László előadása
Csehországból érkezett és angol nyelven szólt Pavel Vangeli rendezésében és előadásában a Prága, az elvarázsolt város. A darab arra alapozhatott, hogy mindenkinek vannak emlékei vagy elképzelései a városról – ezeket elevenítette most meg, kissé eltúlozva, s járta végig Prága történetét is: feltűntek az alkimisták, Doktor Faustus, szörnyek, királyok és szellemek. Rémisztőek voltak, varázslatosak, de legfőképp szórakoztatóak – és bábszínházi térré változtatták az egyébként is káprázatos várost, Mozart és Haydn zenéivel kísérve.
A Wayang Színház az indonéziai Jáváról jött, s egy csodálatos mesét hozott, melyben az árnyjátékkal és a valóságos szereplőkkel párhuzamosan operáltak, a kétféle játszásmódot cizelláltan olvasztva egymásba. Az Esőkirály és a szépséges Jázminvirág története egyöntetűen szabadította fel a gyerekekből a felismerést: „Milyen szép volt!”
A szombati bemutatók sorát a felnőtteknek szóló Hamlet zárta, az egri Harlekin Bábszínház jóvoltából. Mivel az egyes előadásokat külön-külön nem reklámozták a szervezők, erről a produkcióról sem tudhatta a gyanútlan néző, hogy milyen mélységekbe és magasságokba fogja majd magával ragadni. A kettőzött bábok, a színészi játék, a rendkívül árnyalt szimbolika a szöveg jelentéseit folyamatosan mozgásban tartották – Somogyi Tamás rendezése a szabadságról, az egyéniség határairól és a hatalom természetéről tett fel megkerülhetetlen kérdéseket. Shakespeare-rajongóknak kötelező.
Estére mindenki megérett egy kis lazításra: az ÉdesKeserű és a Rokodál együttesek meg is tettek mindent a minőségi szórakoztatás érdekében. Az ÉdesKeserűnek sajnos ez volt az utolsó fellépése; a Rokodál pedig azért (is) különleges formáció, mert tagjai mind a Napsugár Bábszínház dolgozóiból kerülnek ki.
Mivel az idei évet a bábosok Vitéz László és Kemény Henrik tiszteletének szentelték, a fesztiválon vasárnap is volt még egy paravános bábdarab: a budapesti Tatay Színház három történetet összegyúró, jó humorú előadása. Ugyancsak három történetből állt a másik produkciójuk is, melyet a nap végén állt módjukban előadni: akkor a népmesék bájos világába kalauzoltak bennünket, és a kenyér alapmotívumára építkeztek.
Viktor Antonov Cirkusz zsinórokon címmel mutatott be varázslatos produkciót: marionett-bábukkal kelt életre a cirkusz világa apró, csiszolt mozdulatokban és elképesztő ügyességet igénylő mutatványokban. A csoda miniatűr méretben jött létre, s világosan mutatta: nem csak a harsányság, a méret kelti fel a kicsik érdeklődését. A cirkusz világát egy hazai, vásári jellegű bábjáték is megidézte, Aracs Eszter előadásában.
Cirkusz zsinórokon
Ezt követte Antonio Pasqualino Museo történelmi ihletettségű darabja, mely a szicíliai bábművészet családilag hagyományozódó műfajával ismertette meg a közönséget. A nehéz, sok esetben régi bábukat végül a gyerekek is megnézhették közelebbről, sőt, a paravánt is lebontották, hogy működésében is érthető legyen, hogy hogyan is készül a varázslat.
A kecskeméti Ciróka Bábszínház Hamupipőkéje volt a vasárnap leglátogatottabb előadása. A részben lepukkant (kukákkal, csövekkel, zacskókkal díszletezett és játszatott), részben modern drámavilágban nagyon is hétköznapi történet elevenedett meg. A mostoha egy mindenki számára ismert mai nőtípus; a gyerekek, a herceg akár a szomszédaink is lehetnének. Néhány ponton a sztori is módosult, de nem fosztott meg a boldog végtől, a meghatódás lehetőségétől.
Hamupipőke
Egy rövid koncert keretében került sor a díjkiosztásra: a legmeghatóbb történet díját a debreceni Vojtina Bábszínház nyerte A kis December király előadásával, a legjobb előadászene a kecskeméti Ciróka Bábszínház Hamupipőke című darabjáé lett, a legizgalmasabb látvány a szicíliai Antonio Pasqualino Museo Párizs ostromáé, a legjobb külföldi előadás pedig Viktor Antonov, oroszországi művész Cirkusz zsinórokon című produkciója elismeréseként. Fekete Dávidhoz három díj is került: Törökvész vitéz, avagy Vitéz László és a törökök című előadása elnyerte a legvidámabb előadás díját, a legjobb bábfiguráét, és a közönségből is a legtöbben szavaztak rá, mint legjobb előadásra.
Hangulat
Az estet és a fesztivált a bábosként is tapasztalt Szabó Balázs és bandája zárta, jó hangulatú, fergeteges koncerttel.
Összességében úgy gondolom: megérdemelnénk, hogy gyakrabban lehessenek ilyen alkalmak, s hogy ne az anyagiak szűkösségén múljon az, hogy csak háromévente sikerül kigazdálkodni egy ilyen míves rendezvénysorozatot a szervezőknek. Mert úgy tűnik, hogy Békéscsaba megérett arra, hogy méltó házigazdája legyen ennek a rangos fesztiválnak, s a gyerekek örömmel várnák minden évben, hogy az ideihez hasonló élményekben lehessen részük.
A fotókat Lovas Gábor készítette.
